Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-06 / 1. szám

48. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 SZ08 hír, a mely a miskolczi kerületi ref. leánynevelő-intézet ellen hozatott fel, a hol a lutheránusokat idegeneknek tartják — Bizony azt büszkén mondhatjuk el, hogy reánk ily panaszt a református testvérek fel hozni nem tudnak. Tessék csak Késmárk, Igló, Eperjes evang. főgymnásiumaink értesítőit évtizedekre visszamenőleg átnézni s bizonyságot szerezhet bárki is arról, hogy hány református ifjút neveltünk mi azokban s láttuk el őket olcső és kedvezményes convictussal csak ugy, mint a mi hitünk fiait. Soha senkinek eszébe nem jutott, hogy azokat idegeneknek tekintse, nem is tudtuk a különbséget, hogy ki evang. és ki református, oly egyforma gyermekei voltunk az alma maternek. Pedig akkor még nem volt államsegély! Saját hiveink, egyházaink filléreiből, adományaiból tar tottuk fenn iskoláinkat és soha azokban református ifjú nagyobb tandijat nem fizetett, mint a mieink. A nagygerezsdi egyezséggel is igy vagyunk. Móg nem hangzott fel az iránt panasz, hogy az evangelikus egyház az ezen egyezség szerint hozzája tartozó reformátusokat adó miatt zaklatta, vagy végrehajtotta volna! A hol mégis fizetnek ily adót, ott kivétel nélkül önkéntes megajánlás folytán fizetik azt. — Megforditva azonban minden évben hallunk kerületi gyűléseinken panaszokat a mi hiveink részéről, a mikor a saját felekezeti hatóságuknál keresnek védelmet az erőszakoskodás ellen. Hiszen ép ezen panaszok szolgáltattak okot arra is, hogy valamelyes pótegyezség iránt intézkedjünk. — Meggyőződésünk azonban, sajnos az, hogy semmiféle pótegyezség ezen szomorú valóságon segiteni nem fog, mert a mi hiveinknek semmiféle egyezség nem kell. Ők érzik, tapasztalják azt, hogy ők a református egyházakban, ha ott adót fizetnek is, lenézett s türt idegének és nem atyafiak, és csak addig jók, a mig az adót le nem fizetik, azután megint csak magukra vannak hagyva. Ezért nem is fizetnek szívesen sehol. Inkább óhajtanak fizetni a saját egyházuknak, ha az 100 kilométerre is van tőlük, mert azt akkor is a magukénak vallják és tudják. — Mig a református hivek, ha oly helyen laknak, a hol nincs szervezetük, szivesen csatlakoznak a mi egyházunkhoz, mert megbecsült vendég számba mennek, a kiket lelkészeink és hiveink előzékenyen és vendégszeretettel vesznek körül és igyekeznek megtartani a protestantismusnak. Hy egyezségre nincs is semmi szükség! Ma már nincs széles e hazában kisközség, a mely szabály rendeletileg valamely anyaegyházhoz nem lenne csatolva, csak egy kis idő, egy kis áldozat kell hozzá, hogy az egyes lelkészek ezeket a szétszórt híveinket felkeressék és az egyházban megtartsák. A missziói lelkésziállások kerületenként szervezve vannak, sőt már kisebb nagyobb miszsziói körök is vannak; lassan a munka halad, csak folytatni kell kellő kitartással és erélylyel s akkor egyházunkat országszerte szervezhetjük, híveinket gondozhatjuk s nem fogunk arra rá szorulni, hogy más egyház gondozására bizzuk, még ha az a református testvér egyház is. — Marad még azután is elég alkalom ós munkatér, a hol a magyar protestánsok közös érdekeiért a két prot. egyház vezető férfiai vállvetve együtt működhetnek. N. Miért követeljük az evangelikus theol. fakultás felállítását? Az egyetemi tőrvényjavaslatnak 1911. december 1-én történt benyújtásával az államkormány hazai főiskolai oktatásunk és nemzeti művelődésünk történetében korszakotalkotó lépésre határozta el magát, oly lépésre, melynek jelentőségét távolról sem tudja méltatni a napi sajtó által irányított „közvélemény" amely az egész ügyet inkább csak az egyetemet szülni akaró „hét város" versengése szempontjából Ítélte meg. De ezen a helyen mi sem vállalkozhatunk az egyetemi törvényjavaslatnak általános kulturális szempontból való méltatására. Minket ez a törvényjavaslat első sorban azért érdekel, mert a piotestáns theologiának, hogy úgy mondjam: .közjogi" helyzetét is gyökeresen megváltoztatja s ezzel általában mélyre ható változást idéz elő a protestáns lelkészképzés terén. Igaz, hogy a tör* vényjavaslathoz csatolt miniszteri exposé csupán református theologiai fakultásról beszél, mely a debreczeni egyetemmel kapcsolatban fog felállíttatni; de senki sem tagadhatja, hogy ezzel együtt az evangelikus theologiai fakultás kérdése is aktualissá vált, különösen, miután a másik uj egyetem abban a városban fog létesülni, a melyben egyetemes egyházunk theologiai akadémiát tart fenn. Azt kellenne hinnünk, hogy egyházunk két kézzel ragadja meg a kedvező alkalmat arra, hogy már most nem is „közös protestáns", hanem tisztán evangelikus theologiai fakultás felállítását sürgesse és eszközölje ki olyan helyen, a mely evangelikus theologiai fakultás felállítására minden tekintetben alkalmasnak mondható. Mind a mellett úgy látszik, hogy egyházunknak bizonyos köreiben és pedig az ügyek vezetéséért felelős irányadó körökben is némi tartozkodás nyilatkozik meg az evangelikus theologiai fakultás ügye iránt. Pedig jó lennef az üggyel magunk között tisztába jönnünk, még mielőtta törvényjavaslatnak országgyűlési tárgyalására kerül a sor, a mely hír szerint e hónapban fog bekövetkezni. Azért időszerűnek és szükségesnek tartjuk, hogy számot adjunk magunknak arról, miért követeljük a pozsonyi egyetemmel kapcsolatban evangelikus theologiai fakultás felállitását? —- Klőre megjegyzem, hogy ezt a kérdést nem csupán a theol. tanárság külön érdekei szempontjából, hanem elsősorban közegyházunk és lelkészképzésünk ügyének szempontjából kívánom tárgyalni, bár úgy vagyok meggyőződve, hogy a mi a theologiai tanárságnak igazán javára válik, az közvetlenül vagy közvetett uton javára válik egyházunknak