Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-12-28 / 52. szám
472 EVANGELIKUS _ŐRÁLLÓ __ ^ 1912 életünkben uralkodik, a mely nem törekszik a meglevő erők egyesítésére, hanem azoknak szétosztására és szét forgácsolására. Ugy látszik ez volt a mult nagy küzdelmeiben átkunk, a jelen nagy feladatai közt pedig vesztünk lesz. Nem tudjuk erő tényezőinket concentrálni egy bizonyos munkatérre, erőforrásainkat a közös nagymunkára telhasználni, küzdő katonáinkat egy nagy terv szerint felsorakoztatni, pedig ellenségeink épen ebben mesterek. Goethe azt mondta, hogy a legnagyobb erő az önkorlátozásba rejlik, a mikor mi szabunk határt munkásságunknak és tevékenységünknek és alárendeljük saját énünket a köznek, de ugy látszik ehhez nem értünk. Ha számbelileg egyházunk nem is első, de mi vagyunk az ország legintelligensebb egyháza; mennyi kiváló tehetség, képzett, vezetésre hivatott emberünk van és mégis mily kevés eredmény ! Azért mert nem használjuk fel ezeket a szellemi erőket a megfelelő helyre, hanem mindenki más-más feladatra vállalkozik, az erők szétforgácsolódnak és kudarcaink egymást érik. Igazi guerilla harc ez, a mellyel azonban nagy döntő csatát sohasem lehet nyerni, csak itt ott némi sikert elérni. Az „Eveng. egyházi élet" szerkesztője tiltakozik ugyan az első számban, mintha vállalkozásuk rugója a partikularizmus felé való törekvés lett volna, de végeredményében az mégis az erők megbontására vezet. A meglevőt kellett volna erősíteni, nem pedig gyengíteni vagy megölni. Ha ők tudásukat, szellemi tőkéjüket felajánlották volna a meglevő két lapnak, azok bizonyára örömmel fogadták volna eme ajánlatukat és igy szolgálták volna ugyanazon célt, a melyet most szolgálnak. Eddig két lapunk volt az .Evang. Őrálló' és az „ Evang. Lap", mindkét szerkesztő panaszkodik, hogy csak óriási szellemi és anyagi áldozattal tudja lapját fentartani, most pedig majd csakhamar fogjuk olvasni, hogy egyik vagy másik lefeküdt elődei mellé, mert a szerke ztője nem győzte az áldozatot. Végül pedig számba kellett volna venni az előfizetők szempontját is, mert végre is minden lap az előfizetésekből akar megélni. De hogyan járassunk mi szegény, ezer bajjal küzködő lelkészek 3 egyházi lapot? Hogyan támogassuk mi mind a hármat ? Mert csakis a lelkészi kar támogatása tarthatja fenn az ilyen egyházi lapot. Nekünk lelkészeknek szükségünk volna egy olyan lapra, a mely az ország centrumában jelenik meg, jól értesült és részletesen foglalkozik az összes egyházi mozzanatokkal; egy ilyen lap szolgálhatná csak igazán magyar Sionunk ügyét és lelkészi karunk érdekét és egy ilyen lapnak szava messzebbre elhalatszanék, szavának pedig volna a kivánt súlya. Nem vértelen, ideig-óráig élő, anyagi nehézségekkel küzködő lapokra van szükségünk, hanem egységes, életerős sajtó kell nekünk, a mely az egész vonalon szembeszállhat támadóinkkal és eredményesen küzdhet igazainkért. Holmi lokális érdeknek vagy kerületi versengésnek nem lehet helye ott, a hol egész evangelíomi egyházunk szent ügyéről és létérdekérő van szó. Dunántuli Több e tárgyról irt cikket tettünk félre, mert nem óhajtottunk e kérdéssel foglalkozni, de mivel igen sok oldalról történtek hallgatag magatartásunk miatt felszólalások, Dunántúli nak cikkét, mint a mely teljesen objectiv, közöltük. Saját véleményünket már <•) tárgyban megmondtuk, egyebekben felhhjuk a figyelmet a jövöszá inunkra. Szerk. IRODALOM. József története. Ez a cime annak a most megjelent mintegy 110 oldalra terjedő verses elbeszélésnek, melyet a bibliai József alapján dolgozott fel Kiss Béla bácsfalusi lelkész. Nemcsak e lapok hasábjairól ismeretes e fiatal és szorgalmasan dolgozó lelkésznek neve, ki nem egyszer e lap hasábjain is talpraesett cikkeiben szokta az egyes fontosabb kérdésekben véleményét ki fejezésre juttatni, hanem a vallásos irodalomban is többször láttuk már nevét itt ott felbukkanni. „Bölcs Salamon" c. verses elbeszélését a Koszorú vállalat adta ki, majd megjelent saját kiadásában Falke: A három világvallás c. értékes fordítása, most pedig mint az e könyvet kisérő iratból kitűnik, az ifjusagnak és a népnek kivánt szolgálatot tenni, mikor József történetét a jelzett alakban feldolgozta. Valóban hasznos dolgot cselekedett Kiss Béla e verses elbeszélésnek kiadásával, mert eltekintve attól, hogy a könyvkiadás a protestáns egyházak kebelében nem igen jövedelmező a vallásos irodalomra is nyereség volt ezen vállalkozása. Az egyszerűen és minden színezés nélkül előadott törtenetet s annak egyes jeleneteit élvezetessé telte az által, hogy azokat kiszínezte, összefüggővé fűzte össze az események részletes és mindig érdekfeszítő leiiásával ugy hogy az egész történet mintegy szemünk előtt játszódik le. A bibliai alakoknak: Józsefnek, Putifárnak s felesegének, Faraó királynak jellemfestése igen sikerült s nem egy helyen a verses elbeszélés a költői beszély magaslatáig emelkedik A versezet irodalmi színvonalon álló; szépen összecsengő rimek, magyaros nyelvezet, élvezetes előadás, a nép és az ifjúság által is könnyen érthető stylus főérdemei a munkának. A csinosan kiállított könyv, mely a „Brassói Lapok" nyomdájában készült a szerző tulajdona s ára 1 korona. Az elbeszélés máskülönben Geduly Henrik tiszakerületi pspöknek, mint a kerület Józsefének van ajánlva. Kalászok az él üt kenyeréhez. Gyűjti: S. Ö. 1. Egyszer egy vak emelt fővel sütkérezett a tavaszi nap üdítő sugaraiban. Melege átjárta tagjait fénye pedig bearanyozta arcát, melyet állandóan a nap felé fordított s boldogságtól eltelve igy kiáltott fel: „Ó, milyen megfoghatatlan teljessége a fénynek, csuda Isten kezéből, a ki teremtett s oly bölcsen vezet pályádon! A melegségnek s az életnek örök gazdagsagu folyama árad ki belőled s erőd még sem fogyatkozott meg. Milyen nagy az, a ki teremtett!" Valaki mellette állt s szavait hallván megkérdezte : »Hogyan magasztalhatod ennyire a nappal királynéját, mikor nem is látod?'' A vak igy felelt: „Éppen azért, barátom ! A mióta szemem világát elvesztettem s a nap fényét nem láthatom, azóta a lelkemben él az. Felkelti szivemben közelségének érzetét s besugarazza fényével legbensőbb valómat. Te azonban csak ugy látod a napot is mint mindent, a mit naponként szemlélsz, — természetes szemeiddel."
