Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-12-14 / 50. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. november 16. 46 . szám. EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, keli külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. EH BU BD BU FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. SS Főmunkatárs: EH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. El Hiröetés ára olöalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: A Meie. Duszik Lajos. — CIKKEK: „Lasciate ogni speranza." Hegyi.— Thsologfiai irodalom. S. Ö. — Belélet — Pályázatok és hirdetések. A MELE. Hosszas és izgalmas várakozás után egy uj szerve alakult közegyházunknak. Az Urnák J912. évében november 6-án megszületett a MELE, a Magyarhoni Evangelikus Lelkész Egyesület/Bölcsője fölött elgondolkozva, kétségeinket némitgitva s reményeinket élesztgetve állunk meg. Oly oriasi a felad tt, mely mint nehéz acélvértezet már régen összeillesztve várja az újszülött béleizmosodását, hogy az aránybeli külömbség láttára felébred aggódó lelkünk kérdése: „te vagy ó, aki elovendő valál,vagy mást várjunk?" . . Abból a levegőből, melyben ez a ma még veleszületett gyengesége és vérszegénysége miatt a sorvadás veszélyének kitett egyesület született, hiányzott valami. . . hiányzottak valakik!! . . . Hiányzott a tüz, mely a lelkeket egybeolvasztja, az arcokra a lelkesedés sugárzását veti, az alakuló intézmény útját bevilágítja s a hideged i, tétovázó lelkeket a közös érdekekért való küzdelemre melegíti. Ez a valami, ami nem volt olt. . . . De hiányzottak azok, akik számára megszületett az uj egyesület, akik ennek a testét, a húsát-vérét alkotják, akik felelősek ennek az alakulásnak sikeréért és kudarcáért, mert ennek diidala az ő diadaluk, bukása, elsorvadása az ő gyöngeségük, Irányoztak a — kis fizetéssel nyomorgó, de nagy feladatokkal birkózó lelkészek! Ezek a valakik, akiket vártunk, akiknek szavát várja a közvélemény, a sajtó, a kormány. Ezek a nagy közkatonák, akik történelmünk folyamán minden diadilban és minden bukásban — ott babért szerezve, itt ostorcsapást szenvedve — jelen voltak, . most nagy részben hiányoztak. Kilenctized részben . . . Ugy, hogy kérdezhetjük: „hát a kilenc hol vagyon?" . . . Nem igy gondoltuk mi ezt! Valami nagy megmozdulást vártunk, mikor mint galván áram végigreszket az evangelikus papság egész testén a nagy, válságos idők megsejtése s a régi esdekelés megalázó ismételgetése helyett egy emberként emelkedik fel imponáló erejével és meghódító komolyságával jogait követelni. Mert erről van szó. Nem a ;,panem et circenses" s nem a „nyolc órás munka" jelszavait harsogó tömeg kikiabálási vágya az, ami tömörülésre hív, hanem a megváltozott viszonyoknak megfelelő rendezése, kielégítése anyagi és szellemi, anyagi és közösségi érdekeinknek. Időnkben az egyesülések nemcsak az anyagi ellenszolgáltatásnak s a productionak egyenlősítését írták zászlaikra, hanem a testület intelligenciájának fokozását s ezzel móltóságának gyarapítását is. Ezt kell tennünk nekünk is. Alapszabályaink is ezt a státus-méltóság növelését célozzák. Hogy mennyire szükség van erre, azt mindnyájan érezzük. Első ut, mely céljainkhoz közelebb visz, a fízetésrendezés. Ezt a nagy kérdést nem nézhetjük ölbetett-kezü csendes várakozással s nem bizhatjuk az Orlóra s nem az egyetemes gyűlésre, ebben nekünk kell nemcsak megszólalni, hanem alkalmas időben tenni is. Nekünk, az evangelikus lelkészi nyomor igahordozóinak, a kis, kongruás papoknak, kiknek megnyilatkozása s e nyilatkozás meghallgatása nélkül ezt a kérdést megoldani nem szabad, nem lehet! Mi majd tudunk kérni, tudunk zörgetni, ám videant consules, hogy az anyagi kedvezésnek ára fejében a kormány nyúljon bele drága ősi jogaink kincses kamarájába. Mi megélhetésünk anyagi megalapozásáért küzdünk; az egyetemes gyűlés — mint legfőbb egyházjogi szervünk — s a (közös pro

tt. bizottság álljon mellónk ós védelmezze a jogainkat!