Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-12-07 / 49. szám
4ß0 . EVANGgLIKUS ŐRÁLLÓ. 1912 zik: „Lex privatoruin pactis mutari non potest." Ez magyarul: magánjogi szerződés a törvény rendelkezéseit meg nem változtathatja. Ezen jogi axiómából folyó elvek vezették a ministeriumot már akkor is, a mikor a pénzügyes vallás közoktatásügyi ministerek már 1870 évi 15,352 sz. 1871 évi 3900 sz. 1882 évi 50,575. s végül 1900 évi 67,574 sz a. kelt rendeleteikkel kimondták egyes konkrét esetekből kifolyólag — hogy a gyülekezet által a lelkésznek és tanítónak átengedett földek után az összes adókat a gyülekezet fizeti és nem az azokat haszonélvező lelkész vagy tanitó. A gyülekezet tartozik fizetni ez adókat még abban az esetben is, ha magánjogi türinészetü megállapodás szerint a lelkész avagy tanitó kötelezte volna is magát arra, hogy ez adói<at ő fogja fizetni. Tények igazolják, hogy a felmerült esetekben hiába tiltakozott a gyülekezet az adó-fizetés ellen, hiába mutatta fel a lelkész, tanitó által is aláirott „Hiványt"-t, az adót bizony behajtották rajta. Természetes; mert a „Hivány" magánjogi megállapodás. Nomár most, hogyan lehetett azt feltételezni a ministériumtól, hogy a mikor törvények, — nem e^y, hinein kettő is, — világosan rendelkeznek a tanitói évötödös korpótlekot illetőleg, kimondván, hogy minden hivatalban levő elemi is colai tanítónak korpótlék jár — tekintet nélkül arra, ha vájjon a fentartó testület avagy az áÜampénztár adja-e azt, de jár — hogyan lehetett arra gondolni, hogy akkor a miniszter érvényesnek, a törvény fölött állónak ismerjen el egy tanitói Hiványt, a mikor ez csak magánjogi megállapodás jellegével bir De mindezektől eltekintve én a minister intézkedésében nem hogy sérelmet nem látok a mi egyházi autonómiánkra nézve, de azt hatarozottan helyesnek, szükségesnek, egyházunk erdekében állónak, a lelkészekre és tanítókra nézve pedig hasznosnak tartom. Manapság ugy is járványszerű betegségként terjed az egyházakban a „hivány csonkítás." ludjuk, hogy e szó mit jelent. Tudjuk, hogy lelkész és tanitó választásoknál minden lehető és lehetetlen eszközt felhasználnak arra, hogy a régi hiványt megcsonkítva, minél kevesebbet kelljen fi'etniök az uj tisztviselőnek. Piispökeiuk, espereseink valóságos harcot vívnak egy-egy lelkész-tanító változásnál az egyházak ama kárhoaatos intentiói ellen, a melyek a régi hiványban biztosított javadalomnak leszállítására, szóval hiványcsonkitásra irányulnak. Ha püspökeink, espereseink keményen állják az attakot s a hivány-csonkitást nem engedik meg, — akkor az egyes pályázókkal kezdenek alkudozni a hívek, a kik a jelöltektől a valasztást megelőzőleg valóságos reverzálist vesznek, Nem mondom, hogy ennél az árvanagyfalusi esetnel is ilyesmiről vun szó. Nem ismerem Klein tanitó urat. Nem tudom mikor, hogyan lett ott megválasztva. De állítom, hogy az ó Hiványa is egy ilyen „reverzális". Mintha csak hallanám az alkut: „Mi megadjuk az 1800 kor. fizetést, de tessék lemondani a korpótlék iránti igényéről", és: „Nekem nem kell korpótlék — ha 1800 K törzsfizetést adtok," Jól ismerem en ozt a jogi axiómát, a mely szerint: „contractus cjntrahentibus legem ponit", és nem mondom kogy valami erkölcsös dolog az, ha a szerződő felek közül éppen a tanitó szegi meg a kontraktust — de el sem is tudom •ítélni érte, különösen ha tudom, hogy ez a kontraktus hogyan jótt létre. Csúnya dolog a szerződés szegés. Ámde sokkal csúnyább a reverzális, a hiványcsonkitás. Ilyen fonák körülmények között én a ministernek az árvanagyfalusi esetnél elfoglalt álláspontját nem hogy sérelmesnek nem tartom, de azt melegen üdvözlöm, mint az e fajta reverzálisoknak egyik biztos orvos szerét. Egyházi bíróságaink ne hozzanak olyan Ítéleteket, közgyűléseink pedig olyan határozatokat, a melyek jogi elvekbe és országos törvényekbe ütköznek s akkor nem támadnak ilyen konflik tusaink. Az árvanagyfalusi esetnél nem lett volna szabad elfelejteni a régi jogelvet: „Lex privatorum pactis mutari non potest!" Az amerikai egyházmegyéről. Egyetemes közgyűlésünk az Amerikában alakult evang. egyházközségek külön magyar egyházmegyévé való szervezése dolgában egy bizottságot küldött ki, amelynek hivatása, hogy. a kérdést tanulmányozza es előkészítse E bizottság tagjai Seholtz Gusztáv püspök, dr. Zsigmondy Jenő kerületi felügyelő és Raffay Sándor budapesti lelkész. Minthogy e bizottság kikuldesével az amerikai evang. egyházmegye szervezésének kérdése kellő mederbe terrelődött, időszerűnek és szükségesnek tartom, hogy ez ügyben a közvéleményt tájékoztassam. Az Amerikába szakadt magyarhoni evangélikusok egyházközségei három csoportba oszthatok. A legnagyobb csoport Slav synodus néven Petikán János vezetése alatt áll. Ebbe a következő egyházközségek tartoznak: 1 Cleveland O. papja Járo<sy Sándor, 2. Jakewood 0. papja Vojtkó János. 3. Detroit Mich, papja Járossy Sándor. 4—5. Massillon 0. és Akron 0. papja Járossy Sándor. 6. Lorain 0. papja Vojtkó János, 7. Plessant City 0. papja Pelikán János. 8. Joungstown 0. papja Marcsek János. 9 Sharon -Pa. papja Macsyka János. 10. Terrentura Pa. papja mbst nincs. 11. Gharleroi Papapja Bódy János. 12, Wilkesbarre Pa. papja Tuchy István. 13. Haselton Pa. papja. Hudry János. 14.
