Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-10-26 / 43. szám

392 EVANGELIKUS ÓRÁLLO 1912 tek. Ezen gyűléseken főképen a diaspora képviselői jutottak szóhoz. Megemlítjük még, hogy a központi elnökségbe az osztrák evang. egyház képviselőjeként beválasztották Marolli bécsi főegyháztanácsost, a jövő évi közgyűlés helyéül pedig Kielt tűzték ki. Lissaba és Wolfkirchbe rendezett kirándulások valamint egy diasporakáraus" zárták be a legnagyobb evangelikus szeretetegyesület poseni közgyűlését. B E L É Li E T. Csengey jubileuma,. Lélekemelő ünnepélynek voltunk f. hó 20-án szem­tanúi Eperjesen abból az alkalomból, hogy Csengey Gusztáv eperjesi ev. th ol. akad. tanár s a Fogoly len­gyel országos hirü költője Eperjesi Széchenyi körnek a zsúfolásig megtelt városi Vigadó nagy termében tisz­teletére rendezett díszközgyűlésén nagy ünnepeltetések között ülte meg friss erőben és egészségben immár 70 éves korában 50 éves irói jubileumát. Szélesebb kö­rűvé. ha nemis országos jellegűvé vált ez az ünnepély az által, hogy azon a Kisfaludy- és Petőfi társaság s a szomszédos irodalmi és kultur-egyesületek képviseltet­ték magukat és nekünk evaugelikusoknak felejthetet­lenné lesz azáltal, hogv azon a tiszai ev. egyházkerü­let képviseletében fáradhatatlan püspöke Geduly Hen­rik is személyesen megjelent. És Csengey ezt, a meg­tiszteltetést meg is érdemelte azokért a maradandó szolgálatokért, a melyeket költészetével és tanári mun­kásságával teljesített egyháznak, hazának s az ifjúság­nak egyaránt. A díszközgyűlés a collég, tanitóképzőint. énekka­rának Kapi Gy. tanár által mesterileg vezetett ünnepi dalával vette kezdetét. A inegiivitó beszédet Ghxllány Imre, a Széch nyi kör elnöke tartotta, a ki Berzeviczy Albert, a kör dnzelnöke távolmaradását igazoló meleg hangn sürgönyének felolvasása után Gömöry János fő­gymn. igazgatóval, mint a, kör irod. választmányának buzgó elnökével olvastatra fel Berzeviczynek remek üdvözlő beszédét. A titkári jelentést a kör 1911. évi működéséről agilis titkára: Dr. Wallentinyi Samu ol­vasta fel s gyönyörű vonásokban rajzolta meg: Csengey irói egyéniségét s költészetének állandó vezérgondola­tát: az Istenfélelmet, a rajongó hazaszezetetet s a sza­badság dicsőítését. Majd a díszközgyűlés fénypontja: Csengey üdvöz Use következett. Annak sorozatát Geduly püspök nyi­totta meg. ki hatalmas szónoki erővel a legmelegebb elismerés hangján tolmácsolta a tiszai egyházkerület ^áláját, szeretetét, és üdvözletét azokért a hűséges szol­gálatokért, a melyekkel Csengey irói és tanári munkás­ságával egy félszázadon át áldozott az ifjúság nevelé­sének a haza és az egyház kettős oltárán. A püspök ajkáról az a meleg elismerés az ősz költő iránt való­sággal elbűvölte a vegyes vallású közönséget, s ez alkalommal is feléje forditotta annak osztatlan bizal­mát, tiszteletét és becsülését erős püspök egyénisége iránt. A püspök üdvözletét a Kisfalu y-Társaság kép­viseletében Jakab Ödön a magyar, főleg a vidéki költő sorsát hiven ecsetelő és színes képekben igen gazdag beszéde követte, a melyben a veterán költőre célozva gyönyörűen fejtegette az istenismeret és istenszeretet s a kötelességtudat és kötelességteljesítés különbözőségét Majd a Petőfi Társaság nevében a költő örök fiatal­sága előtt meghajolva titkára Pákots József, Eperjes sz. kir. város közönsége nevében Krayzel Aladár pol­gármester, a FmkesaFMI szöv. nevében Clair Vilmos titkár, a Kassai Kazinczy kör képviseletében Balogh Btrtalan, a Szepesi tört. társ. képviselelében Bruckner Károly késmárki főgymn. igazgató (ki Csengey költé­szetét a fölfelé törő hófehér tiszta Tátrához hasonlí­totta), a nyíregyházai Bessenyei kör képviseletében Popini Albert tanár, a régi tanítványok (köztük jelen voltak az ünnepélyen: Smid I., Walentiny Al., Kárpáti J., Szabó Gy., Wrablicza B., Boczkó Gy., és Klauzer L.) nevében Fábry Viktor kolozsvári másodlelkész (ki a Csengey-alapitvány ügyet szorgalmazza) s az ősi colle­gium s a tiszaker. tanintézetek nevében Draskóczy Lajos ez évi igazgató üdvözölte. Főleg utóbbi kettő nagy sikert aratott a maga szónoklatával. A költő és tanár meghatva fogadta kötött „Vallomásában" a szere­tetnek és tiszteletnek megnyilatkozásait, a mivel a tiszte­letére rendezett közebéden is igen sokan elhalmozták. Még megjegyezzük, hogy Nyíregyházáról Vietorisz József, Rimaszombatból Dr. Wallentinyi Dezső s Iglóról Fischer Miklós, Thern László, Stromp József és Dr. Bruckner Győző is jelen volt az ünnepélyen. Utóbbi lelkes cikket is irt Csengey Gusztáv tanári és iiói egyéniségeiről a Budapesti Hirlap okt. 19. számában. Nagy hatással volt a díszközgyűlésen az állami és gkath. tanitóképző kar­éneke és Holenia Béláné szavalata is. Táviratilag vagy átirat alakjában mintegy 150 en üdvözölték. Közliik Berzeviczy A., Wlassics Gy., Meskó L., Szalay Imre, Horváth Ö., Szabolcska M., Schächter M.. a nagykőrösi és rozsnyói főgimn. tanári kar, Lő­rinczy Gy. Gyürky és Kübecher A. esperes és nagy­számú barátai és tanítványai. Végül megemlítjük, hogy Csengeyt jubileuma al­kalmából az eperjesi hölgyek egy értékes ezüst szivar­készlettel, az eperjesi ev. gyámint. nőegylet egy babér­koszorúval, a borsodi közmüv. egylet egy babérággal ellátott selyempárnával, a felsőmagyarorsz. irók és hír­lapírók szövetsége (a melynek a jubiláns diszelnöke)' egy havasi g opár koszorúval s a Petőfi társaság (a melynek legrégibb tagja) egy pálmaágu koszorúval lepte meg. E helyütt is Geduly püspök megható fohásza ér­telmében azt kiáltjuk feléje, hogy a jubiláns még na­gyon soká friss erőben és egészségben hazánk és egy­házunk javára vivát, floreat, crescat! A történeti igaz­ság érdekében pedig megjegyrzzük, hogy egy bizalmas baráti körben a Csengey-jubileum eszméjét megpendí­tette Mikler Károly, s megvalósította Wallentinyi Samu és Gömöry János tanár a Széchenyi körben. Dr. Szlávik Mátyás. Nekrolog. Szalay László. Nagy gyásza van a veszprémi egy­házmegyének: elvesztette szeretett espereset, Szalay Lászlót. Még junius végén ott láttuk az egyházmegyei gyűlésen daliás alakját; még hallgattuk esperesi hivatalának teendőit hajszálpontosságig kimerítő jelentését, s mindnyájunknak ej ős meggyőződésévé lett,, hogy a mi esperesünk az elsők között is első. Sokat vár­tunk tőle, — hisz ifjú volt. testben ugy mint lélekben. Reményünk e sziklavárát a viszontlátás iombadöntötte:­koporsóban láttuk a vezért! De, bár a győzhetetlen el­lenségen diadalt nem vehetett, győzővezér volt a szó­szoros értelemben. — Bölcsője hol ringott, lábai hol jár­tak; tettre hevitő nemes példák lehegtek előtt minden-

Next

/
Oldalképek
Tartalom