Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-27 / 4. szám

48. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 szabadon rendelkezhetik. És most a klérus fél egy hirtelei keletkezhető olyan áramlattól, mely könnyen megfoszthatja őt ettől a vagyontól, s mert tart attól is, hogy a meg kapható, legalább is kilátásbi helyezett —milliókat szigorúbb intézkedések nélkül újból elvesztheti, szóval, hogy a nagy katholikus vagyonnak teljes birtokosa lehessen örök időkre — ezért kell a bank, ezért kell azt egy részvénytársaság tulajdon jogkörébe lekötni már jó előre, hogy aztán az esetleges visszavitel te'jes lehetetlen legyen, vagf legalább is megnehezittessék. És a nagy vagyon csak igy válhit a mísodik rendii célnak : a rekatholizálásnak is üdvös eszközévé. Csak ennek a vagyonnak birtokában siethet a főpapság a szervezetek utjáu az áttéritett kathobkusok felsegélyezesére, e vagyonnal lehet majd uralkodni azokon is, a kiket a szellem fegyverével nem lehet meghódítani; e vagyonnal lehet majd meghódítani: a kapzsiságot, szegénységet, sajtót, irodalmat, melyekkel együtt a rekatholizálás kész gyümölcse majd magától esik a klérus ölébe. íme az a titkosan felépitett terv. mely régi bevett szokás szerint — hangzatos és közboldogulást célzó jelszavak alatt önző érdekek szolgálatát munkálja. Végtelenül kellene félnünk e tervtől nekünk protestánsoknak s mégis nem tagadhatjuk el hogy részben örvendünk e merész vállalkozásnak Örvendünk azért mert reméljük már a pénzügyminiszter eddig hangoztatott nézetéből is — hogy ez a pont lesz az, hol az állam : mint vagyoni hatalom összeütközik a klerikálismussal mint vele szemben álló vagyoni hatalmassággal. Reméljük, hogy ez a vállalkozás fogja megérlelni az illetékesek előtt a secularisátió gondolatát, melytől épen e hivatottak irtóztak leginkább. Reméljük, hogv közeledik immár az az időpont, melyben beteljesedik gróf Tisza Istvánnak a ref. papásggal szemben hangoztatott, a secularisatióról tett ama óhaja, hogy ezt elsősorban a rom. kath világi elemnek s a nagy társadalomnak kell megvalósitani. A Lukács miniszter szava, mintha ezt a tavaszt jelző első fecske volna. Adná Isten — hogy e reményünkben ne csalatkoznánk A nagygerezsdi egyezség álöásai. i. Az egyházi lapokból arról értesültünk, hogy a nagygerezsdi egyezség betetőzése végett még valami közös felsőbb biróság félét akarnak állítani. Isten őrizzen meg ettől bennünket! A nagygerezsdi egyezségre már nagy szükség nincs, azt el kell törülni. Annyi annak a §-a, oly sok mindenféléről akar intézkedni, hogy amidőn alkalmazni akarjuk, látjuk, hogy lehetetlenség végrehajtani, — testvériség helyett testvérietlenséget szül. Még pedig eddig nem tudok esetet, ahol békesség és nyugalom járt volna nyomában. Sokkal célravezetőbb, ha a sok § helyett általános elveket állapítunk meg, melynek keretében egyesülhetnek a prot. hivek ott, ahol a síükség kívánja. Ezen egyezség történjék mindig a két egyház felsőbb hatósága tudtával, közbejöttével. Nincs szükség a nagygerezsdi egyezségre 1 Ma már mind a két prot egyház annyira szervezte misszió köreit, összeszedte szórványbeli báránykáit, hogy nincsen külön szükség a nagygerezsdi egyezség intézkedéseire. Sőt merem állítani tapasztalásból — két misszió kört szerveztem —. hogy a missziók felállítása sokszor ellentétbe hozza egyházainkat a nagygerezsdi egyezséggel. Nem sikerült a gyenge egyházainkat fontos missziói helyeken egyesíteni, éppen azért, mert mindegyikünk nagy súlyt helyezett arra, hogy ott külön lelkészi állás szerveztessék, ily szervezéseknél pedig csak akadályul szolgáit a nagygerezsdi egyezség. Minek tehát az akadályt fentartani. Napjainkban riikán szorul egyik prot. fél a másik prot. lelkész szolgálatára. De ha éppen reá szorul akár iskola, templom, temető használatával, erre nézve gondoskodik részben a világi törvény, részben intézkedjenek esetről esetre a prot. egyházi hatóságok. De mint mondottam, ha végre akarjuk hajtani a mostani § okat, csak bonyodalom s háborúság származik abból. Sokkal jobb e helyett időről-időre, esetről esetre való egyezkedés azokra nézve, akik akarnak ilyesmit. De a kényszerítéssel nem érjük el azt, amit el akartunk. Ott van pl. a 12. § c) pontja. Ennek alapján nálam egy vagyonos ref. uri ember, akinek pedig neje egyházunkhoz tartozott, nem fizetett egy fillért sem, mert a birtok a ref. férj nevén állott s mi állami adó után fizetjük s vetjük ki az egyházi járulékot, már most azért vehettünk volna adót a ref.-ra, hogy azt az összeget beszolgáltassuk a tőlünk 20 kim.-re fekvő ref. egyháznak, tehát mi annak végrehajtói lettünk volna minden ellenszolgáltatás nélkül, amely gyülekezet semmit se vetett ki a nálunk lakó hívére ! ? A gazdag ur nem fizetett semmit se hozzánk, se máshova, — kinevetett, nagygerezsdi egyezségünkre hivatkozva — mig ha ez az egyezség nincsen, igen valószínű, hogy jószántából is fizetett volna, már csak nejére való tekintetből is. Mit használ pl., hogy benne van az egyezségben, hogy 6 klm.-en belül azon egyházhoz kell aprót, híveknek csatlakozniok, amelyik egyháznak ott lelkésze', illetve szervezett gyülekezete van, ahol a lelkésznek az egyezség szerint kötelessége mind a kétféle ev. gyermekeket tanítani. Ennek ellenére megtörténik Zalaegerszegen, ahol van ev. lelkész, hogy mégis kényszeritik a 22 kim. távolságra lakó Barabásszegi ref. lelkészt, hogy járjon be hitoktatásra Zalaegerszegre. Már most tél, fagy, viz idején, mennyi idejébe, fáradozásába kerül annak a szegény ref. lelkésznek a hegyek közül rossz falusi szekéren bejárogatni néhány tanulóért, akiket szépen eltanitgatna az ev. lelkész az ev. gyermekekkel. Hol van itt az egyezség betartása, hol a kölcsönös bizalom, jóakarat, testvériség. Mikor jön el az ideje annak, hogy ne legyünk féltékenyek egymásra s ne aggódjunk, ha egy ref. ember ev. papot, vagy egy ev. hivő ref. papot hallgat! Mig Zalaegerszegen a misszió-egyház szervezve nem volt, békében éltek mind a két prot. egyház hívei, szorgalmasan eljárt a ref." nép is az ev. istentiszteletre, amelyet időnkint a szomszéd ev. lelkész tartott.