Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-10-26 / 43. szám

384 EVANGELIKUS _ŐRÁLLÓ

__

^ 1912 szokásán rést ütne, avagy azt megszüntetné. Oh nem! Az egyetemes gyűlés tagjai ragaszkodásuknak és szeretetüknek ezentúl is meg fogják adni bizonyságát a szokásos tisztelgéssel. A változás csak az lesz, hogy e tisztelgés fényes napvilág mellett és nem homályos este fog lezajlani, de hisszük, hogy a tisztelgők arcáról lesugárzó ragaszkodás még annál is inkább lesz észrevehető a nap fénye mellett. Ennek folytán reméljük, hogy illetékes helyen a tavalyi ellenérvek tarthatatlansága el fog ismertetni és az előértekezlet a jövő évben már a kora délutáni órákra lesz összehiva, s ekkép az igen fontos előértekezlet megtartására kellő idő rendelkezésre fog állani. Elismeréssel constatáljuk, hogy felszólalásunk folytán a mult évi közgyűlésen az elnöklő egyetemes felügyelő tapintattal, de erélyesen tette közhírré, hogy a termekben csak a gyűlés hivatalból való tagjai foglalhattak helyt, s a nem tagokat a karzatra való elhelyezkedésre utasította. Hasonló elismeréssel adózunk azon rendelkezésekért is, hogy immár az egyetemes egyházi főjegyző a gyűlést megelőző isteni tisztelet imája elmondásának terhétől fel lett mentve, s a jövőben egy rendes isteni tisztelet keretén belül módunk és alkalmunk lesz felváltva az ország legjelesebb papjait hallani, őket megismerni, s szónoklataikon épülni. Meg vagyunk győződve, hogy az egyetemesközgyűlést megelőző isteni tiszteleten való szónokolhatás egyházunk lelkészeit nemes versenyre fogja buzdítani, kik vetekedni fognak, hogy e megtisztelő megbízásnak eleget tehessenek. Megelégedéssel constatáljuk azt is, hogy az egyetemes gyűlés vezetője már az előértekezleten az egyik egyházi aljegyző urat jelölte ki a gyűlésen jelenlevők névjegyzékének összeállítására avégből, hogy az, szavazás esetén készen álljon. E jegyzőnél voltak a megbízó levelek is bemutatandók. Sajnálattal constatáljuk azonban, hogy az ügyrend 6. szakasza ezúttal sem lett végrehajtva, erre vonatkozólag elnöki utasítás el nem hangzott, s igy újból megtörtént, hogy a bemutatott megbízó levelek a bemutatási záradékkal ellátva, az illetőknek vissza nem adattak. Az ügyrend 5. szakasza a megbizó levélnek „bemutatása"-t irja elő. A szó, maga jelzi, hogy a bemutatás csak egy ismertetési cselekvés, amely az illetőt a bemutatandó tárgy (a megbízólevél) birlalatától meg nem foszthatja. Sőt, az ügyrend 6. szakasza világosan előírja, hogy az egyetemes közgyűlés jegyzője a megbizó levélre a bemutatás évét, hónapját és napját reávezetni és auna utan azt a bemutatónak visszaadni köteles. Eddigi gyakorlat nem felel meg az immár tizenhat óv óta érvényben lévő ügyrend követelményeinek, hanem abusust létesített, mert mind ez ideig a megbízó levelek nem lettek bemutatva, hanem átadva ós beterjesztve, mivel azok a jegyzők által visszatartattak. S ennek folytán a mult évi egyetemes közgyűlésről felvett jegyzőkönyv 2. pontja is kifogásolni valót hagy fenn, mert az abban foglalt kitétel: „A jegyzői kar jelenti, hogy az egyházkerületek kiküldöttei negyvennél több megbizó levelet mutattak be", a fentiek szerint a valóságot nem fedi. A tény az, hogy ezek a megbizó levelek be lettek terjesztve ós vissza lettek tartva, dacára, hogy azok az ügyrend értelmében záradékkal ellátva, a bemutatóknak visszaadandók lettek volna. Eddig ezen abusus megszüntetését csak kértük, de most már tiszteletteljesen megkívánjuk az ügyrend legpontosabb végrehajtását, mert mi is: „egyházl közigazgatási intézményeink körében a puritanizmusra való törekvésnek érvényre jutását

u szeretjük. S/.eretjük pedig azért, mert mi a puritanizmus alatt elsősorban és legfőként a fennálló szabályok pontos betartását értjük. Nem hagyhatjuk a részletes tárgysorozat rég vajúdó kérdését sem szó nélkül. Tavalyi felszólalásunk ez irányban is meddő marad. Két hét választ el az egyetemes közgyűléstől, s a megvitatandó és elöntés alá kerülő tárgyak részletes programmját most sem ismerjük. Keserves állapot az, mikor egy gyűlésre készületlenül kell elmenni ez okból, mivel a megvitatandó tárgyakat nem ismerjük, s azokra elő nem készülhetünk. Ez idézi elő a felesleges és hosszadalmas vitát, amely egyrészt a tárgy ismeretlen voltára, az egyes felszólalók beszédének félreértésére és igen sokaknál a beszéd viszketeg ségre vezethető vissza. A részletes programm idejekorán való ki nem bocsáthatását igazoló érveket ismerjük. S elismerjük azt is, hogy sok benne az igazság, hogy részletes programmot az okból nem lehet kellő időben adni, mert a legtöbb tárgy a kerületektől későn, sőt legtöbbször csak néhány nappal a közgyűlést megelőzőleg érkezik be az egyetemes felügyelőhöz. Ám jó! De az ellen már csak nem lehet érvet felhozni, hogy a részletes programm a budapesti gyorssajtók igénybevételével kellő számban kinyomatva, legalább az előértekezlet alkalmával a gyűlés tagjai között szét ne osztassék?