Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-10-19 / 42. szám

1912. EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 4 62. nyilvánítok ? A választ 4 hétig nem tudván bevárni, személyesen mentem fel s megtudtam, hogy a főispán informálta ugy a minisztériumot. A főispánt pedig a főszolgabíró ugrasztotta bele. Különben is, mondja az illető tisztviselő, csak egy év múlva tesz a miniszter ur lépéseket a visszatérítés iránt, ha a főispán ur jelentése ismét kedvezőtlen volna, hogy az egyházi hatóság infor­mációját nem tekinthetik irányadónak e dologban, u. i. a nógrádi esperesség elnökségének tanúskodása nem meg­bízható. Tehát, Kongruás-Társaim ti nem is tudjátok, mikor csap le fejetekre a Damoklesz kardja. Ha nem visel­kedtek szépen, mertek tótul prédikálni, tótul beszélni híveitekkel, tót iratot olvasni még ha kritikailag is, csupán figyelemmel kisérés céljából, —se mellett még ellenzékire szavaztok, vagy a jegyző, főszolgabíró, főis­pán cirkulusait zavarjátok, nekik valamivel kellemet­lenkedtek, — pedig esetleg muszáj, kötelesség — ugy jaj nektek! A minisztériumba utat talál minden főispáni besúgás, információ, ahol aztán nem törődnek az igaz­sággal, hanem a törvényesség örve alatt kitekerik a nyakad, szabályszerint szivedbe kést mártanak; t. i. szű­kölködő családodat még nagyobb szükségbe döntik. S te azt sem tudod, hogy honnan, mért ütött beléd a villám, hiszen derült idő van, öntudatod tiszta, csak érzed a levegő feszültségét. Én érzem, hogy ez az ügy nem csak az én ügyem, hanem mindnyájunké, az egész egyházé, azért emeltem fel szavamat, hogy meghalljátok lelkész-testvéreim, s meghallják az egyház vezetői. Én fogom tudni megreparálni az én sérelmemet, az erkölcsit értem, az anyagit aligha fog sikerülni tel­jesen, ha csak az egyház befolyásos egyéniségei nem karolják fel az ozdini lelkész ügyét. S meg kell szabadítani a lelkészt e nyomasztó tu­dattól, hogy ő főszolgabíró, főispán szeszélyétől függjön. Ám tegyék az alapos információt nyíltan s ott, ahol arra van elég ok. Hogy a midőn valakinek hazafias ér­zülete tekintetében kimondják ott fenn az utolsó szót, ugy az visszavonhatlanul van kimondva s nem kompro­mittálják a minisztériumot, melynek a méltóságával is­mét nem fér meg, hogy minden aljas besúgás hitelre talál ott. Én egészen függetlenül a méltóságos főispán ur későbbi információjától, a melytől függővé tétetett a min. rendelet teljes végrehajtása, s a mely amennyire lealázó rám nézve, annyira sérelmes egyházi hatósá­gainkra, s egyházi alkotmányunkra nézve, keresem az én igazságom megállapítását. Balczo Lajos ozdini lelkész A Luther-Társaság közgyűlése. irodalmi egyesületünk, a Luther-Társaság ez évi rendes közgyűlését Lőcsén, a Szepességnek eme minden szépért lelkesedő városában tartotta meg, a hol evang. egyházunk is elsőrangúan virul és fejlődik. Okt. 12-én a délutáni vonatnál várta a város, a megye és az egyház nagyszámú küldöttsége a kis számban megjelent ven­dégeket és elnökséget. Bizony-bizony kis számban vol­tunk ott jelen. A hivatalos vezető férfiakon kivül — el­tekintve a Szep»sség lelkészeitő és tanáraitól — annyi­an sem voltunk, hogy a két kéz minden újára jutott volna legalább egy. Bár ez a szomorú tény azt látszik támogatni, hogy a Luther Társasági gyűlést és a gyám­intézeti közgyűlést kár volt egymástól élválasztani, a minek Pauiik János hangot is adott indítványozva a a kettőnek újból való egyszerre tartását, még is tekint­ve azt, hogy ha kevesebben is, évenként ket ízben, két helyen adunk élejtelt magunkról s rendezünk belmisz­sziói fényes estélyeket, tehát tanúbizonyságot teszünk két helyen is életképességünkről, evangelikus létünkről, munkálkodásunkról; és tekintve azt is, hogy minden kapkodás nélkül tudja dolgait el/égezni, megbeszélni ugy az egyik, mint a másik, helyesebbnek látszik az ez évi gyakorlatnak a fentartása. Az irodalmi szákbizott­ság például d. u. 4 órától 6-ig ülésezett s tárgyalta meg a közgyűlés elé terjesztendő javaslatokat, az előb­bi években alig lehetett az idő rövidsége miatt eme bizottságot összehozni. Az igazgató választmány ülése is jó hosszú időt vett idénybe, hogy az ügyek és javas­latok kellő komoly előkészítés után és minden oldalról megvilágítva jöhessenek a plénum elé. Nagy és fontos kérdésekről és nagy anyagi áldozatot igénylő munkák kiadásáról kellett a közgyűlésnek dönteni. Akár a tár­saság uj lapját az „Ösvény"-t tekintjük, mely Kovács Sándor szerkesztésében negyedévenként fog megjelenni s a műveltebb elem lelki szükségletét s igényeit kívánja kielégíteni, akár a már alig várt s Paulik János szer­kesztésében megjelenő „ Posztillát, Ä akár Luther müvei­nek folytatását és befejezését, a melyre szintént 400 előfizető vár már egy néhány év óta; avagy akár a tár­saság felette szükséges s egyházunk nagy érdekeit szol­gáló vállalatait vesszük figyelembe: a fanköny vállalatot és főleg az iskolai könyvtár vállalatol; mind azt bizo­nyítják, hogy a társaság a legnagyobb erőfeszítéssel igyekszik eleget tenni kitűzött feladatainak s óhajt a kor fegyvereivel, a nyomtatott betűvel tovább is s annál hathatósabban részt venni abban a harcban, a melyet egyházunknak a két szélső ellenségével: a hitetlensséggel és lelkisötétséggel (atheismus és clerikalismus) megkell vivnia. Csak önmagairánti elmulaszthaiatlan kötelezett­séget teljesít az egyetemes egyház és annak minden egyes tagja, ha a Luther-Társaság támogatására teljes erejével, őszinte igyekezettel siet. Mély hatást tett az evangelikus templomot zsúfo­lásig megtöltő s valláskülömbség nélkül megjelenő lő­csei közönségre és a vendégekre a Luther-estély mely 6 órakor lett megtartva. A lőcsei vegyeskar gyönyörűen előadott énekszámai, dr. Piskóthy Ferenc ur és Páter Kálmánné urnő preciz szóló éneke, Mayer Endre tar­talmas felolvasása : „Ki volt Jézus?" és Hajdú Árpád theológus érzéssel etmondott szavalata tették az estélyt vonzóvá, szépé és meghatóvá. Másnap, okt. 13-án az istenitiszteleten Veres József, a. társaság alelnöke tartotta az egyházi beszédet — Luk. 17, 20—21 aiapján — A beszéddel magával ragadta a kiváló, első rangú szónok a hallgató közön­ség szivét. Tér szűke miatt beszédjét nem közölhetjük le, de meg fog je'.enni az „Ösvény 1 első számában s már most felhívjuk reá olvasóink szives figyelmét. Varga ímre poprádi lelkész és Kübecher Albert főesperes ol­tári szolgálatot végeztek, a vegyeskar pedig újból gyö­nyörködtette a közönséget szép énekével. Délelőtt 11 órakor Osztrolucsky Miklós, a társasáig elnöke igen tartalmas, gondolatokban gazdag beszéddel nyitotta meg a kötgyülést. Ezen érdekes beszéd is meg fog jelenni az „Ösvény" első számában. A közgyűlés a következő határozatokat hozta. A társaság uj lapja az „Ösvény" Kovács Sándor szerkesztésével okt. 31-én megindul s azt minden tag fogja kapni, előfizetési ára nem tagoknak 4 kor. lesz, A társaság áltel felállítandó

Next

/
Oldalképek
Tartalom