Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-10-05 / 40. szám

354 most kell karunk rövidségét a határozottság energikus lépésével megtoldanunk, hogy elvégre ne kormányok Ígérgetése, hitegetése legyen már az egyedüli bonitás, a lesajnált giró, amit a reánk nehezedő életnek, e kérlelhetetlen hitelezőnek felmutathatunk. A kormány jóakaratáról meg lehetünk győződve. De nem lehetünk biztosak a kitartása felől, hogy bírja-e ellensúlyozni azt a nyomást, amely a mi szegénységünk, a mi százados kitagadottságunk miatt olyan erő*, amely súlyos volt akkor is, amikor a koalíció idején kormányhatalomhoz jutott, de súlyos most is a pénznek, a fénynek, a magas összeköttetéseknek tüntetően produktiv birtokában. Csak erkölcsi tartalmától irtóztatóan megfosztott egyházpolitikában képzelhető el a lehetősége annak, hogy a fizetésrendzés bizonyos oldalakról csak az állami tulajdonra vágyakozó kath. autonómia chanceainak biztosítására használtatik fel, holott a kath. autonómia kérdésének becsületes rendezése az 1848. évi XX. t.-c. egész komplexumának együttes megoldását feltételezi. Fájdalom, hogy az 1848. évi XX t.-c. végrehajtására irányuló igényeinek számszerű meghaiáro ása még mind dig a részletes számadatok beszerzéséhez szükséges űrlapok feletti tépelődés stádiumában van. Épp ilyen sajnálatos az is, hogy a fizetésrendezés mikéntjére nézve egyházi hatóságaink az 1848. évi XX. t.-c. világos rendelkezése ellenére nem lettek megkérdezve, mintha csak titokban kellene honorálni a magyar államnak azt az értékelhetetlen szolgálatot, amit ref. agyházunk a nemzeti lét fennmaradása érdekében a történelem nyilvános, kiáltó bizonysága szerint teljesített és teljesít. Igy történhetett, hogy Őfelsége a király által szentesített egyházi törvényünk vonatkozó szakasza holt pont marad s a korpólékos rendszer kizárólagos alkalmazása végeredményében 600 K-val károsítja meg a ref. lelkészi' kart, nem is említve, hogy a mostani 1600 és az E, T.-ben biztosított 2400 K alapfizetés között 800 K külömbözethez korpótlék alapján csak 10 évi szolgálat után jutunk. Az előbb említett 600 K különbözetet, ha másként nem lehet, családi pótlék cimen kell követelnünk, család és nemzetfenntartás nemes, de nehéz hivatásának honorálása képen. Nagyobb eredményre mutathatunk a Kálvineum lelkósz-árvaház kérdésénél. Ugy látszik, hogy a magyar társadalom a maga politikai és felekezeti tagozottságában is érzékenyebb, méltánylóbb és igazságosabb irántunk, mint az állam, amelynek pedig a priori volna erkölcsi kötelessége eléje sietni a teljesítés initiativájával minden igazi szükségesnek és a méltánylás koronájával minden igazi érdemnek." A titkári jelentésből kiemeljük azt a tényt, hogy az ORLE-nek már 1700 tagja van, hogy törekvésük az, hogy a ref. alkotmány is szervként ismerje el az egyesület s hitelvi dolgokban a döntést erre bizza, s hogy a nagygerezsdi egyesség fenntartása mellett nyilatkoztak. A mult évben a bevételek 12014 koronát, a kiadások 11690 koronát tettek ki s a kiadásból 7113 koronát az egyesület lapja emésztett fel. A »Kálvineum«-ról szóló jelentés nagy örömet keltett. Ugyanis e célra eddig alapítványok cimén 504.000 K, egyebek cimén 226.000 K gyűlt egybe, úgyhogy a kormány által írásban ígért s a Kátvineum árvaházának felépítésére szolgálandó 300.000 K-val több mint egy millió K felett rendelkeznek már. E célra a további estélyek tartása (ezek eddig 77.000 K-t jövedelmeztek), a templomokban a perselyek felálllitása, református nyomda felállítása és egy vallásos néplap megindítása határoztatott el. Egyhangú határozatként kimondatott az is, hogy akik még eddig alapítványt nem tettek, a korpótlék első 100 K-ját e célra fogják be fizetni. íme mire képes a protestáns szegénység, ha kellő lelkesedés, igazi hitbuzgóság és az önmegtagadásig menő áldozatkészség a segítő társai! A lelkészi fizetés rendezése tárgyában a közgyűlés a következő határozatot hozta: »1. Közgyűlésünk örömének ad kifejezést a felett, hogy a pénzügyminiszter ur főrendiházi nyilatkozata értelmében végre komoly lépés történik a lelkészek anyagi helyzetének javítása felé, egyszersmind azonban sajnálkozását fejezi ki a felett, hogy a kormány az 1848. évi XX. t.-c, végrehajtásának folyományát képező ezen fontos kérdésben egyházW hatóságunk meghallgatását ismételt kérelmünk ellenére mellőzte. Minthogy pedig a fizetésrendezésnek a kormány által tervezett mértéke jogos igényeinket nem elégíti ki, amennyiben az a királyilag szentesitett Egyházi törvények I. t.-c. 114. szakaszában végső fokon 3600 Kban megál apitott legkisebb lelkészi javadalmi összegen jóval alul maradt, amikor a korpótlékos rendszer alapján végső fokon mindössze 3000 K-ra kívánja a lelkészi fizetést felemelni. Ennélfogva közgyűlésünk tiszteletteljesen kéri a kormányt, miszerint a törvénytervezetet akként módosítani kegyeskedjék, hogy a legkisebb lelkészi javadalom vagy az egyházi törvények I. t.-cikkének 114. §-ában megszabott 2400 K alapfizetésben állapittassék meg, vagy pedig ha az alapfizetés felemelése ezúttal nem volna lehetséges, ugy az Egyházi Törvényekben megszabott 3600 K elérhető fizetésmaximum és a kormány által tervbevett 3000 K maximum között mutatkozó 600 K különbözetet a református papság család- és nemzetfentartó hivatásának honorálásaképen családi pótlék cimen adassék meg. Kéri továbbá közgyűlésünk a kormányt, hogy a korpótlék kiutalásának kezdőpontjaként legalább is az 1898. évi január elsejét, vagyis a kongruatörvény életbeléptetésének idejét méltóztassék megállapítani. Kéri végül, hogy az első 400 K-ás korpótlék visszamenőleg a folyó évi január 1-től számitva minél előbb végrehajtassék. Egyben a közgyűlés felkéri az elnökséget, hogy a fizetésrendezés fenti értelemben való kivitele érdekében a kormánynál közbenjárni szíveskedjék. 2. Felterjesztést intéz a közgyűlés a képviselőházhoz, hogy utasítsa a kormányt, miszerint a lelkészi fizetésrendezésről szóló törvényjavaslatot még a folyó év folyamán beterjeszteni kegyeskedjék. 3. Kéri a közgyűlés az egyetemes konventet, hogy tekintélyének teljes latbavetésével odahatni méltóztassék, hogy a kormány a lelkészi fizetések rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot az általunk körvonalazott elvek alapján még ez év folyamán terjessze az országgyűlés elé. Mivel azonban a fizetésrendezést, valamint a többi államsegélyezéseket az 1848. XX. t.-c. részletes megoldásának nem, csak elaprózásának tekinti s ennélfogva csak ideiglenes kisegítőnek ismerheti el: ennélfogva az 1848. évi XX. t.-c. teljes és egyedül igazságos és becsületes végrehajtását teljes erejével szorgalmazni fogja annyival is inkább, mivel a teljes végrehajtás nélkül a katholikus autonómia a viszonosság és egyenlőség ujabb sérelmét hozza magával. 4. Javaslatot terjeszt a közgyűlés a közetkező zsinat elé, hogy a hitoktató és letartóztatási intézeti lelkészek is az Egyházi Törvényekben megállapított rendes fizetésben részesittessenek, ideértve a Horvát-Szlavonországokban működő missziói és letartóztatási intézeti lelkészeket is.«