Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-09-28 / 39. szám

368 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912. ünnepnapok számán, mert azok jelenlegi összeállításukban mind üdvtörténeti alapon állanak s oly erős logikával tükröztetik vissza Jézus élettörténetéi, hogy azokból kihagyni egyetlenegyet sem lehet. A pápa reformintézkedése nem lehet jogcím számunkra ujabb reform eszközlésére akkor, mikor azt Iájuk, hogy a katholikus egyház feje ez intézkedésében minket csak követett, Ebben a kérdésben a tullicítálásnak helye nem lehet. Nem már csak azért sem, mert mint fentebb láttuk a külső életkörülmények ebben a kérdésben ujabb intézkedésre egyáltalán nem sarkalnak, de nem is sarkalhatnak. Amire nekünk — a pápai rendelkezés nélkül is — törekednünk kellett és kell, az csak annyi lehet, hogy az ünnepnapok száma s általában véve az evangelikus tgyház ünnepei egyetemlegesen szigorúan megáMapittassanak Ne utaltassék e kérdés az egyházközségek autonom jogkörébe, mert igy rendet teremteni soha nem lehet s oly esetek állhatnak elő, mint aminő van most a brassómegyei esperességben, ahol ahány egyházközség, annyiféle a megtartott ünnepek száma is. Hinem igenis zsinatílag, a törvény kötelező erejével kell odahatni, hogy egyetlenegy egyházmegyében sem több, se kevesebb ünnep ne legyen, mint csak a hivatalosan megállapított ünnepek. Fontos továbbá megállapítani, hogy a sátoros ünnepek hány napból álljanak. A pápa rendelete szerint egy napból. Nálunk most állanak kettőből, sok helyen háromból. Aki a prot. egyházakban is érvényesíteni kivánja az egynapos sátoros ünneplést, az egy pillanatra gondoljon a prot. és kath. ünnep két különböző jellemvonására. A protestáns egyház nem ismeri az igehirdetés kötelezettségét az igehallgatás kötelezettsége nélkül. Mi nem ismerünk formát lényeg nélkül, mi nem maszkírozhatjuk az igazságot. Ami szükséges a lelkésznek, szükséges az a népnek is és fordítva. Mi vagy megtartjuk az ünnepet, vagy nem S ha nem tartjuk meg? Ha mi nem harangoztatunk és nem prédikálunk nagy ünnepek másodnapján, ellenben a kath. templomokban lesz ^arangozás és lesz mise, avagy nem gondoljuk-e, hogy e napokon a kath. templomok a mi híveinkkel lesznek tele s a mi egyházunk ereje, tekintélye fog összeroppanni? És aki ez egynapos ünneplést megakarná valósítani, tudja-e micsoda erővel kell szembeszállani ? A nép szókásával! S tudja-e az, hogy micsoda erős a nép szokása? Én tudom, mert nálunk Brassómegyében az elmúlt hónapokban volt napirenden egynehány róm. kath. jellegű ünnepnapnak eltörlése. Febr. 2-iki ünnep ellen 4 vasárnap prédikáltam, egyháztanácsi ülésen és közgyűlésen az eltörlési határozatért szerencsésen harcoltam, az eltörlést kihirdettem s mégis mikor eljött a harangozás ideje, összegyűlt a nép a templom elé s várta a templomozás kezdetét. Sok helyen a lelkész személyét támadták s megtörtént egyik egyházközségben, hogy erőszakkal harangoztattak. Nagy ünnepeken a nép a lelkész nélkül is ünnepelne, ha mással nem, legalább énekléssel. Az egyházi életben két dolgot kell kerülni: adót emelni s ünnepnapot eltörölni. Mindkét esetben a lelkész maga alatt vágja le a fát. Azért kérve-kérjük az illetékes tényezőket, hogy az ünnepnapok kérdésében, e kérdés rendezésében ne engedjék magukat a papa rendelkezése által vezettetni, mert ami ott könnyen teljesíthető, az nálunk egyházunk belső szervezeténél fogva igen nehéz, sőt veszedelmes. Jelszavunk legyen : az ünnepnapok egyöntetű rendezése. Hivatalosan megállapított ünnepnapjaink számát semmi körülmények miatt — ne apasszuk. * Már két különböző helyről jött cikkben volt alkalmunk e tárgyhoz hozzászólni. Felfogasunkai mind a két cikk híven adja s alig hisszük, hogy e kérdés — dacára a más oldalról jött indítványnak — máskép, mint e kifejtett fölfogásban lehetne eldönthető Szerk Az E. E. E. Gyámintézet renöes évi közgyűlése Pápán. az E. E. E. Gyámintézet ez évben Pápa városában tartotta meg évi rendes kö£gyülését. 52-edszer gyülekeztek össze a Gyámintézet megalapítása óta a nemes ügynek munkásai, hogy a nagy közönség előtt számoljanak be egy évnek fáradságos, de mindig áldásthozó munkájáról, hogy egymás buzgalmától újra meg újra felbuzduljanak és hogy az érdeklődő nagyközönséget is bevonv.a a munkába dokumentálják azt, hogy a Gyámintézet ügye mindnyájunké. Pápa városa meleg vendégszeretettel, lobogódiszt öltve várta illusztris vendégeit. A résztvevők legnagyobb része szept. 21-én délelőtt érkezett meg, élén az egyet, egyházi elnök Seholtz Gusztáv bányakerületi és Geduly Henrik tiszakerületi püspökök. Az állomáson a dunántuli kerület közismert vezérférfiai Gyurátz Ferenc püspök és egyházas berzsenyi dr. Berzsenyi Jenő kerületi felügyelő fogadták a vendégeket, a pápai gyülekezet részéről dr. Kluge Endre gyülekezeti felügyelő, Pápa városa nevében pedig Lampérth Lajos városi tanácsos mondott üdvözlő beszédet. Az üdvözlésekre válaszolva Seholtz Gusztáv püspök az E. E. E. egyházi elnöke kiemelte, hogy a Gyámintézet most tanulmányúton van. Tanulni jöttünk — úgymond — Pápára, egy olyan gyülekezetnek példájából, lelkes buzgalmából, melynek jó hirét országszerte ismerik, amelynek minden szépért, nemesért melegen érző, bölcs és előrelátó vezére a Gyámintézetnek hosszú időn át szeretett elnöke Gyurátz Ferenc. Az elismerés a hála, a tisztelet jeléül meghajtom a gyámintézet lobogóját, a pápai gyülekezet és vezére Gyurátz Ferenc előtt. A délután folyamán a központi bizottság tartotta meg szükebbköríi értekezletét. Emlitésreméltó mozzanata ennek az az egyöntetű határozat, illetve az az általános kívánság, hogy magyarhoni Gyámintézetünk, a német Gusztáv Adolf egyletfel, függetlenségének hangsúlyozása mellett, az eddiginél szorosabb kapcsolatot létesítsen. A múltban többször tettek kísérletet erre németországi hitfeleink, de jószándékuk mindig hajótörést szenvedett elődeink túlhajtott patriotizmusán, függetlenségükre irányuló féltékenységén. A jelenben senki nem lát okot e szűkkeblű elzárkózásra, hanem inkább bő áldást remél a testvéries közeledésből; azért általános az óhaj: ragadjuk meg örömmel a Gusztáv Adolf egylet felénk nyújtott testvéri jobbját, amire külömben kötelez az az évről-évre tapasztalt, soha egy pillanatra meg nem lankadó szeretetteljes érdeklődés és megható áldozatkészség, mellyel magyarhoni Gyámintézetünket a Gusztáv Adolf egylet mindétig elhalmozta. A központi bizottság melegen óhajtja a testvéries közeledést; ily értelemben megkeresi a négy kerület elnöksége utján a kerületek közgyűléseit, határoznák el, hogy a Gusztáv Adolf egylet németországi nagy gyűlésén felváltva minden évben 2—2 taggal képviselteti magát, a Gyámintóeet viszont rendes évi közgyűlésére a Gusztáv Adolf egyletet minden évben meghívja.