Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-09-14 / 37. szám
VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. szepterr]b^r 14. 37. szám. EYAÍTG ff EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresztú r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető címére Ágfalvára (Sopronmegye) kiilöenöök. BB BB Bi BH FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTYÁN rákoskeresztúri lelkész. Főmunkatárs: EH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Q Hiröetés ára olöalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Teendőnk. Duszik Lajos. — CIKKEK: A bányai egyházkerület közgyűlése. N. — Az uj koráikönyv. Paulik János. — Amerikai hitsorsosaink. Raffay Sándor. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Teenöőnk. Iskolák nyitásának idején, tehát egy kulturális újesztendő küszöbén célszerű egy kis csapatszemle; most, amikor uj. friss katonák indulnak a „gyakorló térre" a kis diákok alakjában, és soraiban, vegyük számba hadállásaink operatív képességeit. Statisztikai kimutatásaink a számok merevségével és kérlelhetetlenségével állapítják meg, hogy egyházunk pályáján lejtőn haladunk. Ne kételkedjünk a statisztikai megállapítások hitelében, ez volna a legrosszabb. Egyetlen teendőnk — tenni. ISTem aggódni és főleg nem csüggedni A statisztikai megállapításnak egyetlen pozitív eredménye egy riadó, egy sorakoztató, melynek valamennyi egyházát buzgón szerető, élő-haló szivén végig kell kopogtatni. Ez a riadó felhívás a toborzóra, hitéletünk intenzivitására, belmissziónk, cura pnstorálisunk állandó elevenitésére, egyházunknak jogállományát bővíteni hivatott vezéreink további haladására. Részletezett kötelességek! Egy a fő: fent és lent, kivül és belül igazabb, öntudatosabb, akarni tudóbb, tenni képesebb felekezeti propaganda. Régi mulasztásunk: mi a gyertyát, azt a nagy, hősi tusakodással kiharcolt evangeliumi gyertyát ugyan körülüldögéljük s elmerengünk, talán még fel is melegedünk mellette, de csak házilag élvezzük fényét, világát, ölhetett kézzel várjuk, hogy a lelkekben felébred a lepkeösztön 8 özönlenek a világosság felé. Ez a várás lélektani és kimondhatjuk történeti tévedése egyházunknak. Az embereket minden időben, de főként napjainkban izgatni kell Bécsben konganak a harangok. Káprázatos pompával, a császári és pápai hatalom egyesitett — valóban viribus unitis — varázsával büvlik-bájolják el az eucharistikus kongresszus sejtelmes neve alatt egybezarándokolt százezreket : igy tüntet, igy izgatja, tüzeli népét, igy ad életjelt az általunk annyiszor elparentált, szerintünk a korunk levegőjében csak haldoklásra kárhoztatott pápás egyház, a huszadik századnak ez a feltámadott, sőt kétségtelenül élni akaró s élni tudó múmiája. Ma is izgat. Igaz, hogy nem a tanaival — azokkal minket ós a modern gondolkodó világot izgatni nem lehet —, hanem a kölcsönkapott fénynyel. És él, mint a dióhéj, melyből kihullott a mag. Szellemi varázs helyett hat, dolgozik az intézményesség erejével; lélek helyett lélektannal, a kongregációk jelvényével, apró keresztecskékkel, zászlókkal. Hát — mi tagadás — nekünk is ilyesformára keli vetemednünk, ha élni akarunk. Az élet brutális és a nagy magasságokat járó eszmék számára — ha élni akarnak — a saját érdekükre hivatkozva, olykor megszégyenítően kicsinyes feltételeket szab, de ezek létfeltételek mégis. Szálljunk le a piedesztálról, ha azt az evaaa geliumi hálót mélyre akarjuk vetni, mert különben csak a viz színét fogjuk felborzolni. A tömegeket kell megmozgatnunk, szóval szélesebb lendületekre kell izgatnunk egyházunk közszellemét. Különben ne kívánjuk, hogy szórványainkban — ezek azok a. haláltrejtő mélységek, melyekben eddig a klerikális hálók dúskáltak — elhagyatva élő testvéreink tüntessenek jogaink, igazságaink mellett. Emberek vagyunk. Valami impozáns megmozdulásra kell készítenünk egyházunk társadalmát. Az a szembesítés, az a csapatszemle, mely ilyen tömegmegmozdulásoknál kínálkozik, az lesz az igazi sta_