Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-09-07 / 36. szám

1912 EVANG

ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 321. magyarázási kísérletét, hogy megmutassuk, mennyire át van még hatva a tudós világ a mechanisztikus szempontoktól s mekkora feladat vár még a Keplerbundra, hogy a természettudományt helyes mederbe terelhesse miután még jelenleg is abban a nagy hibában szenved, hogy először theoriát keres és állit fel s csak azután kutat oly megfigyelési tények után, melyek aina theóriát támogatják. Reméljük, hogy ha a Keplerbund eszközei nagy céljainak megfelelők lesznek, az az idő is el fog jönni, midőn a természettudomány csak azt fogja magáénak venni, ami tényleg is az övé, s határain belül maradván nem bántja azt sem többé a mi a vallásé. Szomolnok. Schmidt János. Rabulisztika. A felső evang. egyházi hatóságaink szives figyelmébe ajánlom a következő ítéletet: „Tekintve, hogy a keresztlevél szerint a r. k. egyház kötelékébe történt felvételekor N. N 18 ik életévét máris túlhaladta, az esetben pedig a kihagási törvény 53 §-ában jelzett kihá gásnak tényálladeka fenn nem forog; tekintve továbbá, hogy az 1868 Lili. t-c.-ben előirt egyéb eljárás be nem tartásának büntető jogi uton való meg

forlasa iránt a magyar büntető törvénykönyv rendelkezést n<m fartalma?, — a kihágási eljárás beszüntetendő volt." Előjátéka ez: N. N. kitérésre jelentkezik nálam. Első izben május 8 án keresztlevél nélkül: másod izben május 23-án keresztlevéllel. A r. k. plébános május 27-én veszi fel hi vei közé, de ! ! N. N. csak május 19-en leit 18 éves ! Én. hivatkozva, az 1868. Lllí. t.-c. 1—7 §§-aira, a hol áll: „Áttérni annak szabad, a ki életkora 18 évét már betöltötte; továbbá arra, hogy a 7 § a keresztlevél felmutatását feltétlenül magában involválja, — a r. k. hivatal ellen kihágás cimén, feljelentéssel éltem. S ima az i Lé let szerint kisül, 1. a r. k. egyházba való felvételre elégséges a 18 évnek a meghaladása s mellékas hogy vájjon a jelentkezés a kitérni szándékozó 3—17 évében történt-e meg! más szóval félő, hogy nemsokára már kongregációs, gyertyát szorongató kis babák kitérés jelentkezésével is megörvendeztetnek bennünket T. Testvéreink. 2. Törvényeink szerint a mi egyházi anyakönyveink közokiratok s „azoknak meghamisítása az 1878 5. t.-c. 394 §§-ai értelmében a törvényes büntetést vonja maga után", de mivel az 1868 LILI. t.-c. 7 §-a szerint „a lelkész köteles az áttért egyén szül. akvének ..Jegyzet," rovatában az áttérést feljegyezni s köteles erről azon egyház lelkészét értesíteni, melyhez az áttért előbb tartozott"

1, — kérdem, nem-e büntetendő cselekvényt követhet el nagykönnyen az a lelkész a ki a hiteles okmány hián, keresztlevél (név, szülő, év stb. adat hián) pusztán csak a kitérő bemondása alapján (a ki különben erre sem kötelezhető, a törvény erről is hallgat) viszi keresztül akveiben a változtatást? Más szóval félő, hogy szent kötelességünk szentesitett törvényt bonthat meg. Ez áll s azért a keresztlevél felmutatandó lenne! Látni való tehát hogy a fentjelzett törvény, lyukas, mint a használt rosta. Meg kell foltozni, hogy tiszteletet parancsoló legyen s hogy bőrünk védve legyen. — Mert tagadhatatlan, hogy a hivéit megtartani akaró lelkész a többi hiveit is elveszítheti, a kik az ily ítélet hallatára ha nem is mondják, de legalább gondolják magukban „A mi papunknak nem volt igaza, azért vesztette el a pert." Mert, utóvégre hogy jön hozzá egy 800—1200 frtos fizetésű lelkész, hogy egy „evang. fundus convertitorium" hiányában még meg is felebbezze az ilyen Ítéletet? Drága dolog ez! S vegre mert, mindez hiába való volna. U. i. a trencséni esperességnek hasonló ügyben történt felebbezése a m. k. ítélő Tábla 103/887 sz. Ítélete által szintén elutasittatott. S ha 1887 — 1912 évig nem volt ideje evang kormányzó testületeinknek a törvényt befoltozni, még kevésbbé lesz ezut.áni közgyűléseinken a hol tudvalevő dolog afelett csatáznak évről-évre, melyik is hát az evang. egyházban az egyedül üdvűzitő nyelv? A magyar, a tót, vagy a német-e ? Végül megjegyzem, hogy a vádat elejtő kir. ügyész privatim igy nyilatkozott: „Tény, hogy ez a kitérés jogtalannak tekintendő", de annak, hogy nem tette hozzá tehát a jogtalanságot elkövető r. k. plébános büntetendő', egy oka volt, t. i, az ügyész ur a helybeli „kongregáció ügyvivője". Finis. Assakürt (Nyitra m.) 1912 aug. 27. Zathureczhy László, evang. lelkész. MISSZIÓ. Rovatvezető: Scholtz Ödön. Misszióegyesületünk közgyűlése. A magyarhoni ág. hitv. evang. misszióegyesület augusztus hó 24. és 25 én Poprádon tartotta idei rendes közgyűlését s a vele kapcsolatos országos missziói ünnepet. Az egyház vezető nagyságai közül nem üdvözölhettünk ugyan senkit sem ezen az ünnepélyen, de eljöttek az ország minden részéből számosan, akik szivük mélyéből vágyódnak részt venni az olyan egyhá/i munkában, melyben minden más érdekektől teljesen eltekintve. c.-aí' a Krisztus minden mindenben s magából Poprádról, a körülfekvő gyülekezetekből s az egész Szepességről tömegesen vettek részt a buzgó hivek, lelkészeik vezetése mellett az ünnepélyen. A gyülekezet s annak elnöksége nagy előkészületeket tett az ünnepély sikere érdekében s valódi hittestvéri szeretettel fogadta a körébe érkezett vendégeket. Augus/tus 24-én, szombaton délután 4 órakor nagyszabású misszióünnepély volt az ezen alkalomból szépen feldiszitett és teljesen megtelt templomban. Gyülekezeti ének után Pröhle Károly soproni theol. akadémiai tanár, egyesületi jegyző tartotta magyar nyelven az oltári szolgálatot. Erre a poprádi dalárda karéneket adott elő, mire Schölte Ödön, az egyesület egyházi elnöke ismertette nagyobb szabású megnyitó beszédben a hittérítés magasztos ügyét s kérte az egyház hivő köreit ezen munkának fokozott mérvű felkarolására. Most több művészi előadás következett. Cservenka Károlyné úrnő »Magdaléna énekét« adta elő harmónium kísérettel, Kienzl »Bibliás ember« cimü operájából ; dr. Mar esek Tibor ur Hayd „Largo" cimü művét adta elő hegedűn, Marcsek Andor ur harmenium kísérete mellett; Schmőr Gyula ur pedig Varga lmréné úrnő harmónium kíséretével Derlik Józseftől énekelt egy szép egyházi éneket. Most jött az estély főpontja, Müller Emil szabadságolt lipcsei hittérítő ur előadása, ki ezen cim alatt : »Evangélikus vetési és aratási munka a Kilimandzsárón«, élénk színekkel ecsetelte azon nehézségeket, melyekkel a hittéritőknek meg kell küzdeniök s mutatott rá azon szép eredményekre, melyeket 19 évi fáradhatatlan munkásságnak gyümölcseként máris felmutathatnak. Langsfeld Gézáné urnő Tannháuseraől egy imát énekelt most ritka művészi tökéletességgel, mire Kübecher Albert