Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-27 / 30. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 233 magyar ker. diákszövetséget. A vidéki munka gondozása az utazó titkár feladata lesz, a ki most már teljesen ennek szentelheti magát, mert a szövetség az egyre nagyobbodó fővárosi munka szán ára külön budapesti titkárt alkalmazott. Külön titkár fogja a középiskolai diákság között keletkező mozgalmat vezetni és missziói ügyet kezelni. Az irodai munkálatokat a központban szintén külön erő fogja végezni. Természetesen a munkaerőknek ilyen megszaporitását nem a mozgalom anyagi ereje, hanem az egyes állásokra megválasztottak nagy áldozatkészsége tette lehetővé, akik a munka vállalásával részint időben, de főleg anyagiakban hoznak tetemes áldozatokat a diákmozgalom javára. Hogy az anyagiakban való felelőssége rzet is egyre nagyobbodik a diákságban, az is a mozgalom erősödésének jele. A debreczeni gyűlés lezártáig 2700 K lett megajánlva a jövő évi szükséglet fedezésére és bizonyos. hogy a szivek hallgatnak majd az Ur indítójára és a mozgalom anyagiakban sem fog hiányt szenvedni. A mozgalom mindenesetre hálás szívvel veszi, ha az iránta való szeretet és érdeklődés anyagi segítség*) nyújtásában nyilatkozik meg. de legfőképpen azt kéri azoktól, akik már tapasztalták egyéni életükben Krisztus evangéliumának győzedelmes erejét, hogy gondoljanak a hitetlenség, a békétlenség, az ármány bűnös bilincsében vergődő szerencsétlen magyar diákságra és foglalják bele imádságaikba a kérést. : „Jöjjön el a te országod a mi magyar diákságunkhoz!" Isten országában csak az a munka haladhat előre, amelyet hivő szózat imádsága kisér. Amicus mventuti

s. *) A diákmozgalmat anyagi segítségben részesítheti az, aki belép vagy pártoló-tagnak évi 10 K-val, vagry segélyző tagnak évi 5 K-val. A pártoló tag a mozgalom összes kiadványait, a segélyző tag a mozgalom folyóiratját, a ,,Diákvilág"-ot kapja ingyen. Jelentkezni lehet a központi irodában: Budapest, IX., Báday-u. 23. B E L É L E T. Dr*. Markó Sándor | Nagy veszteség érte egyetemes evang. egyházunkat dr, Markó Sándor kir. közjegyzőnek julius 17-én Rozsnyón, 66 éves korában történt elhunyta folytán. Munkás és áldásdus életének nagy részét, mint egyházunk hithű fia, egyházának szentelte. Rozsnyón született 1847 március 18 án. Egyházi téren való működését már 1871-ben kezdte meg, mint tiszai ág. hitv. evang. egyházkerületi törvényszéki jegyző és előadó; 1872-ben helyettes kerületi jegyzővé, 1875ben az egyházkerületi törvényszék tagjává választatott s mint előadó biró 30 évet meghaladó időn keresztül ő volt csekély kivétellel csaknem az összes egyházker. törvénykezési ügyek előadója. 1875 ben a rozsnyói ev. főgimnázium iskolatanácsának tagjává választatott, mely tisztet halála napjáig viselte s e minőségben tevékeny részt vet 1884 ben az államsegély tárgyában az állammal kötött első szerződés készítésében, mely szerződés aztán az állam részéről az összes protestáns iskolákkal kötött szerződéseknél mintául felhasználtatott. Kidolgozta a főgimnázium uj szervezeti szabályzatát s részt vett a gimnázium újjáépítésének előkészitési s végrehajtási munkálataiban. 1878-ban a betléri egyház felügyelőjévé s a gömöri egzházmegye pénztárnokává választották, mely hivatalokat hét évig viselte; 1881-ben egyházkerületi világi jegyzővé választatott; 1885 ben a a rozsnyói ev. egyház felügyelője lett s e minőségben különösen a polgári leányiskola létesítését mozdította elé, nemkülönben közreműködött a rozsnyói árvaház felállításánál s mindkét intézet fejlesztése és épttkezési munkálatainál. Nyolc évi egyházfelügyelői működése után mint iskolaszéki tag haláláig befolyt az egyházi és iskolai ügyek intézésébe; 1894 ben a tiszai egyházkerület világi főjegyzőjévé választatott s e minőségében Őfelsége által 1901-ben a kir. tanácsosi cimmel lett kitüntetve. Egyházkerületi jegyzői s főjegyzői minőségben huszonöt éven át működött s ezen idő alatt sok fontos intézkedést, szabályrendeletet előkészített s az egyházkerületnek különösen jogi ügyekben díjtalan tanácsadója volt. A magyarországi ág. hitv. evang. egyház 1891—94. évi országos zsinatán részt vett mint zsinati képviselő) s közreműködött ugy is, mint zsinati jegyző, ugy is, mint a törvénykezési bizottság előadója s az egyházi törvénykezési javaslatot készítette, melyben különös gondot fordított arra, hogy a nemzetiségi izgatások az egyház teréről kiküszöböltessenek. Utolsó éveiben — tekintettel betegségére — az egyházi térről visszavonult. Temetése Rozsnyón nagy részvét mellett ment végbe. Emléke a tiszai egyházkerületben, de különösen megyéjében sokáig fog élni. Az Ur vigasztalja meg a gyászolókat s a hü munkásnak adjon csendes pihenést az anyaföldben s örök boldogságot örök országában. A tót belmissziói konferencia. A mult évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 172 pontjában foglalt határozat ellenében a tót belmissziói konferencia tárgvában a turóci esperesség f. hó 9-én az itt következő határozatot hozta : A belmissziói ünnepélyeknek összekötve lelkészi értekezletekkel, melyek mindig kifejezett kívánságra, nyilvános meghívásra, a felsőbb egyházi hatóság tudtával, már 12 év óta tartatnak egyes tót nyelvű egyházakban (Turóczmegyében Szentmártonban és Mosóezon), célja: a tót nyelvű evang. nép körében Isten igéjének hirdetésével, oktató és nevelő vallásos előadásokkal ébreszteni és erősíteni a hitet, ápolni és terjeszteni a szeretetet, mélyíteni és fenntartani a keresztyén reménységet. A mai időkben, amikor ugy az egyes egyházakban, mint az egyházi gyűléseken minél tovább, annál általánosabban és gyakrabban, hangosabban és meghatóbban hangzanak el a keservek és panaszok hazai evang. Sionunk gyászos helyzete és szomorú hanyatlása miatt, ilyen szellemi, tisztán evang. vallásos egyházi művelődési munkát, az elméknek és sziveknek hitvallását és tanítását, javítását és buzdítását, drága egyházunk sión falainak védelmét és építését nem kellene gátolni, akadályozni, elitélni, hanem minden erővel támogatni, elősegíteni és helyeselni akkor is, ha az a tót nyelvű ev. egyházakban és a tót nyelvű evang. nép lelki életének ápolása és gondozása érdekében történik. Éppen azért nehezen, sőt eléggé nem is lehet felfogni a dunáninneni kerületnek (1911. jgyzkv. 27. p) jelentése alapján a mult évi egyetemes gyűlésnek (1911. jgzzkv. 172. p.) azon hattározatát, melylyel a belmissziói ünnepélyeknek és lelkészi értekezleteknek 12 év óta áldásosán végzett szellemi munkája az egyházkerületek tudta és beleegyezése nélkül elitéltetik és megakadályoztatik téves, hamis és nem evangelikus indoko