Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-27 / 30. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 233 magyar ker. diákszövetséget. A vidéki munka gondo­zása az utazó titkár feladata lesz, a ki most már tel­jesen ennek szentelheti magát, mert a szövetség az egyre nagyobbodó fővárosi munka szán ára külön buda­pesti titkárt alkalmazott. Külön titkár fogja a közép­iskolai diákság között keletkező mozgalmat vezetni és missziói ügyet kezelni. Az irodai munkálatokat a köz­pontban szintén külön erő fogja végezni. Természete­sen a munkaerőknek ilyen megszaporitását nem a moz­galom anyagi ereje, hanem az egyes állásokra meg­választottak nagy áldozatkészsége tette lehetővé, akik a munka vállalásával részint időben, de főleg anyagiak­ban hoznak tetemes áldozatokat a diákmozgalom javára. Hogy az anyagiakban való felelőssége rzet is egyre na­gyobbodik a diákságban, az is a mozgalom erősödésé­nek jele. A debreczeni gyűlés lezártáig 2700 K lett megajánlva a jövő évi szükséglet fedezésére és bizo­nyos. hogy a szivek hallgatnak majd az Ur indítójára és a mozgalom anyagiakban sem fog hiányt szenvedni. A mozgalom mindenesetre hálás szívvel veszi, ha az iránta való szeretet és érdeklődés anyagi segítség*) nyújtásában nyilatkozik meg. de legfőképpen azt kéri azoktól, akik már tapasztalták egyéni életükben Krisztus evangéliumának győzedelmes erejét, hogy gondoljanak a hitetlenség, a békétlenség, az ármány bűnös bilincsé­ben vergődő szerencsétlen magyar diákságra és foglal­ják bele imádságaikba a kérést. : „Jöjjön el a te orszá­god a mi magyar diákságunkhoz!" Isten országában csak az a munka haladhat előre, amelyet hivő szózat imádsága kisér. Amicus mventuti s. *) A diákmozgalmat anyagi segítségben részesítheti az, aki belép vagy pártoló-tagnak évi 10 K-val, vagry segélyző tagnak évi 5 K-val. A pártoló tag a mozgalom összes kiadványait, a segélyző tag a mozgalom folyóiratját, a ,,Diákvilág"-ot kapja ingyen. Je­lentkezni lehet a központi irodában: Budapest, IX., Báday-u. 23. B E L É L E T. Dr*. Markó Sándor | Nagy veszteség érte egyetemes evang. egyházun­kat dr, Markó Sándor kir. közjegyzőnek julius 17-én Rozsnyón, 66 éves korában történt elhunyta folytán. Munkás és áldásdus életének nagy részét, mint egyhá­zunk hithű fia, egyházának szentelte. Rozsnyón született 1847 március 18 án. Egyházi téren való működését már 1871-ben kezdte meg, mint tiszai ág. hitv. evang. egyházkerületi törvényszéki jegyző és előadó; 1872-ben helyettes kerületi jegyzővé, 1875­ben az egyházkerületi törvényszék tagjává választatott s mint előadó biró 30 évet meghaladó időn keresztül ő volt csekély kivétellel csaknem az összes egyházker. törvénykezési ügyek előadója. 1875 ben a rozsnyói ev. főgimnázium iskolatanácsának tagjává választatott, mely tisztet halála napjáig viselte s e minőségben tevékeny részt vet 1884 ben az államsegély tárgyában az állam­mal kötött első szerződés készítésében, mely szerződés aztán az állam részéről az összes protestáns iskolákkal kötött szerződéseknél mintául felhasználtatott. Kidol­gozta a főgimnázium uj szervezeti szabályzatát s részt vett a gimnázium újjáépítésének előkészitési s végre­hajtási munkálataiban. 1878-ban a betléri egyház fel­ügyelőjévé s a gömöri egzházmegye pénztárnokává vá­lasztották, mely hivatalokat hét évig viselte; 1881-ben egyházkerületi világi jegyzővé választatott; 1885 ben a a rozsnyói ev. egyház felügyelője lett s e minőségben különösen a polgári leányiskola létesítését mozdította elé, nemkülönben közreműködött a rozsnyói árvaház felállításánál s mindkét intézet fejlesztése és épttkezési munkálatainál. Nyolc évi egyházfelügyelői működése után mint iskolaszéki tag haláláig befolyt az egyházi és iskolai ügyek intézésébe; 1894 ben a tiszai egyház­kerület világi főjegyzőjévé választatott s e minőségében Őfelsége által 1901-ben a kir. tanácsosi cimmel lett ki­tüntetve. Egyházkerületi jegyzői s főjegyzői minőség­ben huszonöt éven át működött s ezen idő alatt sok fontos intézkedést, szabályrendeletet előkészített s az egyházkerületnek különösen jogi ügyekben díjtalan ta­nácsadója volt. A magyarországi ág. hitv. evang. egyház 1891—94. évi országos zsinatán részt vett mint zsinati képviselő) s közreműködött ugy is, mint zsinati jegyző, ugy is, mint a törvénykezési bizottság előadója s az egyházi törvénykezési javaslatot készítette, melyben különös gondot fordított arra, hogy a nemzetiségi izgatások az egyház teréről kiküszöböltessenek. Utolsó éveiben — tekintettel betegségére — az egyházi térről visszavonult. Temetése Rozsnyón nagy részvét mellett ment végbe. Emléke a tiszai egyház­kerületben, de különösen megyéjében sokáig fog élni. Az Ur vigasztalja meg a gyászolókat s a hü munkás­nak adjon csendes pihenést az anyaföldben s örök bol­dogságot örök országában. A tót belmissziói konferencia. A mult évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 172 pontjában foglalt határozat ellenében a tót bel­missziói konferencia tárgvában a turóci esperesség f. hó 9-én az itt következő határozatot hozta : A belmissziói ünnepélyeknek összekötve lelkészi értekezletekkel, melyek mindig kifejezett kívánságra, nyilvános meghívásra, a felsőbb egyházi hatóság tudtá­val, már 12 év óta tartatnak egyes tót nyelvű egy­házakban (Turóczmegyében Szentmártonban és Mo­sóezon), célja: a tót nyelvű evang. nép körében Isten igéjének hirdetésével, oktató és nevelő vallásos előadá­sokkal ébreszteni és erősíteni a hitet, ápolni és terjesz­teni a szeretetet, mélyíteni és fenntartani a keresztyén reménységet. A mai időkben, amikor ugy az egyes egy­házakban, mint az egyházi gyűléseken minél tovább, annál általánosabban és gyakrabban, hangosabban és meghatóbban hangzanak el a keservek és panaszok hazai evang. Sionunk gyászos helyzete és szomorú ha­nyatlása miatt, ilyen szellemi, tisztán evang. vallásos egyházi művelődési munkát, az elméknek és sziveknek hitvallását és tanítását, javítását és buzdítását, drága egyházunk sión falainak védelmét és építését nem kel­lene gátolni, akadályozni, elitélni, hanem minden erő­vel támogatni, elősegíteni és helyeselni akkor is, ha az a tót nyelvű ev. egyházakban és a tót nyelvű evang. nép lelki életének ápolása és gondozása érdekében tör­ténik. Éppen azért nehezen, sőt eléggé nem is lehet fel­fogni a dunáninneni kerületnek (1911. jgyzkv. 27. p) jelentése alapján a mult évi egyetemes gyűlésnek (1911. jgzzkv. 172. p.) azon hattározatát, melylyel a belmissziói ünnepélyeknek és lelkészi értekezleteknek 12 év óta áldásosán végzett szellemi munkája az egyházkerületek tudta és beleegyezése nélkül elitéltetik és megakadályoz­tatik téves, hamis és nem evangelikus indoko

Next

/
Oldalképek
Tartalom