Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-07-20 / 29. szám
VIII. év. Rák osk eresztú r (Budapest mellett) 1912. augusztus 24. 34. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és öiját a z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresztú r Pestmegye, kell küldeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) küldendők. ^ m ^J FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Főmunkatárs: Sä SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Cl Hirdetés ára oldalanként 40 korona. 1 TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: A kormány és a lelkészfizetés rendezése. Kiss Béla. — CIKKEK: A tiszai egyházkerület közgyűlése. N. — Gróf Tisza István a korpótlékról. — Misszió. Seholtz Ödön. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. fl horniány és a lelftészrizefés rendezése. Irta Kiss Béla. Amily váratlan és meglepő volt mindnyájunkra a kormány lelkészfizetésének bejelentett tervezete, mely egyelőre csak a kongruás lelkészek fizetését célozza jobbitani, épp oly meglepő most az a mélységes csend, mely az egyház testületei részéről e bejelentésre visszhangképen megnyilatkozik. Miért e kérdésnek ilyen meglepő agyonhallgatás«, miért e kérdésnek a lelkészértekezletek tárgysorozataiból való kihagyása? Talán meg van már oldva e bejelentéssel a gordiusi csomó, talán elértük a lelkészek fizetés]obbitásának egyetemes megvalósítását? Váljon ma birjuk már azt, amit tavaly még nem reméltünk. Hiszen amig most egy éve minden egyházi gyűlés visszhangzott e kérdés taglalásának céltudatos feszegetésétől, most mintha ez a kérdés napirenden sem volna, jóllehet ma még kevesebbet birunk, mint most egy éve, mert eddig legalább magunkénak mondhattuk azt a reménységet, melytől pár hónap óta teljesen megvagyunk fosztva.*) Mert az a fizetésrendezés, mely elvben beigértetett a kormány képviselőjének részéről, távolról sem az, melyet eddig óhajtottunk, melyet eddig a Lombos-féle tervezet alapján — mint reménységet — birtunk. Hiszen igaz, hogy mi, congruás lelkészek ezen ígéret szerint majd valamikor talán jobb sorsra leszünk érdemesítve, de mi lesz majd a nemkongruás lelkészek sorsával, azokat, akiket a kongruán felüli 1 — 200 K abba a sivár helyzetbe *) Az Ev. Őrálló utolsó számai a tiltakozásnak elég szép számát hozták. Szerk. juttatott, hogy semminemű fizetésjavitásban nem lehet részük ? Ez a kérdés egyetemes szempontból éppen olyan fontos, mint a kongruás lelké szek fizetésének kérdése, mert ezek a lelkészek épp oly fontos szervei és tagjai az egyetemes egyháznak, mint a kongruások. E sorok irója is kongruás lelkész, de mint mindig, ugy most is az általános szempont vezeti e kérdés fejtegetésénél, mely a lelkészi kar nem egyes tagjainak, hanem egész egyetemének helyzetjobbitását eélozza. Azért e kérdést napirendről levennünk nem szabad. Ezért kötelessége mindenkinek egyházépítő munkája mellett ezzel az égető szükséggel is nyilvánosan foglalkozni, És itt mindjárt szükségesnek tartom kijelenteni azt, hogy a lelkészfizetés rendezésének kérdését a mostaninál sokkal mélyrehatóbb reformokkal kell megalapozni. Vagyis aki a lelkészi kar égető baján valóban segíteni akar, annak követelni kell mindenek előtt a kongruális államsegély rendszerének megváltoztatását. Hiszen, nem tudom tudva e, avagy tudatlanul, de a kongruális államsegélyezésnek az a módja, mely most érvényben van, hatályon kivül helyezi az Alk. 25. §-ában foglalt ennek eme kardinális alaptörvényét: Am/a-egyházközségek azok, melyek keblükben önálló rendes lelkészi hivatalt ál[andóan fentartani képesek." Avagy hány olyan anyaegyházközségünk van, melyek önálló rendes lelkészi hivatalt csak államsegélylyel tudnak fentartani? Elismerem, hogy az államnak is van kötelezettsége az egyházegyetemmel szemben. De azt is vallom, hogy az állam ezen kötelezettségét nem gyakorolhatja ugy, hogy az egyház ezen kardinális törvényét s az ebben foglalt elvet megsértse. A fentartási kötelezettség mindig és