Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-13 / 28. szám

1912. EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 231. csakis a lelkész véleményezésével adjon táncmulatsághoz az ifjúságnak engedélyt. -- A lelkészi értekezletek szervezése tárgyában az esp. gyűlés kimondja, hogy az egyet, lelkészi értekezlet szervezését az esperességi, illetve a kerületi lelkészi értekezletek szervezése előtt időelőttinek tartja, a lelkészi értekezleteknek a legalsóbb foktól a legfelsőig való egyöntetű szervezését maga is kívánja. Nem tartja azonban célravezetőnek az értekezleteknek egyesiiletszerü, illetve alapszabályszerü szervezését, mert egyesületek alakításához, alapszabályok megerősítéséhez kormányhatósági jóváhagyás szükséges. E helyett azonban az értekezleteket szabályrenddetileg kívánja szervezni, mihez jogalapot nyújt az E. A. 16. §-a is. A lelkészi értekezletek ne alakuljanak át a rendes közgyűlések elő írt'ikezletöivé, vagy segélyző egyletekké, hanem maradjanak azok .lelkészi értekezletek" a cur a pastorális körébe vágó kérdések bizalmasabb megbeszélésére, a lelkészi kar anyagi helyzetének előmozdítására szolgáló szervek. Erre nézve az esperességi közgyűlés az alsónógrádi lelkészi értekezlet által be nyújtott „szabályzat" ot el is fogadta, melyet megerősítés végett a kerületi gyűlés elé terjeszt. A terjedelmes tanügyi esperesi jelentés kapcsán, melyet. Kiss István alesperes olvasott fel, a közgyűlés örvendetes tudomásul vette, hogy Nógrádban a tanügy magas nívón ál'. A tanitók hivatásuk magaslatán állanak s az uj egyetemes tanterv ugy a vallásoktatás, mint a többi tárgyaknál is megteremte áldásos gyümölcseit, mert az egész esperesség területén tapasztalható az egyöntetűség. A vizsgák eredménye ugy a vallástanban, valamint a magyar nyelvben s a többi tárgyakban nagyrészt jeles. Az esp. tanítóegyesület kérelmére a dékánok mellé tanítói szakértők fognak kineveztetni, akik az évzáró vizsgák alkalmával a dékánnal együttesen állapítják meg az eredményt. Örvendetes tudomásul vétetett a tanügyi esperesnek azon jelentése, mely szerint a kormány nem zárkózik el ridegen a tandíj jellegével biró egyéb járandóságok kárpótlása elől. melyeket eddig kárpótolni nem akart (fa, széna, föld stb. járandóság) s van példa, hogy már ilyen kárpótlást is nyújtott mi által sok panasznak véget vet Az ezidei lelkészi kongrua összeírásának revíziójával kapcsolatban pedig az esperesség aggodalommal nézi a kultuszminisztériumnak mindgyakrabban megismétlődő azon intézkekedését, hogy némely kongruás lelkésznek a javadalom összeírását revízió alá veszi, am leggyakrabban a kongrua összeg leszállításával jár. A sérelem fokozódik az által, hogy az esetleg tulélvezett összeget 18£8. évtől minden évre visszafizettetni rendelik. Ez ügyben reméljük egyházi főhatóságaink közbelépését. Több helyi jellegű ügy letárgyalása után a két napra terjedő közgyűlés bezárult. A közgyűlés első napján d. u. gyámintézeti istentisztelet tartatott, melyen Ferenczy Samu losoncztamási lelkész mondott a nála megszokott szónoki lendülettel hatásos egyházi beszédet (Luk. 10, 6—11. alapján), melyben a gyámintézot felkarolására buzdította a hallgatóságot. Egyházmegyei közgyűlés. A soproni alsó ág. hitv. evang. egyházmegye rendes évi közgyűlését 1912 évi julius 1-én tartotta Beledben Farkas Mihály esperes és dr. Ajkay Béla egyházmegyei felügyelő elnöklete alatt. A nagyon látogatott közgyűlést Dr. Ajkay Béla egyházmegyei felügyelő nyitotta meg. Megnyitó beszéde elején fájó szivvel emlékezett meg vései Véssey Sándor egyházkerületi felügyelő haláláról, ki az egyházi élet tágas mezején mindenütt áldásos tevékenységet fejtett ki és nagy áldozatkészséget tanúsított s indítványozta, hogy feledhetetlen egyházkerületi felügyelőnk áldott emlékét fájdalmas részvéttel örökítsük meg közgyűlésünk jegyzőkönyvében és őrizzük meg mindenkor hálás kegyelettel sziveinkben. Ezen kegyeletes megemlékezés után áttért az 1C48: XX. t.-c re mely két nagy elvet mondott ki, nevezetesen azt, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek között tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg és hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei állami javadalmazással fedezendők. Dacára, hogy immár 64 év mult el e két nagy elv kimondasa óta, az egyenlőség és viszonosság elve csak papiroson van meg, egyházunk állami dotációja pedig igen szerény keretek között mozog, ugy, hogy jogos igényeinknek teljes kielégítésétől még igen távol állunk. Ennek konstatálása után egyházmegyei felügyelő ezeket mondja: „Szeretett egyházunk iránt elutasithatatlan kötelességünk, hogy hivatkozva a szentesitett törvény rendelkezésére és támaszkodva ismételten tett kormány nyilatkozatokra, a legnagyobb nyomatékkal sürgessük olyatén törvényhozási intézkedéseknek mielőbbi megtételét, a melyek az 1848 évi XX. t. c. ben kimondott jogegyenlőség és viszonosság elvének gyakorlati megvalósulását az egész vonalon biztosítsák, továbbá a párbér ügyet és kegyurasági viszonyokat a mai kor követelményeinek az egyenlőség és viszonosság elvének megfelelőleg gyökeresen rendezzék. Ami pedig prot. egyházainknak állami dotátióját illeti, nem szabad nyugodnunk, mig az igazságos és egyházunk jogos igényeit kielégítő megoldást nem nyer. Minden rendelkezésünkre álló törvényes eszköz felhasználásával a legnagyobb erélylyel sürgessük tehát, hogy az állam végre valahára teljesítse az 1848. törvényben egyházunk iránt vállalt tartozását. Egy másik igen fontos kérdés, a mely sürgős megoldást kiván, a lelkészi fizetéseknek korszerű rendezése. Bizonyításra alig szorul t. Közgyűlés, hogy a sok esetben 100—150 évvel ezelőtt készült hiványokban megállapított és jó részt ma is érvényben levő lelkészi fizetések sehogy sem felelnek meg a változott viszonyoknak, főleg manapság, a mikor tudvalevőleg a drágaság a mindennapi életszükségleteknek mondhatni minden neménél rohamosan növekszik és a családfentartás napról-napra nehezebbé válik. E mellett valóban szégyenletes és nagyérdemű lelkészi karunkra nézve egyenesen lealacsonyitó állapot az, hogy mig az állam nemcsak a saiát hivatalnokainak, hanem legutóbb a törvényhatósági és községi alkalmazottaknak fizetését is az egése vonalon tetemesen emelte, olyannyira, hogy csupán a polgári iskolai minősítéssel biró tisztviselők alapfizetése is 2400 korona minimumban van megállapítva, addig a mi evang. egyházunk lelkészei még mindig, annak dacára, hogy akadémiai képzettséggel birnak és egyházunk legfontosabb gondozása az ő kezükbe van letéve, még mindig 1600 korona minimális fizetés mellett kénytelenek családjaikkal együtt nyomorogni s küzdeni a mai rendkívül nehéz megélhetési viszonyokkal. Ezen nyomorúságos és tarthatatlan állapotnak mielőbb való megszüntetéselétkérdéseközegyházunknakis. Kétségtelen, hogyha a lelkészi fizetéseket oly színvonalra akarjuk emelni, a mely megfeleljen a mai életviszonyoknak, lelkészi karunk képesítésének és te-