Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-13 / 28. szám

240 A vergődés közben kifárad majd a tűrésben az önbizalom a tisztviselőkben, elernyed az önérzet a sok teherrel megrakott szivekben; apad a theológusok száma a pálya reménytelen jövője miatt; mindig csüggedtebb, végre mindenekbe beletörődő fásultsággal, évről-évre lankadóbb bizalommal, lankadóbb kötelességérzettel hirdetik majd az evangéliumot az omladozó templomokban nyomorral kiizködő, hivatástalan, tekintély teleu lelkészek, áldozatokban kimerült gyülekezeteknek. Meggyöngül a protestáns egyház,- de akkor benne meggyöngül ám a magyar nemzet alkotmánya, a magyar műveltség ereje is! Szabad e ezt az összeroskadást közönyösen, tétlenül bevárni?! Legutóbbi időkben egy uj okot szeretnek ürügyül használni arra, hogy az államsegélyt tőlünk megtagadják. Ez az ok az egyenlőség elve. Mint elv tiszteletre méltó; mint ok törvényszerű. Mi magunk is elfogadjuk; sohasem szoktunk kivételt kívánni a magunk felekezete javára, más felekezetek rovására. Kénytelenek vagyunk azonban azt követelni, hogy ha elv és igazságos és törvényszerű, akkor komolyan alkalmaazák minden felekezetnél, minden következményeivel együtt! De ha csak akkor hivatkoznak reá, mikor vele minket akarnak elhallgattatni — az ellen tiltakozunk! Sőt éppen az egyenlőség elvére hivatkozva, követeljük az államtól a segélyt, még pedig teljes joggal. Azt mondják: el kell ismerni, hogy rászorulunk a segélyre, meg is érdemeinők a nemzettől, de ha a mi egyházunknak adna segélyt az állam, akkor az egyenlőség elve következtében köteles volna a többi felekezetnek is adni, még pedig megfelelő arányban; már pedig azt nem teheti az állam; egyrészt azért, mert a rengeteg uj terhet nem birná, másrészt pedig azért, mert vannak felekezetek, amelyek az államadta segélyt esetleg épen az állam ellen használnák fel. Ezért tehát, mert a többi felekezetnek nem adhat, nekünk sem ad. Az érvelés nemzeti szempontból okosnak, okosság szempontjából igaznak, igazság szempontjából alaposnak látszik. Pedig nem az; nem is nemzeti, nem is okos, nem is igaz, nem is alapos. Hiszen ha vannak felekezetek, amelyek az állam adományát épen az állam ellen használják fel, akkor azoknak eddig sem kellett volna adnia, s ha adott: el kellene vennie s helyettök azokat a felekezeteket kellene erősítenie, amelyek erősíteni, nem pedig gyöngíteni törekszenek a magyar nemzetet s amelyek nemcsak a követe1912. lésben és jogban, hanem az érdéinbeu és kötelességben is törekesznek egyenlők lenni a többi felekezettel! Ezt pedig csak meg tudja ítélni a magyar nemzet az évszázadok története alapján! A nem protestáns felekezeteknek már régen adott, még pedig igen tetemes segélyt az állam, ellenben a protestáns egyházaknak még nem adott. Egy évezreden at tömérdek földbirtokot, jövedelmet, előnyt, tekintélyt, támogatast adott a római, görög kath. és görög keleti egyházaknak, adott pedig az országébol, a közösből, tehát a miéiikból is; a róm. kath egyház földbirtoka 1.853 573 kat. hold, a görög kath. egyházé 122.301 kat hold, a görög ke'etí egyházé 82 .288 k. hold; ezekkel szemben a protestáns felekezeteké csak parányi részben, egy-két felsőbb iskolának birtoka származott fejedelmi adományból, az összehasonlíthatatlanul nagyobb része magányosok alapítványa, (b. Baldácsy alapítványa); ezt nem szabad elfelejteni, mikor olvassuk, hogy a reform, egyház földbirtoka 146 005 kat,, az ág, hitv evangelikus egyházé 5ü.0ó2, az unitáriusoké 10.000, az izraelitáké 1383 kat. hold. Vagyis 1 kat. hold föld esik a r. kath. egyháznál 5 lélekre, a görög kath. egyháznál 15 lélekre, a görög keleti egyháznál 34 lélekre, a reform, egyháznál 16 lélekre, az evang. egyháznál 25 lélekre, az unitárius egyháznál 6 lélekre. Ezen kivül van azonban a római ós gör. kath. egyház tőkésített pénzbeli vagyona mintegy 2 milliárd 282 246 millió korona. Itt tehát nagyon távolról sincs meg az egyenlőség az egyes felekezetek közt! Adjon az állam, a protestáns egyházaknak is annyit lélekszám arányában amennyit adott a r. katholikusoknak: akkor beszélhetünk majd egyenlőségről! A kath. egyház azt a tömérdek birtokot honvédelem, közműveltség, betegápolás, jótékonyság stb. céljaira kapta; időközben azonban megszabadult a banderiumtartás, várak építése stb. terhétől, az iskolatartás terhének nagy részét átvették más felekezetek meg az állam, a kórházak, jótékonysági intézmények terhét átvette az állam ós a társadalom. Megszabadult tehát a feladatok terheitől, de megtartotta a terhek fedezésére adott alapokat és jószágokat, s élvezi századokon át egyháza érdekében, hivei könynyebbségére. A protestáns egyházak ellenben hiveik egyházi adójából, még pedig ugyancsak szegény hiveik ugyancsak magas egyházi adójából tartják fenn egykázukat, iskoláikat, intézményeiket. Kérdem : megfelel ez az egyenlőség elvének ?! Még az iskolatartásban is messze vagyunk az egyenlőségtől. Az evang. középiskolák tanulóinak EVANGELIKUS ORÁLLO