Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-20 / 3. szám

VIII. év. oskeresztur (Budapest mellett) 1912. január 20. 3. szám. VC/i EYAMELI W & 9 ORALLO EGYHÁZI ES TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. Eft E^ m FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. ÜS Főmunkatárs: BH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Cl Hiröetés ára oldalanként 40 korona. R TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Dr. Zsigmondy Jenő bányakerületi felügyelő székfoglaló beszéde. — CIKKEK: A bányai ev. egyházkerület felögyelőt iktató ünnepi közgyűlése. Irta N — Anagygerezsdi egyezség áldásai. Irta Zathureczky László. — Geduly Henrik tiszakerületi ev. püspök nyilatkozata a kath. autonorniiról és a protestánsok igényeiről. — TARCA: Megnyugvás, Irta Kozlay Józsefné. — Az Őrálló a kálvinisták ellen Irta N. — Misszió. — Irodalom. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Dr. Zsigmonöy Jenő bányai kerületi felügyelő székfoglaló beszéöe. Elmondatott az 1912. jan. 17-én tartott ker. gyűlésen. Méltóságos es Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés! Áthatva ama ünnepélyes eskü nagy jelentőségétől, amely az imént ajkaimról elhangzott, mélyen érzem és teljesen tudatában vagyok annak, hogy ezzel egy nemcsak szép és fontos, de felelősségteljes, egy egész embernek odaadó és soha nem lankadó tevékenységét igénybe vevő nagy és súlyos feladatnak megoldására vállalkoztam. E nagy feladatnak súlyosságát kétszeresen érzem én, aki abban a szerencsében részesültem, hogy nagy nevü közvetlen elődeimnek, egy Fabiny Teofilnak és Zsilinszky Mihálynak ez állásban kifejtett áldásos és sikerdus működését csodálni és tisztelni tanultam, akiknek fényes tehetségei mellett az én szerény tehetségem teljesen eltörpül. És fokozza az előttem álló feladat súlyosságát az a tudat, hogy hazánk legnagyobb és legnépesebb egyházkerülete működésem elé nagy várakozással tekint, amelynek kétségtelen jelét adta akkor, amidőn engem érdemen felül kitüntető és örök hálára kötelező, valóban impozáns többséggel felügyelőjévé megválasztott. Ily előzmények után méltán alapos aggodalom foghat el, vájjon képes leszek-e a nagyérdemű elődök méltó utódjaként az ő nyomdokaikba lépni, vájjon ki fogom-e elégithetni ama várakozásokat és ama reményeket, amelyeket velem szemben gyülekezeteink és azok tagjai nyilván táplálnak. De ai aggodal om nem jelent csüggedést; mert mig az utóbbi bénitó hatást gyakorol az ember lelkületére és elzsibbasztja az akarat elhatározást, engem a lelkemben élő aggodalom épen ellenkezőleg összes szellemi és testi erőim fokozottabb megfeszítésére serkent, hogy fáradhatatlan buzgósággal, teljes odaadással, és el nem lankadó munkakedvvel éljek az elémbe szabott uj feladatnak, hogy igyekezzem működésemmel és kifejtendő tevékenységemmel legalább némileg meghálálni azt a nagy kitüntetést, mellyel az egész egyházkerület engemet majdnem osztatlan bizalmának előlegezésével megtisztelt és hogy multamhoz hiven e tágabb hatáskörben is buzgalommal törekedjem szolgálni és előbbre vinni egyházunk érdekeit. Vájjon ezirányu töiekvéseimet siker fogja e koronázni ? ezt csak a jövő fogja megmutatni, de bizorn elsősorban a mennyei gondviselésben, amely segitő karját meg nem vonja azoktól, akik bizalommal fordulnak hozzá és áldását meg nem tagadja azoktól, akik hiven és becsületesen kívánnak munkálkodni szőllőjében, bizom továbbá mindazokban, akiket a közbizalom munkatársakul rendelt mellém és akikről meg vagyok győződve, hogy amig kézséggel fognak hivu szózatomnak engedni minden tőlem eredő oly dologban és kérdésben, mely alkalmas egyházunk érdekeit előbbre vinni, ép oly jóakarattal és tartózkodás nélkül fogják esetleges aggályaikat közölni, ha kezdeményezéseim, terveim vagy cselekvéseimbenegyházunk érdekeit veszélyeztetettnek látja. Köszönettel fogok fogadni minden ily irányú felszólítást és minden jó tanácsot bárhonnan vagy bárkitől jöjjön az, mert igaz meggyőződésem az, hogy mindazoknak, akik a közügyek élén állva, azoknak vezetésére hivatvák, soha sem szabad szemük elől téveszteniük azt az örök igazságot magában foglaló régi mondást: „Salus rei publicae suprema lex esto!". És ha látni fogom, hogy működésemet a vezetésemre bízott egyházkerület jóakaró rokonszenve togja kisérni, ugy a szivemben élő aggodalmat mihamarább a reményteljes bizalom érzése fogja felváltani és az egyházkerületnek velem szemben megnyilvánuló rokonszenvéből Antaeusként ujabb és ujabb erőt fogok menteni, hogy egyházunk jogaiért, érdekeiért és javáért törhetetlen szivósággal küzdjek. Ily érzelmektől áthatva foglalom el ezt a díszes elnöki széket s vállalkozom az elém tornyosuló nehéz kötelességek teljesítésére mindaddig, amig egyrészről egyházkerületem bizalmáról, más részről testi és ezzel járó szellemi erőim hanyatlásáról meggyőződést nem szerzek, mert ugy az egyik, mint a másik esetben ko-