Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-06-29 / 26. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellitt) 1912. junius 29. 26. szám. EYAMELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és Diját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell küldeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) küldendők. M E£ü ® FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. ^ Főmunkatárs: SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • 19 Hirdetés ára oldalanként 40 korona. 1 TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Egyezség- egy«netlenséget szült, Sipos András. — CIKKEK: Kérelem és felhivás. Krupecz István. — Belélet. — Pályázatok: és hirdetések. Egyezség egyenetlenséget szült. A „Dunántuli Prot. Lap" 22-ik számában Prédikátor által irt közlemény kapcsán elsősorban is állapítsuk meg röviden és utoljára a következőket: A nagygerezsdi egyezség az életben, az érző és gondolkodó, tehát nem a papiroséletben, megszűnt harmonikusan lüktető életnek, megszűnt egyezségnek lenni. A lelkekben vagy összetört valami, vagy pedig a lelkek, a két felekezetű ember lelkei más és más irányban nevelődvén, a nagygerezsdi egyezség rájuk nézve kötelezettségeket rovó betű formái idegenek, feszélyezők, kényszerzubbonyok lettek. Igy állván a dolog, merő szőrszálhasogatás tovább bajlódni ezzel az egyezséggel, mely lépten-nyomon csak egyenetlenséget szül. Végezni kell vele röviden, mert hiszen nagyon sok szivben úgyis már halott. Inkább a formákat dobjuk el, inkább ne kényszeritsük az embereket az őket feszélyes formák betartására, semhogy a formák lelketlen megtartásával a lelkeket idegenitsük el egymástól. Csak ennyit erről az egyezségről és s»mmi többet. Azonban az „Evang. Őrálló" szempontjából, ujsági becsülete szempontjából másodsorban, de fontosság szempontjából elsősorban az emiitett lap Prédikátor által irt cikkére van még megjegyezni valónk. Prédikátor a szóban forgó lap általa irt cikkében azt mondja, hogy az „Evang. Őrálló" a nagygerezsdi egyezség körül folytatott viták s közlemények alkalmával „sokszor vádoló, sokszor sértő bírálat tárgyává teszi" a „felhozott esetek keretében", református egyházunk lelkészeinek és egyházközségeinek az evang. egyháztagok irányában való eljárását." Az „ Evang. Őrálló "-t nem védem ezekkel a kijelentésekkel szemben. Nincsen rá szüksége, csak a következő megjegyzéseket szögezem le: Az Őrálló egyes lelkészek, vagy nem lelkészek áltel beküldött konkrét eseteket közölt le annak a bizonyítására, hogy a gerezsdi egyezség nem tartatik be ref. részről azokban a felsorolt esetekben. Következtetést is vont le ez esetek alapján, véleményt is nyilvánitott ezek alapján. A Prédikátor nem mondj i azt, hogy hamisan vádol az Őrálló, vagyis nem vonja kétségbe azt, hogy az Őrálló igazat beszél. Ha már most egy lap bizonyos hozzá beérkezett közleményekből, melyeket valóknak el kellett fogadnia, ha csak meg nem akarja sérteni munkatársainak egyéni szavahitelét, következményeket von le, véleményt nyilvánít, akkor igenis vádolhat, mert vádjai igazak, vádjai az igazság szent jegyét viselik magukon. Vádjai nem lévén tehát hamisak, engedelmet kérek, de ki kell jelentenem, hogy az Őrálló nem sért, hanem a Prédikátor sért, mert azzal, hogy az őrállóról azt mondja, hogy sértő bírálatot mond, végső elemzésben azt nyilvánítja ki, hogy az őrálló nem beszél igazat, mert hiszen csak az igazságtalanság, a valótlanság sérthet, de igazság az talán még sem sérthet, még sem bánthat ma már. Mivel pedig Prédikátor az őrálló által közölt eseteket hamis vádaknak sem nem minősítette, sem róluk azt be nem bizonyította s mégis „sértés"-ről beszél, vagyis ki nem írva, mégis valótlanságokat, igazságtalanságok at vél látni — ő sért. Megengedem azonban, hogy akaratán kivül. Bizony, ilyen alapon aat mondhatnám, hogy Prédikátor nagy hibába esik: vádakról beszél, vádakat akar visszautasítani s íme ő vádol, sértést akar felfedezni s ime ő sért, „ezeretetlenséggel" vádolja az Őrállót s ő szeretetlenkedik, azt mondja, hogy az őrálló által használt fegyver „nem illendőség szerint való" s ő használ ilyen fegyvert-