Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-06-15 / 24. szám
1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 23 3 hogy hol is olvasták fel tulajdonképpen a mi hitvallásunkat? Mi magunk pedig éppen ugy fogjuk tudni, mint eddig, akár benne van a nevüükben, akár nincs? Ámde legfőbb argumentum lesz az ellenzők — vagyis a régihez ragaszkodók — részéről a dogmatikai — nem mondom féltékenység, hanem — éberség, hogy t. i. nevünkben is kitüntettessék a mi ágostai" jellegünk Hát ezzel az egy argumentummal csakugyan komolyan számolnunk kell s ha e tekintetben legkisebb veszélyt is látnék fenforogni hitvallásunkat, egyházunkat illetőleg, még ha szanszkrit kifejezést is kellene használnunk, nem tágitanék tőle egy tapodtat sem. Ámde kit erősitett meg az 6 ingadozó hitében az „ágostai" s kit tartott vissza az egyházból való kitéréstől? Azt hiszem egy lelket sem s az „ágostai hitvallás" mennyiben szenvedne csorbát, ha az nem foglaltatnék benne nevünkben? És végül is nem tanitjuk-e, hogy a hitnek és erkölcsnek egyedüli zsinórmértéke a szentirás, vagyis az evangelium. Tehát nem az apostoli, nem athanasiusi és nem is ágostai hitvallás. Mert mihelyt ezek egyike is vagy mindegyike zsinórmértéke lenne hitüuknek, vagy életünknek az esetben nem egyedüli zsinórmértéke lenne az evangelium, de lenne 4—5 zsinórmértékünk s lenne r. kath. tradícióval párhuzamban egy lutheránus tradició is. Tehát az „ evangelikus ^ a fő, az „ágostai" másodjelentőségü. Már pedig valamely meghatározással — főképp, ha név — a szabatosság mellett a rövidség is főkellék nehogy a kevésbbé jelentőségű fogalom a fősulylyal birót elhomályosítsa! Kegyes elődeinknek szokása volt könyveiknek a lehető legterjengősebb cimet adni s nem is volt könyv, ha a cimlap váltakozó veres és fekete betűkkel teleirva nem volt. Igy az első könyvnek, melyet e pillanatban kezembe vettem, cime: Der nach der heiligen göttlichen Schrift, nach der unverendertem Augsburgischen Confession und nach denen altene reinen KirchenLehren recht lehrenden und glaubende Lutheraner oder . . - és itt következik még teljes tizenegy sorban a műnek közelebbi körülírása. Azt hiszem azonban, hogy a mű szerzője D. Tílemanus Heshicius — ma nemcsak a műnek, de saját magának nevét is másképpen irná, lévén feltevésem sz erintTilemanus Heshicius latinositása a becsületes „Tilman Hess" névnek. Változnak az idők, változhatik a név is, fődolog, hogy a hit elve, tisztasága ne változzék. Az ős egyház hivei nem neveztettek s természeten maguk sem nevezték magukat keresztényeknek, csak később alakult ki ez az elnevezés. Amint tudjuk, Pál apostol előszeretettel „8zentek"-nek nevezi hitsorsosnit. És a keresztény hit a „keresztény" elnevezés nélkül sem szenvedett legkisebb csorbát. A korszellem hullámaival átcsapott a mi hivatalos nevünkön is. A kor szelleme sok erős várat ledöntött, amelyhez az ősök görcsösen ragaszkodtak; ledöntött, de hozott helyettük kényelmes derült s barátságos polgárházakat 8 az emberek ezekben is jól érzik magukat, sőt jobban, mint amazokban. Azért tisztelet a legnagyobb mértékben az apostoli hitvallásnak, de címünkből, mint másodrangú dolog kár ós sérelem nélkül elmaradhat, mert ha meg is tartjuk, mi haszna? Mi már azt hiszem, sohase leszünk „ágost. liitv. e^ang, keresztények!" Ajánlom Homola indítványát az esperességi gyűlések s a papi konferenciák figyelmébe Farkas Gejza. A polgári iskolák képviselete az egyházi kormányzat testületeiben. Előadta a május 28 án tartott tanáregyesületi gyűlés szakosztályi ülésén Dobó Adolf, polgári iskolai igazgató l<?lón, melyet a szakoszt ily mint határozati javallatot elfogadott. A polgári iskolának adassék meg egyházi alkotmányos életünkben az a jog, amely a polgári iskolát, mint egyházfentartó intézményt nemcsak méltányosságból, hanem joggal meg is illeti önkormányzó testületeiben. Ke-essük meg azért közgyűlésünket aziránt, legyen szives ezen határozatunkat az egyetemes közgyűlésnek beterjeszteni és kérvényben arra kérni az egyetemes közgyűlést, legyen kegyes ezen kérelmünket a zsinatot előkészítő bizottsághoz és ennek utján a jövő évben tartandó zsinat elé terjeszteni és jóakaró támogatásával odahatni, hogy méltányos és jogos kérelmünk elintézést nyerjen. I. Az 1891—1893. évi egyetemes zsinaton hozott, 1893. évi március 18 án szentesitett és május 4 én kihirdetett egyházalkotmányi törvényünkben a polgári iskolákról egyáltalán nincsen szó, a polgári iskolák azért egyházunk önkormányzó testületeiből egészen ki vannak zárva. Minthogy a polgári iskolák is egyetemes egyházunk testéhez tartoznak és az egyház fentartásának egyik eszközét képezik, kérjük ezen tarthatatlan állapot megszüntetését és az E A. következő szakaszainak megváltoztatását: 1. Az E. A. 85. §-ának b) pontjába felvétetni kérjük, hogy hivataluknál fogva tagjai az egyházmegyei közgyűlésnek a felsorolt tanintézeteken kivül még a polgári iskolák igazgatói is. 2. Az E. A. 97. §-ába kérjük felvenni azt, hogy az egyházmegyei felügyelőre és az esperesre az egyházmegye hatósága alá tartozó polgári iskolák is szavazhassanak.
