Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-05-04 / 18. szám

VII!. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. április 13. 18. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. BB Hl ^ Qi FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ IS^r^ÁISlrákoskereszturi lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. Főmunkatárs: SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre .... . 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. 19 Hiröetés ára olöalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: A református testvéreg-yház konventje. N. — CIKKEK: A tállyai kézirat. Czékus László. — Misszió. Scholtz Ödön. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. fi református fesfuéregyház konuenfje. Sokszor, különösen a legutóbbi időben kellett azon vád ellen védekeznünk, melyet nemcsak református részről, de a mi oldalunkról is ránk fogtak, mintba mi bizonyos ellenszenvvel viseltetnénk a református testvéregyház iránt Nem egyszer bizonyítottuk ennek ellenkezőjét s állítottuk, hogy amidőn mi helyenként előforduló sérelmeinket felpanaszoljuk s annak orvos lását kérjük, még ez egyáltalában nem bizonyíték arra, hogy ellenszenv vezet minket a testvéregyház ellen. Sőt valljuk és hirdetjük, hogy akár az 1848: XX. t.-c. végrehajtásában, akár a lelkészek fizetésének rendezésében, akár a protestantizmusnak hazánkban való megerősítése körüli tevékenységben a legbensőbb egyetértő és szeretetteljes együttműködésre van szükség, mert csak ugy leszünk képesek jogainkat kivinni, csak ugy tudunk lelkészeink nyomorúságán segíteni, csak igy leszünk képesek a klerikálizmus elleni harcban győzedelmeskedni. Csak helyeselni tudjuk a közös prot. bizottság állásfoglalását azon kérdésben is, melyről beléletiinkben megemlékezünk, hogy t. i. egyik testvéregyház se kérelmezzen külön segélyt a kormánytól, hanem együttesen, egyetértőleg, közös erővel. IIa figyelembe vesszük a mult hó 24—27-ig Budapesten tartott református egyetemes konvent határozatait és az azon történt felszólamlásokat, ki kell emelnünk, hogy ezek a mi egyházunkra is nagy fontossággal birnak, ha az együttműködésnek célját szem előtt tartjuk. Ezen határozatok közül ki kell emelnünk a következőket: Az adóalapi segély tárgyalásánál panaszként hangzott el azon tény, hogy az egyházi adók végrehajtás utjáni behajtásánál nagy nehézségek vannak, amennyiben az uj végreh íjtási novella szikaszai nem engedik meg ugy a háztartási eszközök és bútor lefoglalását, amint azt a régi végrehajtási törvény lehetővé tette s ennek folytán a kivetett egyházi adók nagy része behajthatatlanná vált s az egyházközségek háztartásában e miatt zavar támadt. Az adóalapi segélyösszeg 70.000 K-val kisebb, mint amennyire szükség lenne most, figyelembe nem véve a folyton érkező ujabb s indokolt kérvényeket. Gróf Tisza István felszólalása után a konvent — tekintettel a fedezet hiányára — csak ott engedélyezi a jelentkező egyház, adócsökkenés pótlását, ahol a behajtás teljes szigorral megpróbáltatott, de eredményre nem vezetett és ahol az ennek folytán előálló adócsökkenés állan;dó természetű. " s ' '"' \ E megoldást nem tekinthetjük;Végigesnek, mert ezzel sem a hiány nem lesz "kisebb'^ sem az adócsökkentésen segítve nincs. MiveU.e baj a' mi egyházunkban is meg van s csak aáért nem oly szembeszökő, mert nálunk az 'egyházi adószázalék összehasonlithatólag sokkal nagyobb s inkább a módosabb egyháztagokra nehezül, akik már alig birják a nagy egyházi terheket viselni. Jó lesz e kérdést napirenden tai tani s annak megoldását a 4 milliós államsegély emelése által szorgalmazni, sürgetni, vagyis az 1848: XX t. c. további s nagyobb mérvű végrehajtás követelni. Ugyancsak fontos s kisst 11 Cóu, határozat volt az, amelyet gróf Tisza án felszólalása után hozott a konvent s amely szerint a tandijkárpótlásra nagyobb átalány összeget kiván a kormánytól. Igaz, hogy ha ez az összeg elég nagy, akkor jól is járhat vele az egyház, üe viszont ha nem elég nagy, akkor az illető tanítók huznpk a rövidebbet. Ezt lehetővé tenni talán még m lenne helyes akkor, amikor a tandíj