Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-04-06 / 14. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 Örömödet ö fényesiti, Bánatodat ö édesiti; Vezet igazra, szépre, jóra, Rózsa fátylat von a valóra. Nem él a költő, nem, hiába, Gyönyörű szép az ő világa: A szent eszmények birodalma — Mily boldogság ez élve-halva! Sá&t&a Eásolf. | Id. Sztehló János. J Nevezetes halottat helyeztek sin nyugalomra 1912 március 28-án a beszterczebányai evang. temetőben, a Sztehló k Áron-i családjának tiszteletreméltó nesztorát, id. Sztehló Jánost, aki patriarchai kort ért el Istene kegyelméből, kit hűséggel, odaadással szolgált. Helye üresen marad s evang. Sionunk az ő halálaval ismét szegényebb lett olyan kiválósággal, akit mindnyájan példányképünkül választhattunk. Id. Sztehló János a hasonló nevü bácsi jeles esperesnek fia, 1824 május 12 én született Petrováczon. Középiskoláit Ujverbászon és Sopronban, jogi és theol. tanulmányait Eperjesen, majd Jénában végezte. Pár hónapi atyja oldalán folytatott segédlelkészi működése után 1846-ban az eperjesi evang. magyar-német gyülekezet hivta őt meg lelkészének a Sopronba távozott Kolbenheyer Mór helyére. Eperjesen folyt le 50 évre terjedő áldásos papi működése, melytől 1896 julius 1-én vált meg. Id. Sztehló János patriarchai személyiség volt nemcsak korát, családjában elfoglalt helyét, hanem egyéniségét tekintve is. Puritán egyénisége, hü kötelességteljesitese, fenkölt nemes gondolkozása, erkölcseinek mintaszerű tisztasága, mély, őszinte vallásossága, szelidsége valóban a patriarchákra emlékeztelett. Mesterének, a jénai Hásénak tanítása, ugy látszik nemcsak theológiai tudásának, hanem életfelfogásának is irányt szabott. Aesthetikus, rationalista volt ő élete folytatásában is. Józan, harmónikus életmódjával Pál apostolnak ezeket a szavait követte : „Abban gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélküli lelkiismeretem legyen Isten és emberek előtt." Egyszerűsége, szerénysége oly nagy volt, hogy sohasem akart többnek látszani, mint amennyi volt, de azért mindig többnek bizonyult, mint amennyinek látszott. Tehetségét, képzettségét, munkaerejét azonban csakhamar felismerték szerénysége mellett is mások. Alig két évvel lelkészi hivatalának elfoglalása után már esperességi jegyzőnek, 1864-ben pedig főesperesnek választották meg s ezt a hivatalt 30 éven át közmegelégedésre viselte. 1873—1887-ig a tiszai egyházkerület gyámintézetének elnöke s igy a nagy Gzékus püspök munkatársa lett, kinek halála után mint püspökhelyettes a tiszai egyházkerületet 4 hónapig vezette s a püspökválasztásnál is szóba jött. 1891—1894 ig zsinati képviselő volt Munkaerejét azonban nemcsak egyházközsége, egyházmegyéje, egyházkerülete és az egyetemes egyház vette igénybe, hanem az eperjesi Collegium is, melynek mindvégig melegen érző barátja, a szükség idején önzetlen munkatársa volt, mert bár a theológiai tanári állást nem fogadta el, mint helyettesítő több izben működött annak theológiáján. A tollat is forgatta: cikkei a „Prot. Egyház és Iskola", az „Ev. Glocken" s a „Gyámintézet" hasábjain jelentek meg, az utóbbiban úgyszólván élete végéig. Több alkalmi beszéde is napvilágot látott s az eperjesi evang. I. egyházban az évkönyvek kiadását ö kezdte meg. írásait is nemes egyszerűség, szigorú erkölcsi felfogás jellemzi. Ilyenek voltak egyházi beszédei is, tartózkodók minden cikornyától, sallangtól, nem a fellengősséget, hanem inkább a mélységet, tartalmasságot kereste, bár a külső formát sem hanyagolta el, hanem az is választékos volt. Szivböl szivhez igyekezett szólani őszintén, igazán. Gyülekezetével változatos és válságos időket élt át, de mindvégig egészen az övé s mindvégig az egész gyülekezeté igyekezett lenni, vele együtt érz< tt, együtt élt. Egyénisége tiszteletet parancsoló volt s ha valaki csak néhány szót is váltott vele, önkéntelenül is éreznie kellett, hogy tisztább légkörbe, magasabb régióba jutott. Gyülekezete több izben fejezte ki iránta őszinte tiszteletét és nagyrabecsülését, de kivált lelkészi működébe 25. évfordulóján, amikor 100 tagu küldöttsége kereste őt fel s ezüst serleggel ajándékozta meg, egyházmegyéje — az előkelő VI. szab. kir. városi esperesség — pödig esperesi működésének negyedszázados fordulóját ünnepelte meg, amikor is diszbibliával és emlékalbummal tisztelte meg. Lelkészi működése ötvenéves jubileumának megünneplése elől azonban kitért, amennyiben néhány hónappal annak elérése előtt nyugalomba vonult. Id. Sztehló János valódi papi jellem volt. Szigorú tiszta, erkölcsös egyéni és családi élete tükörként állott gyülekezete tagjainak szeme előtt, pásztori figyelmes ebersége kiterjedt egész gyülekezetére, a cura pastoralist, híveinek látogatását, különösen a szegényekét lelkész kedésének végéig is hiven teljesítette. Gyülekezete, az eperjesi Collegium, az eperjesi evang. gyámintézeti nőegylet küldöttséggel képviseltette magát a temetésén, volt egyházközsége saját halottjának kívánja tekinteni s megbízta jelenlegi ékesszavu lelké zét, hogy a gyászszertartást ő végezze nagyrabecsült volt pásztora felett. Híveinek, az eperjesi Collegíumnak hálája, kegyeiele virraszt siri álma felett, de emlékét megőrzi volt e .yházmegyéje, egyházkerülete és az egyetemes egyház is. Legyen siri álma csendes, emlékezete áldott! —r— —a— pissz IÓ. Rovatvezető: Seholtz Ödön. A bázeli misszió á'lapotát 1910 végén a következő táblázatos kimutatás tünteti fel : Mlssziómezö Állomás Hittérítő Pogánykeresztelés Egyháztag Tanuló Ind a 26 83 178 18602 15760 Kína 19 40 378 10620 2284 Aranypart 11 60 663 23247 7248 Kani' run 12 54 1745 10353 11785 Összesen 68 237 2964 62822 37077 Évi bevétel: 1 704,613 márka. Igy tehát 83 hittérítő dacára Indiában volt a leg-