Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-03-30 / 13. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 Fizetésrenöezés. Nehogy ugy lássék, mintha e cikk támadás akarna Jenői az Ev. Lap ellen, kinyilatkoztatjuk, hogy az alábbi cikk az Ev. Lap számára lett irva és beküldve. Mi következetesen a múltban vallott irányunkhoz és programmunkhoz: a lelkész-fizetésrendezési mozgalmat rendületlenül szőnyegen tartjuk. Mi sem tartjuk célravezetőnek, ha egyes lelkésztársak a megjelent fizetésrecdezés tervezet jogosult bírálata s a végcél diadalra juttathatása helyett humorizáló, vagy epéskedő hangulatból fakadó megjegyzéseikkel igyekeznek a tervezetet hatástalanítani és az elengedhetetlen együttműködést megbontani akarni. Szerk. * Az Ev. Lap amidőn két év előtt megindult, ugy jött, mindnyájunk által hozsannával fogadva, mint a lelkészek barátja, bátor szószólója. Egyik legsürgősebb feladatának hirdette a lelkészek helyzetének javitását szorgalmazni Lesaj.iált bennünket a sárgaföldig s kemény ököllel döngette a vallásügyi miniszter kincses ládájának ajtaját: itt az idő, vége a türelemnek, eddig csak kértünk, most már követelünk stb. stb. íme egy világi, — szóltunk örvendezve — gyerünk utánna mindnyájan, közelebb van hozzánk a várva-várt idő, mintsem hittük volna. De tavaly, ugy Péter-Pál napja körül megtörtént a Pál fordulása. A méltóságos Lap egészen másként kezdett beszélni, mint ahogy azt tőle nagyságos korában megszoktuk. Az államtól ne várjatok — kezdte az Ev. Lap — fizetésiek rendezését. Nem ad, nem adhat, beszéltem a miniszterrel.*) Ha nektek ad, másoknak is kell adni, az pedig nagyon sok pénz. Kilenc millió, ezt az állampénztár el nem birja. Fájdalommal vettük tudomásul a cserbenhagyást: egy reménnyel kevesebb és egy csalódással több. Gyerünk most már magunk. Az Ev. Lap azonban utunkat akarja állni, Szimonidesz-féle cikkecskékkel az egész mozgalomnak gáncsot vetni, maliciózus megjegyzéseivel, csipkedéseivel minket elkedvetleníteni s a kö véleményt ellenünk hangolni. Osztályokba sorozzák a lelkészi állásokat s számokkal ellátják — „mint a liszf — gúnyolódik. Hiu ábránd, délibáb kergetés, medvebőr, szamárárnyék — folytatja nagy elmésen. És helyette mit ajánl? Fizetésrendezési alapot. Hát ez micsoda? Az Ev. Lap eddig el nem árulta, nyilván azért, mert ő maga sem tudja. Hát megmondom én. Ez semmi más, mint porhintés a papok szemébe. Fizetésrendezési alap! Ahhoz, hogy a papifizetéseket a többi diplomás állásokkal összhangba hozzuk

; legalább két millió korona kell évenként — ez ötven millió koronának négyes kamata. Kiváncsi'vagyok, honnan gondolja előteremthetőnek és mikor az Ev. Lap ezt a csekély 50 milliót? Azt hiszem, hogy titokban az Ev. Lap is odasandit, ahova mi mutatunk, az államsegélyre és azt tartja, hogy amit mi meg nem kaphatunk aprópénzben, azt őneki megadják öreg bankóban. Olyan fizetésrendezési alap előteremtéséről ábrándozni, amely a lelkészi fizetéseket a mai kor színvonalára emelné, már nem délibáb kergetés, hanem felhőtologatás repülőgép nélkül. Azért hagyjuk Szimonideszéket, hadd várják ők azt az időt, kedvenc állatjuknak árnyékában heverészve, amig a fizetési alap együtt lesz, mi pedig gyerünk tovább a megkezdett uton. *) Minő hatással van az emberre, ha miniszterrel beszól! Senki sem esküszik a kibocsájtott tervezet minden betűjére. Se korpótlékok száma, sem összege, sem az egyházak osztályba sorozása nem szentírás, amelytől nem tágítanánk. Ez egy tervezet, amely köré csoportosulva megyünk az egyház, az ország nagyjaihoz: ime a kívánságunk. Eddig kértünk, vártunk, hittünk a sok biztatásnak, most már nem kérünk, hanem követelünk, nem hiszünk a szép szónak, csak a tényeknek. Az Ev, Lap mult évi folyamából merítünk biztatást a kitartásra s bizalmat ügyünk igazságába és meg vagyunk róla győződve, hogy sok méltóságos ur velünk lesz nemcsak rokonszenvével, hanem támogatásával is és kevés Szimonidesz ellenünk gúnyolódásával. Hurtay György, lelkész. B E Ü É LI E T. Gyászhír. Alólirottak mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett, jó édes atyánk, apósunk nagyatyánk és dédatyánk főtisztelendő Sztehló János ur az eperjesi ág. hitv. evang. ker. magyar-német egyházközség 50 évig volt lelkésze, a VI. szabad királyi városi ág. hitv. ev. ker. egyházmegye 30 évig volt főesperese, a tiszai ág, hitv. evang. egyházkerület volt püspökhelyettese, a tiszakerületi ev. gyámintézet volt egyházi elnöke stb. é'etének 88 ik évében hosszabb súlyos szenvedés után ma reggel 3 órakor jobb létre szenderült. A megboldogultnak hült tetemei f. évi március hó 28-án, csütörtökön délután fél 4 órakor fognak az ev. lelkészlakból az ág, hitv. evang. ker. anyaszentegyház szertartása szerint a helybeli ev. sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az igaznak emlékezete legyen áldott! Besztercebányán, 1912. március hó 26 án. Dr. Markó Sándor veje. Dr. Sztehló Jánosné szül. Benigny Zelma. Sztehló Gerőné szül. Szontagh Klára menyei. Radvány Sándor, Radvány Pál, Radvány Imre, Raisz Emma, Raisz György, Kiobusiczky Tibor dédunokái. Dr. Sztehló Gusztáv Dr. Markó Sándorné szül. Sztehló Anna Dr. Sztehló János Sztehló Gerő gyermekei, ifj. Radvány Istvánná férjével Dr. Markó János Markó Árpád nejével Kiobusiczky Béláné férjével Dr. Sztehló Zoltán, Sztehló Ervin, Sztehló István, Sztehló Géza, Sztehló Magda, ifj. Sztehló János, Sztehló János, Sztehló Rózsa'és Sztehló Boriska unokái. S A Luther-Társaság sajtó-bizottsága március 22-én Budapesten tartott ülést Geduly Henrik püspök elnöklete alatt a megindítandó folyóirat tárgyában. A bizottság hosszabb vita után abban állapodott meg, hogy ez ügyet most végleg eldönteni nem tudja, mert nem látja tisztán a társaság anyagi helyzetét, azért felkérte a főtitkárt, hogy a legközelebbi ülésre készítse el a társaság anyagi helyzetét feltüntető kimutatást a legnagyobb részletességgel s majd ennek mérlegelése után hozza meg javaslatát, hogy a folyóirat mily terjedelemben s évenként hányszor jelenhetik meg. Mivel a bizottságnak március végéig kellett megtenni javaslatát, ezen határidőnek junius hó közepéig való kitolását kéri s felkéri egyszersmind Kovács Sándor theol. tanárt, aki ez alkalomra is készitett költségvetéseket, hogy az ügyet még további tanulmány tárgyává tegye, s egyszersmind felkérte arra is", hogy a folyóirat szerkesztését elvállalni szives lenne. Kovács végleges választ nem adott, a gondolattól nem idegenkedik, de ez irányban is fog érdeklődni, hogy kiket lehetne munkatársakként megnyerni