Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-03-23 / 12. szám
104 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 szemléltetön elbeszéli s annak elbeszélése se a hivő lélek subjektiv meggyőződésével ellentétben nem áll! A természet szemlélete egyenesen Istenhez vezérli! Subjektiv meggyőződés? Sztehló Kornél ezt oly kiváló fontosnak találja! Hiszen az orthodoxok hite is szubjektív meggyőződés. Vagy tőlünk még ezt is elakarná vitatni! Hiszen mi is gondolkodunk és kutatunk talán több lelkiismerettel, mint ő ! Szubjektiv meggyőződés!? Hiszen a meggyőződés csakis szubjektiv lehet. De ennek alapja, forrása, eredete Istenre vonatkozva csakis a kijelentés lehet. Kijelentés nélkül ugy látom e világon semmi sincs. Akár a természeti, akár az erkölcsi világnak köze van a kijelentéshez. Hiszen a kijelentés műve a lelkemben, hogy tudok Ítélni erköcsi jó és rossz között, az a bizonyos lelkinyugalom, lelkibéke pedig, mely az erkölcsi jó birtokában engem környez, egyenesen Istenhez vezérel, mint az erkölcsi jó kutforrásához. Ugyan kérem, az általam különben nagyrabecsült főügyész urat, olvassa el az apostol egyes kijelentéseit saját magára vonatkoztatva a rómabeliekhez írott levelet s kijelentésbeli kifejezésére vonatkozólag különösen annak 1. fejezetét. A bibliai kijelentés pedig — nos hát nem papiros pápa — de amaz örökérvényű igazságoknak, melyek az ember lelki, erkölcsi világában egyrészt, másrészt a nagy természetben, mint Istenek csodás müvében már amúgy is kijelentettek, egyszerű irásba foglalása. Se a próféták, se Mózes, se a Jézus által történt isteni kijelentések az igaz erkölcsi, se a természeti törvényekkel ellentétben nem állanak. Ahol ily ellentét mutatko zik, az vagy látszólagos, vagy elménk végessege miatt meg nem fejthető. Utóvégre mi gyarló, véges elménkkel a tökéletes, örökkévaló, végtelen Istennek titkait kikutatni nem fogjuk. S erre Sztehló Kornél se vállalkozzék. íme, ugy látom, isten kijelentése nélkül Istent meg se ismerhetjük, kijelentése nélkül benne nem is hihetünk. Hiszen a hitnek lényege nem más, mint valaminek léteiéről való belső lelki meggyőződés. Tehát nem igy áll a tétel: „hit nem alapul a kijelentésen", de igy; „kijelentés nélkül nincsen h t u „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által." Ne távcsővel keresse az Istent, de áhítatos lélekkel „tudakozza az Írásokat." A többi pedig szintén nem sallang. Hogy bün van, azt mint ügyész is tudhatja. Hogy az embernek nemesebb célja is van, mint az állatnak, azt hiszem aláirja. Hogy a bűntől való szabadulás, a bűnbocsánat feltétele a lelki békének: magán is tapasztalhatja, hogy bűnösöknek Megváltóra is szükségük van, kitetszik abból is, mert az ónmegváltás gondolata abszurd gondolat. És sok egyéb. És ez az igazság. Amiről Jézus Krisztus, kinek tanítása lelki életünkkel, a természeti világgal is harmonizál, igy szól: „tanítván őket, hogy megtartsák mindazokat, amiket én parancsoltam nektek." Mert Én vagyok az ut az igazság s az élet. A Jézus igazsága pedig mégis csak több, mint Sztehló Kornél ur igazsága, mely ime, nem is igazság. Ami pedig a templomok látogatottságát illeti, annak oka nem az, hogy általában a mi istentiszteletünk a müveit elméket nem elégíti ki. Istennek igéje a müveit lelkeknek is tápláléka az örökélethez. A lényegnek a müveitek kedvéért szükségtelen változnia, az alak változhat. Az üres templomok oka azonban azt hiszem ott keresendő, hogy a legtöbb művelt ember a kijelentés s igy az ige sutbadobásával keresi és akarja megtalálni az Istent. Ugyan kérem, aki a kijelentést elveti, mi keresni valója van annak a templomban? Mayer Pál. Végszó. Nagyon kérem azokat a kedves munkatársakat,' akik a Sztehló Kornél cikkére reflektáltak és cikkeik még eddig közölve nem lettek, ne kívánják tőlem azt, hogy azokat közzétegyem, valamint azokat az evangéliumi állásponthoz ragaszkodó és azt valló hittestvéreket, akik levélben már is jelezték, hogy a tárgyhoz szólani fognak, ne fáradjanak s inkább más témáról szíveskedjenek irni, mert bár több oldalról hallottam azt, hogy eme eszmecserék folytán egyházi lapjaink élénkebb tartalommal jelennek meg s az érdeklődést maguk iránt felkeltik, viszont igen előkelő helyről a két lap vitatkozását el is Ítélték. Eddig, eltekintve az egyes erőrebb argumentumoktól, elég tárgyilagosan viselkedtünk, de annyi bizonyos, hogy ha tovább folytatnók, a személyeskedés kerekednék felül, azt pedig még sem fogjuk kedves ellenségeinknek megtenni,hogy mulassanak rajtunk: a Lutheránián. Egyet meg kell állapitanunk, hogy Sztehló Kornél a maga „igazságával" meg'ehetősen egyedül áll, az ő „modern protestant'zmusa" csak ezen tetszetős hangú szónak kijelentésében áll, többet erről nem mond. Velünk vitába bocsátkozni nem akar, mert azt mondja, hogy nékünk „ó-protestáns szempontból igazunk van, de neki is igaza van a „molern protestantizmus szempontjából; hogy miben van igaza, azt nem mondja meg. Csak azt akarom e tételnél megállapítani,hogy nekünk igazunk van a Krisztus >vangeliuma szempontjíból s hogy az evangelikus egyház csak azt ismeri el igaznak, ami ebből a szempontból igaz. Fenti állitásunk igazolása szempontjából megemlítjük, hogy azok a cikkiró lelkészek is, akik Sztehló Kornél álláspontjának támogatására sietnek, nem a „modern protestantizmus" ismeretlen berkeire, hanem a Krisztus evangéliumára hivatkoznak, persze csak ugy általánosságban. Mi azonban még igy is szívesen vesszük ezt a hivatkozást, mert mi az evangéliumot szeretjük s ennek következtében szívesen bocsátjuk meg Nagy Lajos testvérnek Rátz Vilmos testvérre vonatkozó izetlenségét is. Az pedig, amit a református testvérekről mond: „hogy a lutheri megközelíthetetlenség s ridegség jelenleg református testvéreink körében vert gyökeret", sajnos, bennünket igazol a nagygerezsdi egyezség és az unió tekin etében elfoglalt álláspontunkban. Vajha tévedtünk volna ! Jónás András testvérnek „Az unió" című cikkére pedig csak annyit, hogy lenne oly kegyes megkérdezni előbb a református testvérektől, hogy az a „semKalvinnak" milyen válaszra talál náluk. Mi a legnagyobb szívességgel beleegyezünk abba, hogy „sem Luthernek, hanem a Krisztusnak', mert Krisztusból enged, ki Lutherből enged s ez áll nem dogmatikai tekintetben, de felfogás és szellem tekintetében. Abban a szent meggyőződésünkben pedig ne akarjon megingatni, hogy az igazság egyedül a lutheránusoknál van, mert —, bár nem akarunk egyedül üdvözítő egyház lenni, — de annyi jellembeli erőt legyen kegyes feltételeani rólunk, hogy ha ezt nem tudnók, ha erről legszentebben meggyőződve nem lennénk, egy percig sem vallanók magunkat a lutheránia tagjainak s nem hirdetnők azt az igazságot, ha nem lenne egyedüli iga zsá g. Ön talán nem igy érez? ön talán több igazságot ismer egy dolog felől ?! Tessék csak a református testvérektől megkérdezni, hogy ők kevésbbé ragaszkodnak-e az általuk vallott igazsághoz?! Béke és szeretet velünk! Nogglcó lgivári m
