Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-09-09 / 36. szám
RáKH^Spsztur (Budapest mellett) 1911. szeptember 9. 36. szám. ALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresztú r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. Eü BU EH BH FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. Főmunkatárs: BH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. (1 Hiröetés ára olöalanként 40 korona. M TARTALOMJEGYZÉK: Vezércikk: Püspöki évi jeletés. — Cikkek : Visszhang a Suum euique czimü czikkre. Irta: Kovács István. — Iskoláink értesítői. Ismerteti dr. Szelényi Ödöu. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Püspöki évi jelentés. Előterjeszti Seholtz Gusztáv bánya ker. ev. püspök a szeptember hó 13-ik napján megnyitandó ker. rendes közgyűlésen. „Ami a lefolyt közigazgatási évnek igen erÖsen kiemelkedő s egyházunkat igen közelről ér dek ő eseménye volt, az tulajdonképen az egyházi élet határ- és hatáskörén kivül esett ugyan, de a forrásait s a szellemi irányát tekintve nemcsak hogy közelről érintett bennünket, hanem mintegy egyenesen hozzánk adresszált erős, ébresztő szózat> bölcs intelem, mely az élet nagy kiterjedésű rétegeire mutatva egy eddig kevéssé kultivált munkára, a belmisszió, az igazi lelkipásztori tevékenység behatóbb gyakorlásara, szólit bennünket, még pedig azon komoly figyelmeztetéssel, hogy ha a jövő fejleményeivel, a körülöttünk történő nagy életátalakulásokkal szemben a pozíciónkat megtartani és híveinknek lelki irányitói s vezetői továbbra is megmaradni akarunk, akkor azt az erőt, mely nekünk Isten kegyelme által s az ev.'.ngeiiumban adatott, hatványozott buzgósággal hirdetni az éle miden viszonyaiba bevinni és értékesíteni ne késlekedjünk! Az esemény, amelyre célzok az ez év folyamán lefolytatott országgyűlési kultuszvita, amelynek én azért tulajdonitok oly nagy jelentőséget ránk nézve, mert benne a közeljövő küzdelmei nek előjátékát látom s e küzdelem eredményének hatásától egyházunknak erdekeit elválasztani lehetetlennek tudom; amennyiben helyzeténél s hivatásánál fogva ugy egyéni, mint társadalmi szempontból e küzdelmekből a maga részét ki kell vennie. A modern kor, amely mindenben újításra és gyökeres átalakításra törekszik amely az életbe uj eszmék és igazságok alapján uj eleteés uj világnézetet teremtett; amely a leik ismeret tileg bizonyos tekintélyek által lenyűgözött embert szabaddá tenni óhajtja, s a szabadgondolkozás jelszava alatt sokszor a pozitiv hit igazságait is támajda, a maga radikális valláserkölcsi, szociális politikai eszméitől várva a jobb kort, a boldogulást, ez jelentkezett a vitában, mint egyik küzdő fél. És mint minden jóhiszemű emberi törekvés, ez is hévvel, szenvedélylyel lép fel és az emberi jogok neveben heves támadást intéz minden ellen, ami őt rombolva-építő munkájában akadályozni, lelkiismereti szabadságát korlátok közé szorítani, vagy bizonyos történelmileg kifejlődött s megállapodott tekintélyekre való hivatkozással szabad mozgásától eltiltani akarja, különösen akkor es ott, ahol túlzott felekezetiseggel all szemben, és egyes középkori és régen túlhaladott nézeteket akar az életből kiküszöbölni. v E küzdelemben kiváltott eszméket és elveket mindnyájan ismerjük, azokkal bővebben foglalkoznom szükségtelen, de megjegyzem, hogy bár a modern kor egyes liberális eszméi nem egy tekintetben a mi egyházunk érdeke ellen is erős támadást intéznek, azért aggodalmaskodnunk nincs nagy okunk, addig míg az evangélium szabadságában állni fogunk, s a protestantismns szab id vizsgálódás jogától, amely az igazság kutatásában a tudás legvégsőbb határaig terjed, magunkat megfosztani nem akarjuk. Mert vallom, hogy minden humánus és liberális eszme, mely a történelmi fejlődés folyamán támad, idővel salakjától megtisztulva, a Krisztus evangéliumának eszméivel és üdvigazságaival el-'entétben nem állhat; különben ezek nem lehetnének — mint valljuk őket — örök érvényű isteni igaz ságok!"
