Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-09 / 10. szám

1911. c) »Mikor tölti be hiven a lelkész a gondjaira bízott nyáj körében a jó pásztor tisztét?« Kund Samu főesperes szerint: A lelkipásztori munka magában foglalja a lelkész minden irányú munkásságát. A lelkésznek mindig pásztornak kell lennie, minden ténykedésénél a lelkipásztori érzék válogattassa meg vele a szavakat s hívei szellemi szükségleteinek, magánviszonyainak ismerete vezessék munkásságát. Igaz lelkipásztori munkára csak az Isten és Szent fia iránti és az ebből folyó felebaráti szeretet képesíthet, azért nincs is szükség törvényre, szabályrendeletre, mert a szeretet önmagának törvény. d) »A szórványokban élő hívek lelki gondozása. Mely intézkedéssel lehet bennök is az evang. vallásos érzületet ápolni, ragaszkodásukat az egyházhoz erősíteni?'' A munkahozók és az értekezletek a szórványok gondozását elsőrendű egyházi feladatnak mondják mindannyian, különösen ma, csak attól tartanak, hogy a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tudjuk helyrehozni azt, amit a múltban elhanyagoltunk. Eszközökül ajánlják a hívek látogatását, az előkelőbbeknek az egyháztanácsba való beválasztását s az egésznek lehető belevonását az egyházi életbe, a konfirmandusok alapos oktatását, vallásos olvasmányok, kalendáriumok, néplap, posztillák terjesztését s evégből gondos szerkesztését és kiadását s végül a váltanok ismertetését. (Vége következik.) felvilágosodás előtt: áldás volt az emberiségre. A reformátiót s ennek hatását elátkozni annyi, mint elitélni a lelki szabadságot, világosságot, visszakívánni a szellemi sötétséget az értelem rabszolgaságát. Céltalan, hiú törekvés . . . !* Véssey Sándor egyházkerületi felügyelő az egyesület tiszteletbeli elnöke, ki szintén részt vett a közgyűlésen, 400 korona alapítványt tett az egyesület javára Fő tárgya volt a közgyűlésnek Madár Mátyás főjegyzőnek jelentése az egyházmegyei érte ezletekről. E szerint az egyházmegyei értekezhetek saját belügyeik elintézése mellett első sorban a k jzegyházi élet terén felmerült nevezetesebb mozzanatokat beszélték rneg, szabadon választott tárgyakról dolgozatokat olvastak, végül, részben alapos és komoly tanulmányozásra valló dolgozatok, részben kölcsönös eszmecsere alapján a püspöki kérdőpontokat tárgyalták. Munkákat olvastak a vasi felső egyházmegyei egyletben : Stettner Gyula „Kálvin Jánosról", Kirnbauer Gyula .A bielefeldi missió telepről", Semle János felsőlövői felügyelő ezen kérdésről: „Van-e Isten?". A veszprémi egyházmegyei somlóvidéki körben Mohácsi Lajos két egyházi beszédet olvasott, Szalay László a korán elhalt Horváth Béla kertai lelkész felett mondott emlékbeszédet. — A zalai egyletben Magyary Miklós esperes arról értekezett: „Előnyös-e, vagy hátrányos egyházunkra az 1848. XX. t.-c végrehajtása?" Nagy Lajos pedig „Szegény lelkész vagyok" című költeményét olvasta fel. A vasi közép egyházmegyében Kund Samu „A lelkipásztorkodásról" értekezett. A somogyi egyletben Balogh István „Az istentiszteletek egyöntetűségéről" olvasott munkát, Mesterházy Sándor pedig Kuzmics István életrajzából olvasott részleteket. Pieler Mátyás azt kutatta, hogy „Hol és mely házban volt 1557-ben a soproni gymnasium ?" j Ezen kivül minden egyházmegyei értekezlet fog- | lalkozott a püspöki kérdőpontokkal, melyeknek száma nem kevesebb, mint hét. Itt következnek : a) „Az emberiség tökéletesbülésre van hívatva. A történetnek ide vonatkozó tanúbizonysága. Mily tényezők támogatják az embert a tökéletesbülés útján való előretörekvésben ?" E tárgyban a következő álláspont nyert elismerést: A tökéletesség valamely dolog | lényegének teljes mértékben való érvényre jutása. Az ember tökéletessége a bennelevő azon tehetségeknek teljes érvényesülése, amelyek mint kiváltságok őt minden más teremtmények fölé emelik Ezek közt legfőbb, mert mindenkire kötelező, az erkölcsi tökéletesség. A tökéletesbülés utján való előrehaladásban támogatólag hat minden, ami az ember értelmi — érzelmi világát nemesíti, akaratát jól irányítja. Ilyenek a különböző ismeretek, a felvilágosodás, művészet, melyek azonban egyoldaluakká lehetnek s rombolólag is hathat- I nak. Szabályozójuk ezeknek a hit, mely a gyakorlatban mint erkölcsi erő nyilatkozik legszebben, amely a centrifugális hajlamú észt folyton visszatereli a lét központjához, Istenhez. b) „Hogyan munkál közre az egyház hathatósan a társadalom bajainak orvoslásánál?" Röviden szólva a megoldás ez: Az orvoslásban első rendű szerepe jut az egyháznak. Az egyház orvosszere külső és belső. Belső a vallásos hit igazságai, a hitélet erősítésére, mit az igehirdetés által érhetünk el; külső orvosszer: a szeretet munkájának minél szélesebb körben való gyakorlása. Innen—Onnan. „A romániai zsidók esküje" „A romániai törvények nem igen hisznek a zsidó esküjében és éppen ezért évszázados gyakorlat volt, hogy a törvény előtt a zsidó nem rendes esküt tesz, hanem more judaico esküszik. A more judaico abban állott, hogy a zsidó peres fél igaza mellett halotti ceremóniával tehette csupán le esküjét. Fehér halotti ruhába öltözve, imaköpenybe burkolódzva, az imaszijak felrakása után, a thórára tett kézzel borzalmas zsidó átkokat mondott a zsidó peres fél magára. A zsidóság persze erősen küzdött az esküvés e módja ellen, míg most a román törvényhozás megszüntette a more judaico esküvést és a zsidókra is a rendes törvény előtti esküt terjesztette ki." (»Egyházi Közlöny" 1 száma). * „A portugál kormány ujabb kirohanása a kongregációk ellen " A portugál köztársasági kormány a következő kormányrendeletet adta ki : „A szerzetesi ruha viselése, bárminő legyen is az, tilos a vallási egyesületek tagjainak. Akik ezen rendelkezés ellen vétenek, illetve ezt be nem tartják, a hatóságok által letartóztatandók és bárki, aki őket tetten éri! kiszolgáltathatja a hatóságoknak. A büntető törvény 263. szakaszában felsorolt büntetés vár a „Jézus-társasága rend" mindazon tagjaira, akik Portugáliában és a portugál gyarmatokon élnek vagy éltek s a kiknek neve a hivatalos lap 1910. évi dec. 26-iki számában közölt listában benfoglaltatik, ha portugál földön találtatnak vagy esetleg újból visszajönnének, ez esetben nevezettek a hatóságok által letartóztatandók, vagy bárki áital a hatóságoknak kiszolgáltathatók." („Egyházi Közlöny' 2. száma).