Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-03-09 / 10. szám
85 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. Nem igaz, mintha mi — árvaiak és liptóiak — sérelmes óhajaink (!!) hangoztatásával, vagy akár milyen föltételekkel közeledtünk volna akárkihez, tehát Münich—Kubinyiékhez is, és ennél fogva az sem igaz, hogy mivel ők minket elutasítottak, azért állottunk Geduly mellé. Ez légből kapott koholmány, rosszakaratú gyanúsítás és rágalom. Mi az egész választási mozgalom alatt senkihez sem közeledtünk, senkit sem kerestünk, feltételekről vagy előnyök nyújtásáról*) senkivel sem tárgyaltunk, senkivel paktumot nem kötöttünk. Ellenben való igaz, hogy Kubinyi Géza és Münnich Kálmán közeledtek hozzánk, ők kerestek fel minket, illetőleg engem. Ennek tanúbizonyságául szolgáljon a következő tények elősorolása: Mult évi december 28-iki egyházkerületi gyűlés napján történt Miskolczon a Korona szállóban közvetlenül ebéd után az étteremben, Kubinyi Géza jött hozzám és Simkovic és Nóvák főesperesek jelenlétében következőleg kapacitált: tudom, hogy Geduly mellett foglalnak állást, de arra az egyetlen esetre, ha szűkebb választás lesz Gyürky és Terray között „tartsanak velünk, gömöriekkel, mi minden jogos igényüket ki fogjuk elégíteni." A mikor én félig tréfából odavetőleg azt jegyeztem meg, hogy vájjon nyelvi tekintetben is, Kubinyi mondta, hogy igenis, és kemény szavakkal itélte el azokat a tanítókat, akik még a vallást sem tanítják anyanyelven a felekezeti népiskolában. Ismételt felszóllítására mind a hárman: Simkovic, Nóvák és én megígértük, hogy arra az egyetlen esetre, ha szűkebb választás lesz Gyürky és Terray közt, ezen szűkebb választásnál mi Terrayra fogunk szavazni. Alig távozott Kubinyi, jött hozzám Münnich és miután egyik kérdésemre tagadásba vette, hogy a kassai értekezletet Korbély érdekében hivta volna össze, Gyürky mellett kapacitált. Eredmény nélkül távozott. Folyó évi január hó első napjainak egyikén Liptószentmiklóson hivatalos szobámban megjelent Kubinyi Géza megbízásából rokona, Ghyczy Tihamér, hattárrendőrkapitány és Kubinyi Géza nevében bizalmas kérdéseket intézett hozzám a püspökválasztást illetőleg. *)A „Szabolcsmegye" cimü hirlap március 4-ik számának híradása szerint Materny főesperes azzal a nyomorult váddal állott elő, „hogy a Geduly szavazatainak ára volt < :, amennyiben a liptói és árvái szavazatok megnyeréséért anyagi előnyöket helyezett kiátásba az ottani egyházak részére. Többi között kérdezte, hogy csakugyan Geduly mellett leszünk-e. Midőn én erre — személyemre vonatkozólag — határozott igennel feleltem, ő a Miskolcon tett igéretünket kezdte emlegetni, és mivel láttam, hogy ő az Ígéretet általánosan, azaz az egész választási aktusra vonatkoztatja, megjegyeztem, hogy mi hárman csakis azon esetre adtunk Kubinyinak Ígéretet, ha szűkebb választásnál Gyürky és Terray állanak egymással szemben. Ezt hangsúlyozván, rögtön azt is hozzátettem, hogy én a föltételesen adott igéretemet is visszavonom, mert időközben a Kubinyi által Terray érdekében irt körlevelet kaptam, a melyben az áll, hogy Terray Czékus szellemében fogja vezetni a kerületet, már pedig én ilyen férfiura szavazatomat nem adom. Kubinyi megbízottja arra azt jegyezte meg: „hátha nagybátyám azt kimagyarázná?" tn pedig mindezekre azon értelemben válaszoltam, hogy szeretném hallani a kimagyarázást. Ez és semmi egyéb nem volt szavaimnak lényege és értelme. Ämi ezen felül van a Ghyczy Kubinyihoz intézett levelének Kubinyi által közzétett kivonatában, az csakis szavaimnak — enyhén szólva — félreértésből és helytelen felfogásból eredő, akaratlanul is elferdített előadásából keletkezhetett. Kubinyi megbízottja távozott. Äzota nem beszéltem, nem érintkeztem sem vele, sem Kubinyival. — A kimagyarázást nem kaptam. Äzonban a kimagyarázás némi nyomát látom azon levélben, melyet Terray Novákhoz e kérdésben intézett, valamint Kubinyi Géza és társainak Miskolczon február 14-én kelt körlevelében, amely szerint Czékus szelleme alatt Czékus takarékos szellemét kell érteni, nem pedig »a tótokkal szemben vaskézzel való eljárástamit Kubinyi Ghyczyriek közzétett levelében mint olyant emleget, ami engem felháborított. (És joggal háborított fel, mert az egyháznak nem vaskézre, hanem atyai, testvéri kézre van szüksége.) Csak a vak nem láthatja, hogy ilyen kimagyarázás, — ahol már szó sincs vaskézről, — csak takarékos szellemről, korántsem elutasító. És mivel mindezek dacára, spontán elhatározásból, kizárólag Geduly rátermettségét, munkabírását és az egyházi élet terén eddig tanúsított kifogástalan eljárását tekintve, szolidárisán Geduly mellé állottunk, az fáj az uraknak annyira, hogy még a pánszlávizmus vádjához is folyamodnak kétségkívül azon célzattal, hogy a Geduly pártiakat is megbélyegezzék.
