Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-02 / 9. szám

72 kat betű szerint nem tartják megtörtént való­ságnak? — És erre igenis azt felelhetjük, hogy ez nemcsak képzelhető, de szolgál­hatnánk erre számos példákkal is. Olyannal azonban alig, ahol az illető egyén zsenge gyermekkorától fogva nem növekedett, nevel­kedett volna fel keresztyén környezetben. Anyja ölén tanulta meg a gyermek kezecs­kéit imára összekulcsolni; anyja ajkairól leste a kedves Jézusi történeteket. Mennyei bol­dogság súgárzik a gyermek szeméből, ha később hallja az iskolában, hogy ez a Jézus miképen szereti a kisdedeket; könnyező szem­mel hallgatja a történeteket a Krisztus kín­szenvedéseiről és haláláról, — örömmel a Jézus feltámadásáról és megdicsőüléséről szó­lókat. így tanulja meg a gyermek a Jézust ismerni és viszont szeretni és beteljesül rajta ama Krisztusi mondás, hogy „övé a meny­nyeknek országa." így lesz a gyermek fogé­konnyá „az Evangéliorn magasztos alapjának, örökérvényű erkölcsi törvényeinek befoga­dására is." De a szeretet és szeplőtlen tiszta erkölcs törvényeinek követésére" ezzel képesítve nincsen. Szülőnek, tanítónak — sajnos! — elég alkalma van arra, hogy a gyermeket annak tudatára vezesse, hogy viselkedésével a Jézusnak iránta való szere­tetére homályt vetett. És ha a gyermek e feletti szomorúságának jeleit látja, rámutat a szenvedő Jézusra, aki azért adta váltságul szent életét, hogy bűneink bocsánatját el nyerhessük. Ján. 3, 16: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adná, hogy valaki ő benne hiszen, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen." így a keresztfára feszített Jézus immár nemcsak siralmas látvány, hanem az Istennel való meg­békéltetés eszközlője. Hálás szeretettel emel­jük fel szíveinket ő hozzá, mint idvességünk szerzőjéhez. Ily légkörben nevelkedtek fel azok is, akik későbbi éveikben hitükben ingadozókká lettek. Mindazáltal azt a Jézus Krisztust, aki gyermekkorukban, ifjúkorukban leikökbe vé­sődött, onnan kivetniök, kiirtaniok lehetet­len. Éppen azért tapasztalhatjuk, hogy vannak sokan, akiknek hite a megpróbáltatásokban megingott ugyan, de azért kifogástalan er­kölcsös életet élnek, kötelességeiket híven teljesítik és nemes törekvéseikben, jellemök szilárdságában sok olyannak is követendő példaképűi állíthatók, akinek hitét kételyek vagy „tépelődések" meg se környékezték. Sőt lehetnek és bizonyára vannak ilyenek azok közül is, akik küzdelmeikkel arra a meggyőződésre jutottak, hogy a hit igazán csak sejtés, nem pedig tudás és nem lévén j tudás, voltaképpen nem is tudunk semmit"; — kivált ha magok is azt vallják, ,.hogy jobbat a világ összes bölcselői nem tudtak kifundálni a Krisztus tanításánál . . íme, tehát a Krisztus tanítása mégis csak valami; és a'd ezt megtanulta és tudja, arról talán még e lehet mondani, hogy „voltaképpen nem :d semmit. ­r. Jelentés a magyarhoni evang. egy­házmegyék és egyházkerületek lel­készi értekezleteiről. Beterjesztette : Brindy Endre, ért. jegyző. Mélyentiszlelt Egyetemes Lelkészi Értekezlet Midőn a lelkészi értekezletek működéséről be­számolok, ismét azzal kezdem, hogy megállapítom, mely értekezletek küldöttek be jelentésüket s melyek maradtak azzal adósok. Ezt igen fontosnak tartom, mert csak akkor tudunk a lelkészi értekezletek műkö­déséről teljes és világos képet alkotni, ha egyetlen lényegesebb mozzanat el nem marad abból. í. A bányai egyházkerületből beérkezett az 1. arad-békési, 2. bácsi 3. bánsági, 4 békési, 5. buda­pesti, 6. csanád-csongrádi, 7. a horvát-szlavoni, 9. túróczi, 10. zólyomi egyházmegyei lelkészi értekezlet jelentése ; hiányzik : a 8- pestmegyei egyházmegyei egyházmegyéé és a kerületé. II A dunáninneni egyházkerületből beérkezett 1. a barsi, 2 a fehérkomáromi, 3 nagyhonti, 4. nógrádi, 6 pozsonyvidéki, 7. trencséni egyházmegyei, úgy szinte a kerületi lelkészi értekezletek jelentése ; hiány­zik a nyitrai. III A dunántúli egyházkerületből az összes je­lentések beérkeztek, még pedig már összeállítva s nyomtatásban. IV. A tiszai egyházkerületből beküldte jelentését a 2. brassói, 3. szepesmegyei, 4. gömöri, 5 hegyaljai, 7. liptói, 8. sárosi, egyházmegyei értekezlet; nem küldte be az árvái, kishonti, tiszavidéki egyházmegyei és a kerületi lelkészi értekezlet. A beérkezett adatok alapján ismét az egyes lel­készi értekezletek munkásságát óhajtom röviden is­mertetni. I. Bányakerület. 1. Az arad —békési egyházmegyei lelkészi érte­kezlet jegyzőkönyvének csak kivonatát kaptam, mely három pontot tartalmaz. E szerint ezen értekezlet az egyházi adócsökkentését célzó javaslat, a kerületi misz­sziói szabályrendelet és a Boromaeus-encyklika fölött folytatott eszmecserét. Az első pontnál érdekes az ér­tekezletnek azon véleménye, illetve az egyházmegyei közgyűlés elé szánt javaslata, hogy az olyan nagy­birtokosok egyházi adójába, kik egyúttal a róm. kath. egyház patrónusai, ezen költségük ís beszámittatík mindaddig, mig a törvény őket ettől föl nem menti. 2. A bácsi egyházmegye lelkészi karának érte­kezleti jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy ezen egyház-

Next

/
Oldalképek
Tartalom