Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-30 / 52. szám

496 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ Itll. esetre jól járna vele a társaság, mert jobb szerzőket ő sem talál s ily szépen és ily olcsón azokat a fővá­rosban ki nem állithatják. De kérdés, hogy hivatalos ügykezeléssel fog-e a dolog úgy prosperálni, mint mozgékony magánkiadó ke­zében, akinek érdekében áll, hogy a könyvek raktáron ne maradjanak, hanem élénkebb forgalommal legalább a kiadás költségeit visszatérítsék. Éppen ez utóbbi tekintetben — sajnos, nem lehet tagadni — ujabb időben kevés bizalom mutatkozik a Luther-Társaság iránt. A tavaly megindult „Harangszó", az idei Luther-Naptár, a nagy kelendőségnek örvendő uj énekeskönyv s a most megjelent 12 kötet mind olyan dolgok, melyek a Luther-Társaság munkaprogrammjába valók. És ha a szerkesztők még sem a társasághoz for­dultak. hanem inkább maguk vállalták a kiadással jáió nagy munkát és kockázatot, ennek okának kell lenni. Hogy anyagi haszonért iették volna, azt senki sem hiszi el, aki irodalmi viszonyainkat ismeri. Jó lesz e jelenségről gondolkodni. A társaság uj lapjának címében már kiadta a jelszót: Új élet. Ezt azonban ne azzal kezdje, hogy vallásos célú, értékes és már készen levő müveknek megrendelésétől elriasztja, vagy éppen eltiltja a gyülekezeteket. Meit még mindig kérdés, hogy mikor és milyeneket állit majd a helyükbe. Payr Sándor. * Helyt adtunk e felszólalásnak, ámbár a benne ki­fejtett aggálynak a jelen körülmenyek között nincs alapja, mert a Luther Társaság igazgató-választmánya távolról sem gondolt arra, hogy egyik legnagyobb tehetségű és szorgalmú tagjának konkurrenciát csináljon, sőt Kapi Bélának és áldozatkész kiadójának szép és nemes válla­latát bizonyára még támogatni kész azáltal, hogy isko­lai könyvtári típusaiba nemcsak a már megjelent 12 kötetet, hanem a megjelenendöket is szívesen be fogja sorozni s igy ezek ezen félhivatalos színezetű vállalat utján oda is el fognak jutni, ahová kiválóságuk dacára eljutni nem tudnak. Ily szellemben nem gáncs, de di­cséret illetheti csupán az igazgató-'választmányt. Az alaptalan panasznak mégis helyt adtunk azért, hogy az valóra ne váljék s hogy az ilyen aggályos sejtelmeket eloszlassunk. Szerk. BELÉLET. Lelkészválasztások. Az újvidéki egyházban a f. hó 16-án megtartott lelkészválasztáson nagy szótöbb­séggel Fábry János Bertalan kapi-németfalvi lelkészt választották meg — A nyugdíjaztatás folytán megüre­sedett u/sovéi lelkészi állásra Becker Mihály óbecsei lel­kész választatott meg. — A ferenchalmi egyházban erős küzdelem után Hildebrand Keresztély petőfalvi lelkész 9 szótöbbséggel megválasztatott. — A sajóoömöri te­kintélyes magyar nyelvű evang. egyházközség 4 jelölt­tel szemben f. hó 26-án Vályi Gusztáv, budapest.- fasori s. lelkészt egyhangúlag lelkipásztorául választotta. Is­tennek gondviselő őrködése tegye e választást jelen­tőssé az egyház jövendő életében. Pályázat. Az üresedésben levő tállyai ev. egyház­község lelkészi állomására pályáztak a következők: Boczkó Gyula és Kövesi Béla lelkészek, Vietórisz László missziói lelkész, Bódy Pál, Mandl György és ifj. Oláh Károly segédlelkészek. Lelkészjelölét. A hodrusbányai agyfeác megüt e­sedett lelkészi állomására egyhangúiig Csicsmaiiecz Já­nos nagylaki segédlelkósst jelölte. A választ*« legköze­lebb fog megejtetni. — Bazinban, miután Kirchknopf János borostyánkői lelkész a pályázattól TÍsiealépett, az egyház Daxer Henriket és Rátz Károly leikéset jelölte a lelkészi állásra. Az evangelikus tanitók és tánárok országos egyesülete november hó 8-án a budapesti ev. főgym­nasium dísztermében dr. Meakó László ny. államtitkár elnöklése mellett rendkívül látogatott ülést tartott, a melynek főtárgya az alapszabály módosítása volt. U. i. az ev. tanitók belépésével a ev. tanárok egyesülete átalakult ez évben az összes evangelikus tanárok egye­sületévé. Alexy Lajos czeglédi ^ny. igazgató tanítónak lelkes fáradozása tette ez egyesülést — kétségkívül az ev. tanügy óriási hasznára lehetővé. Gömöry János titkár a soproni közgyűlés határozatainak végrehajtásá­ról referált. Szigethy Lajos dr. pénztáros jelentését, amely szerint a tagsági dijak példás pontossággal foly­nak be, — örömmel vette a választmány tudomásul. A fő-, közép-, polgári és elemi iskolai szakosztályok elnökei bemutatták az idei munkaprogrammot, a mely hű képet nyújt az egyesület élénk szellemi életéről. Az elnök a jövő évi közgyűlés helyéül Budapesté jelölte ki. A választmányi ülés elején meleg ovációban része­sítették a tagok a népszerű ügyvivő alelnököt, Mágócsy Dietz Sándort előléptetése alkalmából. Az ülés az ál­talános tiszteletnek és szeretetnek örvendő elnök lelkes éltetésével ért véget. Vive la Fraternité! A felekezeti szűkkeblűség, ez a nálunk eddig ritka betegség — a mit talán a Francziaországból kiűzött szerzetrendek hurcoltak be közénk, s a gomba módra szaporodó szent kongregációk teijesztenek mindenfelé — immár kezd a mi jó magyar népünk közt is széltére terjedni, és pedig nemcsak Piripócson, de mint tudjuk Szepsiben, sőt legújabban — o quae mutatio return — még Miskolczon is. Igy p. o. a régi jó hirnevü „Tóth Pál a-féle kerületi ref. leánynevelő-intézetnél ez évben kimondták azt, hogy a, luteránusok is idegenek, 5 igy azok is annyi tandiiat fizetnek ezután, mint a pápista, vagy a zsidó növendé­kek. Megtörtént azután, hegy egy róm. kath. előkelő polgár, ki evang. neje kérelmére eddig a leányát ebben az intézetben neveltette, midőn ezt meghallotta, gúnyo­san igy kiáltott fel ! „Hál ez-e az a protestáns testvé­riség?" „Hát miért neveltessem én a leányomat ily drága intézetben ?" Hiszen ha a zárdába viszem, ott a jó apácák őt örömest fogadják, s ott ingyen, vagy igen csekély dijért neveltethetem!" Ime igy terelik ref, testvéreink Miskolczon most a zárdába a mi növendé­keinket. Nem akarok kommentárt fűzni ez eljárásukhoz ; de a midőn ezt Miskolczon előttem elbeszélték, a Paló­czyak és Szemerék hazájára gondolva, én is igy sóhaj' tottam fel Kölcsey vei! „Más faj állott a kihunyt helyére !* —s. Motu proprio. A „motu proprio" pápai eneiklika, amely egyházi átokkal sújtja azokat a világi birókat, akik az egyházi főhatóság engedélye nélkül papot tör­vényszék elé állítani mernek, izgalomba hozta a kedé­lyeket, de nem nálunk, hanem Szászországban, ahol nemrég a modernista eskü dolga is nagy izgalmat oko­zott. A szász országgyűlésen Nitsche képviselő inter­pellálta a közoktatás és igazságügyi kormányt a moder­nista eskü és a motu proprio miatt. Az interpellációra rögtön válaszolt dr. Beek kultuszminiszter s az igaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom