Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-05 / 1. szám

6 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. semmiséggé válik. Mi voltunk és maradunk az ágostai hitvallás igazi értelmében meg­nyilatkozó tolmácsai az evangelikus hitélet­nek. Ismerünk — hiszen nem egyszer egyen­gettük útját — társadalmi közös feladatokat a más vallásuakkal, sőt hirdetjük szükségét annak, hogy a külön-külön magára gyenge két protestáns egyház kifelé és felfelé a har­madik — és a negyedik erőssel szemben közös akciókra tömörüljön, — de tiltakozunk minden hitvallásbeli áldozatokat követelő unionizálás ellen. Ä közös működési kör az 1848. XX. t.-c. végrehajtása kivívásának területén van lefektetve, — nemkülönben minden olyan védelmi akcióban, a mely kívülről, főként a klerikalismus részéről fenyegető támadások ellenében válik szükségessé. A mit az e té­ren való egyesülés, helyesebben szólva, szö­vetkezés érdekében megtehetünk, készséggel fogjuk előmozdítani. Äz 1848. XX. t.-c. végrehajtása egyik eminens követelésének tartjuk az evang. lel­készi kar fizetésének állami hozzájárulással leendő korszerű rendezését. Ezért — és a vele szorosan összefüggő korpótlék ügyéért is küzdeni fogunk. Óvakodni fogunk attól és óvni minden­kit, hogy a politika, főként pártpolitika egy­ségbontó szelleme költözzék be egyházi köz­életünkbe. Oly kevesen vagyunk! Keressük azt, ami egyesít, nem azt, ami szétválaszt! E szellemben kívánunk működni tovább is. S e szellemben való működésünkhöz kér­jük a velünk egyformán gondolkodóknak szíves, szeretetteljes támogatását ez új év­ben is, a melynek homlokára hitteljes szív­vel írjuk azt a fohászt: Legyen most és mind­végig az égi kegyelem Ura mivelünk! . . . Nyíregyháza, 1911. január 1. Az „Evang. Őrálló'« szerkesztősége és kiadóhivatala. Családi ívek. Rz Ev. Őrálló múlt évi 52-ik számában Készü­lünk-e? cím alatt megjelent alkalmi érdekes cikkében Margócsy József úr múlasztást ír terhemre azon ok­ból, hogy elmúlasztottam a mostani népszámlálás al­kalmából figyelmeztetni a lelkésztársakat arra, hogy ezen országos összeírást használják fel a családi ívek készítésére, hogy a mint a jegyzők és azoknak e célra felkért segédjei (kik többnyire tanítók), bevégzik az összeírást, a jegyzői hivatalba menve elővegyék a végzett összeirdsi munkálatot s azokat lapról-lapra átnézve, kikeressék az ev. családok lapjait s az elő­leges nyomtatott minta szerint állítsák, illetőleg irják össze. — Erre vonatkozólag tisztelettel megjegyzem, hogy engem e tekintetben egyáltalán semmi múlasztás nem terhel, nincs ez ügyben senkitől semmi megbíza­tásom s így másnak útasitást sem írhatok elő. A hit­felekezeti statisztikai kérdésekkel senki megbizásából, hanem csakis egyházam, a Protestantismus iránti buz­galmamból, érdeklődésből foglalkozom s bizony a nappal a hivatalos teendőkkel lévén lefogialva, csakis a szemrontó éjjeli órák eredménye az, a mit e téren itt és másutt írok. — Tizenhét (17) év óta, a mióta a hitfelekezetí statisztikai kérdéseket áüandóan napi­renden tartom és statisztikai közleményeimmel, me­lyekkel nem egyszer a róm. kath. s a napi politikai lapok is foglalkoztak, nem egy üdvös egyházpolitikai, társadalmi s belmissziói tevékenységnek inpulsust ad­tam, bizony elmondhatom, hogy azon különböző rangú egyénektől jött, nekem jói eso és buzdító elismerésen kivül, nem találkozott senki, ki azt a kérdést vetette volna fel: reszesül-e ezen önzetlen munkás megfelelő munka díjban ? mert hát mégis méltó a munkás a maga jutalmára! Szomorú jele egyházi közéletünknek, hogy egyházi lapjaink csak a magán áldozatot hozó vállalkozásoknak tengődései s így az egyházi lapok­ban dolgozó munkatársak is csak a fájós deficit ho­noráriumnak a részesei. — Hát igaza van egy egy­házkerületi felügyelőnek, midőn azt mondja, hogy minden emberünket a maga hivatásának megfelelő helyre kell állítani, a munkásokat illőleg jutalmazni, mert műkedvelős bizottságokkal, kegyes óhajtásokkal vagy mint egy világjáró hatalom írja, zsönglőröskö­déssel semmire sem megyünk Ä mi pedig a családi ívek készítését illeti, hát azokat oly módon, mint azt Margócsy József úr ajánlja, hogy t. i. a mostani népszámlálást felhasz­nálván, az egyház megbízottjai a jegyzői hivatalba menve elővegyek a végzett összeírási munkálatot s azokat lapról-lapra átnézve, kikeressék az ev. csalá­dok lapjait s az előleges nyomtatott minta szerint ál­lítsák, illetőleg írják össze — egyáltalában elkészí­teni, megszerezni nem lehet. — Nem lehet azért, mert a népszámlálási lapoknak, magán, illetőleg a törvény által meg nem határozott célokra való felhasználása tilos; nem lehet azért, mert a több száz és ezerre menő számlálási lapoknak kiválasztása és leírása nem egyszerű és könnyű munka, mint azt gondolnók, ahhoz alkalmas emberek, idő és mindenek felett pénz kell, mert oly nagy munkát ingyen senkitől sem lehet kívánni. Ha a népszámlálási lapokat születésenként külön saját speciális egyházi céljainkra akarnánk felhasz­nálni, úgy azt csak úgy tehetnők, ha világosan jelölt cél mellett az összes kerületek vagy legjobban az egyet. egyh. erre az engedélyt a kereskedelmi minisz­tertől megszerezné, mint azt ez előtt tíz évvel a bu­dapesti ref. egyház tette, a budapesti ref. családok és egyháztagok összeírása alkalmából s akkor, ha az engedély erre megadatnék, az egyetemes gyűlés egy­séges útasitással eszközölhetné az összes hazai ev. gyülekezetekre vonatkozólag. így lehet, e nélkül a tekintetben semmit sem lehet tenni. — Különben Mar­gócsy úrnak ez ügyben való felszólalása csak az én részletesen kidolgozott s e lapban közzé tett javasla­tom szükségét és életbeléptetését igazolja. A mi pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom