Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-16 / 50. szám

475 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. sohasem volt és sohasem lesz dogma nélkül. Az igehirdető vagy a hitoktató épenséggel nem lehet meg, ha nincs világos és határozott dogmatikai álláspontja. Sem a dogmanélküli keresztyénség, sem valami uj dogma nem lehet evangelikus egyházunknak segítsége vagy mentsvára. A régi hit és dogma még ma is megállja a helyét, ha azt tudományos készültséggel képviselik. Aki erről meg akar győződni és alaposan kiván megismerkedni a hittan körében ujabb időben felszínre kerüit kérdésekkel és vitákkal, annak legmelegebben ajánljuk a hírneves lipcsei dogmatikus Ihmels legújabb müvét: Centralfragen der Dogmatik in der Gegenvart (fűzve 2'80 kötve 3'40 márka Lipcse Deichest 1911) E mű hat előadást tartalmaz, melyet a szerző a szász kultus minisztérium áiltal népiskolai tanítók számára rendezett továbbképzési kurzuson tartott. Mily magas színvonalon állhatnak e szásztanitók, hogy felfoghatták Ihmelt alapos történeti és dogmatikai fejtegetéseit. Hogy felfogták azt bizonyítják azon többnyire a hitoktatással összefüggő kérdések, amelyeket az előadás után felvét ettek s a melyekre Ihmels a függelékben megadja a feleletet. A hat előadás korántsem felületes popularizació, hanem bevezeti az olvasót a mai dogmatikai munkálkodásba, érthető nyelvezetben de o!y módon, hogy megköveteli tőle a teljes objektivitással közölt különféle nézetek önálló mérlegelését. Az első előadás a hit és dogmáról szól s kimulatja, hogy a hit mint bizalom szükségszerűen egyszersmind ismeret — persze vallásos ismeret — a melyet az egyház dogmába foglal s hogy a közös kultusz, igehirdetés, hitoktatás előfeltétele a közös dogma. Ennek szoros összefüggését az evangelikus üdvhittel felmutatja a dogmatika; ez és nem egy uj dogma létesítése képezi e tudomány feladatát. A keresztyénség lényegét és absolut voltát fejtegeti a 2 előadás, a 3. a kinyilatkoztatásról szól és egyszersmind a szentírásról, mely Ihmels szerint az isteni kinyilatkoztatás és az általa létesített, üdvtörténet okmányszerü tanúbizonysága (urkundliches Zeugnis) s ezért az Írásnak nem mechanikus de vallási tekintélye van. A 2. és előadás a vallástörténeti kérdésekre is rátér, a 4. és 5. Jézus személyével és müvével azaz a eh' istoiogiával és a kiengesztelés tanával foglalkozik. Bővebben fejtegeti a különféle christologiai álláspontokat Anselm, Abäland, Ritsehl, Hofmann tanait és bibliai alapon röviden adja a szerző felfogását. Az utolsó előadás, a hit bizonyosságáról, Ihmels Die christliche Wahrheitsgewissheit cimü nagyobb müve tartalmát foglalja össze, különösen Frankkal foglalkozik és igen helyesen világítja meg a hit és tudomány viszonyának problémáját. Ihmels nem tér ki az utolsó években Drews és mások oly nagy feltűnést keltő kísérletére, hogy Jézus történeti valóságát megdöntsék E vita eredményét összegezi két kis könyv. Duvfcmavn Der historische Jesus, der mythologische Kristus und Jesus der Christ. 2 kiadás 2 márka és Alfred Jeremiás: Hat Jesus Kristus gelebt ? Proligomena zu einer religions wissenschaftlichen Untersuchung der Kristus-problems. 1 márka, Mi dkét szerző nemcsak a mythologikus irányzat ellen fordul hanem a liberális theologia Jézusképe ellen is, mely szerintük úgy történeti mint vallási szempontból tarthatatlan. A kérdés ugyanis nem az, hogy élt-e valamikor valami Jézus, hanem az, vájjon Jézus volt-e a Krisztus, a mint az a keresztyénség kezdettől fogva vallotta. Dunkmann a liberális mithologikus irányzat közös hibáját abban látja, hogy nincsenek kellő tekintettel -az ó szövetségre, mely a Krisztusban való hitnek a „rocharde bronce"-a. Jeremiás, a ki a kérdést rövidebben tárgyalja mint Dunkmann de talán világosabban, a modern evolutionisztikus valamint az occidentalis görög spiritualistikus felfogással szembesiti az orientális és a vele összefüggő biblikus világnézetet, mert csak ennek alapján érthetjük meg Jézus életének objektiv és a Jézus által való istenfiuság subjektiv csodáját és tartjuk fenn a történeti keresztyénséget. Jeremiás Jézus feltámadására is kitér. Minthogy a Drews által keltett mozgalom alkalmas arra, hogy müveit de általában újságot olvasó hiveink között kételyeket és zavart okozanak, szükséges hogy jól megismerjük a kérdést és erre Dunkmann és Jeremiás iratai igen alkalmasak. S. NEK ROLOG. f Zoch Szaniszló nyug. ev. tanitó f. é. nov. hó 27-én Besztercebányán meghalt. Mint tanitó 38 évig szolgálta egyházát, működött Pónikon, Hodrusbányán és 30 évig Cseriben (Hont m.) Itt az egész fiatalabb nemzedék az ő keze alatt nőtt fel. Öntudatos, egyházias, mértékletes s eszesen gazdálkodó nemzedéket nevelt. A honti esperesség legjobb tanitói közzé tartozott s nem egyszer volt egyházi hatósága részéről elismeréssel kitüntetve. Hivatásának élt, de működése kiterjedt nem csak az iskolára, hanem a község egész életére. A gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas vidéken mintaszerű faiskolát szervezett s ezen a téren szerzett érdemeit a magas minisztérium díszoklevéllel és 200 koronás dijjal jutalmazta. Nagy áldást hozott arra a takarmányszegény vidékre az általa behozott és elterjesztett nyulszapuka (anthylis nelneraria) mely a nép gazdasági helyzetét óriási mértékben emelte. Ezért a pozsonyi gazdasági kiállítás éremmel tűntette ki Hogy mi mindent megmozgatott, hogy népének és egyházának szolgálatot tegyen, azt a legjobban bizonyítja az általa keresztülvitt iskolaépület javítása. Az első magyar biztosító társaságnál 10%-ot alkudott ki arra az esetre, ha az egyháztagok 1/

3 része a társaságnál lesz biztosítva. Ezeket a százalékokat gyűjtögette éveken át, nem szólt arról sekinek, csak amikor ímeg volt a szükséges összeg, átadta azt az egyháznak, hogy tataroztassa ezen a pénzen az iskolaépületet. A népnek mindenben tanácsadója volt s az ő érdeme az, hogy az eladósodott nép megszabadult az uzsorások kezei közül s most a vidék legtehetősebb népe. A pusztító alkoholismus ellen kitartó küzdelmet folytatott s itt elég szép eredményt ért el, mert vannak Cseriben teljes abs!inensek és sokan vannak, akik a pálinkát, a nép ezen legnagyobb mérgét, nem isszák. Három év előtt vonult nyugdíjba Beszterczebányára, törődött, testtel és lélekkel. A teljes nyugalmat még most sem élvezhette, mert nagyszámú családjára való tekintettel a zólyomi népbank fiókjánál vállalt pénztárnoki állást. S ezen hivatását élete végéig hiven betöltötte. Szorgalmánál és szerénységénél csak vallásossága volt nagyobb. Nem létezett házában semmiféle munka, amely akadályul szolgált volna a reggeli és estéli házi istentisztelet elvégzésére. Beszterczebányán egész baráti kört gyűjtött, melynek tagjai hetenként kétszer házi istentiszteletre gyűltek össze. E mellett a templomot is vasárnapról vasárnapra látogatta és semmi sem bántotta jobban mint az, hogyha