Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-12-09 / 49. szám
462 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. örténelern, földrajz, alkotmánytan, mennyiség-, természettudományok, zene, női kézimunka, háztartás, torna. Az új tanterv oly mértékben öleli fel ezeket a tárgyakat, hogy a nivó egyenlő a főgimnáziummal. Kell-e ennél több annak a nőnek, aki megmarad a tanítónői pályán, vagy ami még gyakorlatibb, még értékesebb: nem vállal állást, de férjhez megy, a család központjává, édesanyává lesz. Én a tanitónőképzést ez utóbbi szempontból tartom fontosabbnak. Akit a pálya iránti szeretet, a lelkesedés hajt, vagy a megélhetés rákénvszerit, ám legyen tanítónővé, de a tanitónőképzőt végzettek nagyobb száma maradjon meg a családi élet számára, minden oldalról alaposan kiművelt édesanyává. Ez az a tőke, amelyből az igaz ág. hitv. ev. egyházi szellemnek ki kell hajtani, meg kell erősödni. Oda kell tehát hatnunk, hogy azok a leányaink, akik érettségi vizsgát kivánó magasabb képzettségre nem óhajtanak szert tenni, a fényűzésre hajló felsőbb leányiskolák helyett tanitónőképezdéket végezzenek. Ebből a szempontból tehát feltétlenül szükségünk van egy eggetemes tanttónőképzö-intézetre. Egyetemes leánygimnázium. (Főgimnázium, csupán a felső négy osztálylyal.) A reáliskolákban csak az V. osztályban kezdik tanítani a latint. A polgári fiúiskolák IV. osstályából különbözeti vizsgálattal át lehet lépni úgy a reáliskolába, mint a gimnáziumba. Miután a polgári és felsőbb leányiskolák alsó négy osztályának a tanulmányi anyaga alig tér el valamiben a reáliskolák és gimnáziumokétól; miután a latint a reáliskoláknál amúgy is csak az V. osztályban kezdik tanulni és négy év alatt el tudják végezni, a leánygimnáziumnak alsó négy osztályára, a már meglevő felsőbb leány ós polgári iskolák mellett, egyáltalán nincs szükség. A leánygimnáziumnak csak felső tagozatának kellene lennie V., VI., VII., VIII. osztálylyal. Ily szervezetek mellett nagy megtakarításokat érhetne el minden egyes iskolafentartó és meg volna arra a mód is, hogy hogy több leánygimnázium szerveztessék az országban. Előb már emiitettem, hogy azt a mindenoldalú kiképzést, amit egy tanitónőképző-intézet nyújt, tökéletesen elegendőnek találom a leendő feleség, édesanya részére, legyen az akár egy magasabbrangú közhivatalnoknő, akár földbirtokosné, vagy akár mi más. Akinek módjában van, mellékesen amúgy is továbbképeztetheti magát hajlamai szerint az irodalomban, zenében, művészetben, nyelvekben egyaránt. Az idők jele, hogy évről-évre több és több nő tesz éréttségi vizsgálatot, végez magasabb tanulmányt s szerez tanárnői, orvosi, ügyvédi oklevelet. Ezzel a ténynyel számolnunk kell. Meg kell adnunk az alkalmat leányainknak arra, hogy akinek tehetsége, hajlama s módja van hozzá, végezzen magasabb tanulmányokat is. Itt is csak azt mondhatjuk, hogy akinek hajlama van a pálya iránt és önálló akar lenni, vagy reászorul a mindennapi kenyérre, az foglaljon állást; akinek nincs, férjhez megy jeles anyává válik. Az idők jele int tehát, hogy egy egyetemes jellegű, erős ág. h. ev. szellemű, felsötagozatu leánygimnáziumot ii létesítsünk. Fiu főgimnáziumaink száma oly nagy, hogy igazán roskadozunk a nagy terhek alatt. Ne áltassuk magunkat, gimnáziumaink ág. h. ev. szelleme is csak amolyan szétszótr fény, amely világit ugyan, de ennek a fénynek nincs intenzitása. Ez nem az intézetek hibája. Tessék végig tanulmányozni az értesítőket, szinte megdöbben az ember; egy-egy intézetünkben 30—70% a más vallású, főleg az izraelita. Hát ezek számára áldozza a mi nagy közönségünk a maga adófilléreit! Hiszen roskadozunk az adóterhek alatt. Kerületenkint egy-egy fiu főgimnázium teljesen elég volna, a többit vegye át az állam. Mily rengeteg összeg szabadulna itt fel, mennyi anyagi megkönnyebbülést jelentene ez a mi számunkra. Tanítóképzőink. Hat tanítóképzőnk van, u. m. Sopron, Eperjes, Szarvas, Felsőlövő, Selmeczbánya és Nagyszeben városokban Ez nem reális gazdálkodás. Két egyetemes jellegű, tanítóképző intézet teljesen elég volna. Kettőt jól fel lehetne szervezni és szerelni. Akié az iskola, azé a jövő. Az ág. h. ev. szellem, a protestáns öntudat ápolása céljából nagyon, de nagyon fontos a tanítóképzés. A tanítók kezébe van letéve az alapozó munka, már pedig hatalmas épületet csak szilárd alapokra lehet állítani, Amilyen szellemű a tanítóképzés, olyan szelleműek lesznek a tanítók és a népiskolák, amelyekben tanítanak. Hat nyomorgó tanitóképzö-itézetünk, amelyeknek egyike sem felel meg a haladd kor kívánalmainak! Egy modern tanítóképző intézet szervezete a következő : a) Egy önálló főépület kizárólag a tanítás céljaira, amelyben csak az intézeti szolga lakhatik a jól elkülönített s külön bejáratú részben. Ebben a főépületben lennie kell: 1. diszteremnek; 2. imateremnek; 3. uj neveléstudományi tanteremnek, külön tanári szobával; 4. földrajz—történelmi teremnek, külön tanári szobával; 5. magyar nyelv, irodalom, német nyelvi tanteremnek, külön tanári szobával; 6. mennyiségtani tanteremnek, külön szobával; 7. fizikai tanteremnek, fizikai szertárral és tanári szobával; 8. természetrajzi tanteremnek, természetrajz és kémiai szertárral, külön tanári szobával; 9, zeneterem, tanári szoba, külön-külön szobák egyes zongorák és harmóniumok számára ; 10. kézügyességi tanterem szertárral és tanári szobával; 11. tornaterem ; 12. tanácskozó terem. b) Gyakorló iskola egy különálló, de folyosóval összekapcsolható épületben, teljes fölszereléssel.