Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-02 / 48. szám

452 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1

911. Felvetettem e kérdést a hegyaljai ev. egyházraegye ez évi rendes közgyűlése alkalmából a tanügyi bizottságban is. — A tanügyi bizottság magáévá tette azt. azzal a határozattal, hogy az egyházraegye részéről felterjesztetik az ügy az egyházkerületi közgyűléshez. — Megtörtént-e a felterjesztés, nera tudora, a kerületi gyűlés sok tanügyi kérdése között azonban ezen ügy nem fordult elő. Abban a meggyőződésben teszem ezt itt szóvá, hogy a kérdés elég fontos és közérdekű, hogy egységes intézkedésre és utasításra talán nálunk is szükség volna e tekintetben. Kassa. Homola István ev. lelkesz. Külmisszió. Rovatvezető: Seholtz Ödön. A magyarhoni ágost. hitv. evang. misszió egyesület november 11 és 12 én Pinkafőn tartotta II. évi rendes közgyűlését. Úgy a közgyűlés mint a vele kapcsolatos missziói ünnepélyek lefolyása maradandó mély benyomást gyakorolt úgy az egyesület tagjaira, mint a hittérítés ügyén már régóta szeretettel csüngő pinkafői gyülekezetre. November 11-én este 5 órakor a tágas templomban tartott országos misszió-ünnep nyitotta meg az ünnepségek hosszú sorozatát. Nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy kétezer ember szorongott a zsúfolásig megtelt Istenházában. A hatalmas gyülekezeti közének után Stráner Vilmos soproni theol. akad. tanár végezte az oltári szolgálatot. Scholtz Ödön egyházi elnök megnyitó beszédében meleg szavakkal mutatott rá azon úttörő munkára, melyet a vasi felső egyházmegyében egy Wimmer Blochmann, Rősch és Stettner a hittérítés érdekében már a mult század közepe óta kifejtettek s az esperesség áldását kérte a fiatal misszió-egyesületre, hogy annak működéséből is áldást fakadjon úgy hazai egyházunkra, mint a távol Keletafrika és Keletindia pogány népére. A főelőadást Bemmann lipcsei missziói felügyelő tartotta ezen tárgy felett: „A Lipcsei Misszió történetének tükrében". Lelkes szavakkal ismertette ezen missziói társaság keletkezésének történetét valamint azon küzdelmeket, melyeken 75 éves fennállása óta keresztülment s azon győzelmeket is, melyeket ezen idő alatt kivívott. Nem egy könnyet csaltak a résztvevők szeméből azon keresetlen egyszerűséggel előadott, de a hívő szív mélyéből fakadó búcsúszavak, melyeket Róth Henrik, az egyesület első hittérítő jelöltje intézett a gyülekezethez, aki néhány hónap múlva utrakél Ke letafrikába, hogy a Kilimandzsáró hegyóriás tövében élő vad dzo'iggci népnek hirdesse mint első magyarországi evangélikus hittérítő a beke és szeretet evangéliumát. Közben Friedrich Frida, Supper Otila és Patsch Hilda kisasszonyok és U-uth Ernő sikerült szavalati tették változatossá a gazdag tárgysorozatot, melyet Brunner János soproni főesperes buzgó imádsága után ismét hatalmasan felhangzó gyülekezeti ének zárt be. Erre eloltották a lámpákat s a beállt sötétségben gyönyörű, színpompás vetített képekben bemutattatott a Lipcsei Misszió indiai és keletafrikai munkája a közönségnek, melyeket Bemmann missziófelügyelő magyarázata tett érthetővé és tanulságossá a szemlélőkre nézve. Másnap, vasárnap már reggel x/

28 órakor közös úrvacsorához járultak az egyesületi tagok, melyen számos gyülekez.eli tag is résztvett. A bűnbánati és gyónási beszédet Beyer Teofil kőszegi lelkész tartotta. Ezen szent cselekmény adta meg az egész ünnepélynek a helyes, mély vallásos alaphangulatot. Az úrvacsora kiosztása után V

210 órakar volt az ünnepélyes missziói istentisztelet. A templom ismét színültig megtelt a misszió ügynek az egész vidékről összesereglett lelkes barátaival. A gazdag liturgiát Ziermann Lajos helyi lelkész végezte. A hatalmas szentbeszédet. Broschkó Gusztáv Adolf budapesti lelkész tartotta, és Stettner Gyula felsőlövői főesperes mondta a záróimát és osztotta az áldást. Magától értetődik, hogy mindez az égfelé szárnyaló hatalmas gyülekezeti énekek keretében történt. Közvetlen az istentisztelet után folyt le a templomban a misszió-egyesület közgyűlése. Steltzer Endre világi elnök megnyitó beszédében rámutatott úgy az egyesületnek a lefolyt évben történt megerősödésére, valamint a közeljövőben megvalósítandó céljaira. Ziermann Lajos helyi lelkész a pinkafői gyülekezet üdvözletét tolmácsolta s bejelentette, hogy úgy a gyülekezet mint a nőegylet is beléptek az egyesület alapító tagjai közé. Bemminn felügyelő, a Lipcsei Misszió kollégiumálak üdvözlő levelét terjesztette elő, mit a közgyűlés hasonló melegséggel viszonzott, Róth Henrik az egyesület első hittérítő jelöltje pedig szép magyar beszédben köszönte meg az egyesület részéről eddig élvezett segélyezést s kérte, hogy a hazai missziói gyülekezet ezentúl is segélyezze és támogassa őt nehéz munkája közben imádságaival és adományaival. Szép üdvözlő szavakban adott az egyesület buzgó munkássága feletti elismerésének kifejezést a vasi felsőegyházmegye tudós főesperese Stettner Gyula is. A közgyűlés határozatai közül kiemeljük a következőket: elhatározta a közgyűlés, hogy tagjai számára negyedévenként megjelenő magyar, német és tót szövegű missziói lapot ad ki, s szerkesztésével Scholtz Ödön egyházi elnököt bizta meg ; örvendetes tudomásul vette, hogy az elnökség közbenjárására a Lipcsei Misszió kiadóhivatala egyesületünk számára 2—2 ezer magyar, német és tótszövegű összesen 6 ezer darab missziói gyűjtőperselyt adományozott s elhatározta, hogy ezen perselyeket ingyen bocsátja az érdeklődő lelkészi hivatalok rendelkezésére ; mivel Gyurátz Ferenc dunántuli, és Scholtz Gusztáv bányai egyházkerületi püspökök a Lipcsei Misszió közgyűlésén edeig birt szavazati jogukról hazai misszióegyesületünk javára lemondtak, kérést intéz a Lipcsei Misszió közgyűléséhez, hogy ezen kettős szavazati jogot már most formálisan is egyesületünkre ruházza át. Róth Henrik hittérítő jelöltet, ki négy algimnáziumi osztály után a Lipcsei Misszió szemináriumának hat éves tanfolyamát befejezte, 3 évi szolgálatra behívták a hadsereghez, dr. Simon Elemér és Tauscher Béla országgyűlési képviselők szives közbenjárására azonban a kultuszminisztérium javaslata alapján a véderőtörvény 31 § a értelmében szabadságolták. A közgyűlés nevezett országgyűlési képviselőknek hálás köszönetet szavazott s egyben elhatározta, hogy mivel a kérdés ezen konkrét esetből kifolyólag aktuálissá lett, felír az egyetemes gyűléshez, hogy az a hazai egyházunkból kikerülő hittéritők helyzetét illetőleg a saját jogköréből is határozzon. A Lipcsei Misszió jövő évi közgyűlésére az egyesület elnöksége küldetett ki, hogy egyesületünk Róth Henriknek akkor történő kiküldetésénél méltóképen legyen képviselve. Egyben kimondotta a közgyűlés hogy