Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-11-11 / 45. szám
426 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1911. BELÉLET. A dunántúli ág. h. ev. egyházkerületnek, a kemenesaljai ev. esperességnek és a nemesdömölki ev. egyháznak közös ünnepe. Impozáns és minden izében lélekemelő ünnepet ült a nemesdömölki artikuláris templomban okt. hó 29-én a dunántúli ág. h. ev. egyházkerület, a kemenesaljai esperességgel és a nemesdömölki ág. h. ev. gyülekezettel karöltve. Ekkor leplezte le Gyurátz Ferenc püspök a hitükért sokat szenvedett, de mindvégig rendületlen kitartást tanúsított kiváló egyháznagyoknak, ostffiasszonyfalvai Ostffy Mihálynak (1680—1751), a dunán'üli ág. h. ev. egyházkerület legelső felügyelőjének és koltai Vidos Miklósnak, a kemenesaljai ág. h. ev. egyházmegye első felügyelőjének emlékére a nemesdömölki artikuláris templom falában elhelyezett emléktáblát. Aki ezen ünnepélyre összegyülekezett, a díszes kő zönség sorain végignézett, nemcsak Kemenesaljának, hanem még távolabb vidékeknek szinét-javát, egyháztörténelmünk lapjairól is eléggé ismert kiváló alakoknak késő unokáit, bennük sok ma is élő kiváló protestáns családnak képviselőit látthatta maga előtt. Hogy csak kevesek nevét emlitsük a díszes nevek közül, ott voltak az ünnepelt nagy elődök vérbeli leszármazói : koltai Vidos József nagybirtokos és annak fiiai, ifj. koltai Vidos József huszárfőhadnagy és koltai Vidos Aladár huszárfőhadnagy cs. és kir. kamarások, koltai Vidos Elek nyug. altábornagy, koltai Vidos Benő, Vidos Dániel, Vidos József (Szentivánfa), dr. Ostffy Lajos orsz. gyűlési képviselő családjuk többi tagjaival; az egyházkerületnek és az egyházmegyének képviseletében egyházasberzsenyi Berzsényi Jenő voltorsz. gyűlési képviselő és Varga Gyula esperes; az emiitetteken kivül az egyházkerület kiküldötteiképen: egyházasberzsenyi Berzsenyi Dezső, dukai Takách Ferenc cs. ós kir. kamarás, Veöreös István, szentmártoni Radó Lajos nagybirtokosok és Mohácsy Lajos lelkész, Bancsó Antal theol. akad, igazgató, dr. Rácz Ottó kir. törvényszéki biró és Gecsányi Gusztáv liceumi igazgató, mint a soproni főiskola kiküldöttei. De jelen volt Kemenesaljának egész intelligenciája, lelkészei és tanitói, valamint a híveknek ezrei közelről és távolról. Délelőtt 10 órakor vonult be az ősi templomba Gyurátz Ferenc püspök, a lelkészeknek és a diszmagyarba öltözött világi uraknak kíséretében, melynek erre már minden helyét űgy betöltötte a megjelent sokaság, hogy nagy része be sem fért oda. Az első ének elhangzása után Nagy Sándor nemesdömölki lelkész mondott az oltár előtt imát és szent igéket olvasott; majd Varga Gyula kemenesaljai esperes avatta fel és adta át rendeltetésének a gyülekezetnek újonnan készült orgonáját, szép szavak kíséretében, azon hő kívánattal, hogy annak hangja indítsa a híveknek seregét Istenbe vetett hitre, bizalomra és az ősök dicső példájának követésére. Ezután lépett az oltár elé a gyülekezet lelkészének és segédlelkészének kíséretében Gyurátz Ferenc püspök, és a lelekemelő ünnep tulajdonképeni okáról, a nemesen érző hithű elrdökről szólva a tőle megszokott gyönyörű szavakkal visszavarázsolta a megjelenteknek lelki szemei elé ama küzdelmes, részleteiben szomorú, de egészében dicsőségteljes időket, amikor az evangelium követőinek, a Krisztusi ige hirdetőinek börtön és rabbilincs volt jutalmul osztályrészük. Visszavarázsolta az ünnepelteknek: Ostffy Mihálynak és Vidos Miklósnak emlékét; rámutatott szenvedésük okaira, küzdelmükre, hányattatásukra, egyházuk érdekében tett szolgálatukra, de reámutatott az általuk oly hűen szolgált igaz ügynek, az evangelium örök igazságának és a belőle kiáradó Krisztusi igaz szeretetnek diadalára, mint amely egyházunknak éltető eleme, lélekadó napja volt mindenkor, mint amely eltiporva, porba gázolva is felkél és az emberiséget boldogító hatalom lesz mindvégig. Az örömnek es a meghatottságnak könnye csillogott a megjelenteknek szemében az ihletett ajkú főpásztornak beszéde alatt, melyet az egyház hitbuzgó bajnokaiért, protestáns hitünk védőiért mondott, szívből jövő, szívhez szóló buzgó imájával fejezett be. Istentisztelet után díszülés volt az összesereglettek jelenlétében, amelyen a hálás elismerés szavaival jelentette a főpásztor, hogy az ünnepély által legközelebb érintett családoknak képviselői az egyházi ügyek terén mindig kiváló buzgóságot tanúsító koltói Vidos József és veje dr. Ostffy Lajos országgyűlési képviselő 600 K-ás alapítványt tettek a kőszegi felsőbb leányiskola céljaira. Ugyancsak a kőszegi felsőbb leányiskolára adott gróf Nitzky Ferencné 100, Ányos Lászlóné 100, Bárdossy Imréné 100, Berzsenyi Dezső 100, Berzsenyi Jenő 100, Veöreös István 100, Vidos Benő 50, Nagy Pál 100, Takách Ferencné 100, Nagy Dénes 100, Akóts István 100, Boda Józsefné 50, Szigethy Sándor 100, Böjtös János 50 K-t. A templomi uj orgona fentartási és javitási költségeinek fedezésére pedig Péter Mihály 10Ó és Tugovics László 50 K-t adományozott. íme a dicső nagyoknak lelkes buzgalma századok múlva is gyújtó parázsnak bizonyul egyházunk iránt való áldozatkészségre ; ők életüket tették kockára, vagyonuknak nagy részét hozták áldozatul, adjuk mí is amink van, a szent ügy iránt való érdeklődést, de járuljunk hozzá tehetségünkhöz mérten javainkkal is, kulturális intézményeinknek felvirágoztatásához. Egy lelki haszonnal eltöltött napnak kedves emlékével távozott a lélekemelő ünnepélyről mindenki, aki csak részt vett azon, peeig az artikuláris templom nem egyhamar látott falai között akkora embertömeget, mint október 29 én. Az ünnepély után bankett volt, hol szebbnél-szebb felköszöntők hangzottak el, melyeknek sorát Gyurátz püspök nyitotta meg a legelső magyar emberre, a királyra mondott toasztjával, melyet a jelenlevők állva hallgattak meg. Véssey Sándor, a dunántúli egyházkerület érdemekben gazdag felügyelője, aki betegsége miatt kénytelen volt távolmaradni, táviratban üdvözölte az összeseregletteket, amit a vendégkoszorú szintén meleghangú távirattal viszonzott. Berzsenyi Jenő, volt orsz. gyűlési képviselő a püspököt köszönti, úgyis mint a kerületi felügyelő helyettese, úgyis mint a kemenesaljai egyházmegye felügyelője. A katholikus egyház képviseletében megjelent Hollósy Rupert dömölki apát, felköszöntőjében a krisztusi szeretet terjesztőjét, a felekezeti béke ápolóját, Gyurátz püspököt éltette. Berzsenyi Dezső Véssey egyházkerületi felügyelőre, Nagy Sándor dömölki lelkész az ünnepelt családok jelenlevő tagjaira, Károlyi Endre a tanárokra és tanítókra, Bancsó Antal a nemesdömölki gyülekezetre, dr. Ostffy Lajos pedig a hitbuzgó ősöknek elvhü utódaira emelt poharat. Sokáig volt együtt az illusztris társaság, majd a remek őszi időben sétára indult a városban, míg végre