Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-11-11 / 45. szám

422 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1911. maguk tisztaságában ós jelenti a törekvést az élet külső vonatkozásaiban, az evangeliumi egyszerűség felé Valóban látjuk, hogy azokban az országokban, melyekben a reformáció nemcsak gyökeret vert, de irányadó tényezővé lett, annak hatalmas társadalmi átalakitó hatása abban is nyilvánult, hogy a külsőségek túlságos kultuszától eltéríteni igyekezett az embereket és az egész életet egyszerűbbé, nemesen egyszerűbbé igyekezett tenni. Ama nagy álalakulás mellett, amely jelenleg a közgazdasági élet minden körében észlelhető, s amelyet hű egyházunkban is érzünk, nem tartom elmellőzhetőnek azt, hogy a magyarhoni ev. egyházunknak egységes törekvése legyen az élet minden vonatkozásaiban a puritán szellem megőrzése. Régen meg is volt még a társadalmi életben az inkább csak árnyalatnak láfszó különbség, hogy az evangeliumi hithez ragaszkodó családok körében a hasonló társadalmi körökkel szemben bizonyos egyszerűbb vonás volt észlelhető. Ezt szeretném megőrizve látni az egész vonalon, különösen pedig egyházi közigazgatási intézményeink körében szeretném a puritanizmusra való törekvésnek érvényre jutását. Erre utalva a megjelenteket, még egyszer üdvözlöm és az egyetemes gyűlést megnyitom. Egyetemes gyűlésünk. Midőn e sorokat irjuk, még csak a kezdetén vagyunk az egyetemes gyűlésnek, de ha az első értekezlet jelei nem fognak csalni, úgy alapos és több rendbeli fontos határozatra van kilátásunk, a melyek egyrészt egyházunkat a reményteljesebb jövő felé fogják vezérelni, másrészt a zugó méhkas, a lelkészi kar is talán kissé meg fog nyugodni. — Ez utóbbiaknak elmondhatjuk, hogy nem volt hiába való az a rendszeres cikkesézünk, a melyben a lelkészek nyomorára, anyagi küzdelmeire rámutathattunk, mert történtek oly kijelentések, a világi vezérek részéről, a melyek azokat már nyiltan elismerik és feltétlenül orvoslandónak tartják. — Küzdelmüket abba hagyni nem szabad mind addig, a mig a lelkészek a középiskolai tanárokkal teljesen egyenlő alapfizetést és korpótlékot nem kapnak. Már az előértekezleten történtek bizonyos megálapodások, a melyekről azonban az idő rövidsége miatt csak röviden emlékezhetünk meg. Ugyanis javaslat megy az egyetemes gyűlés elé, hogy 1913-ban az általunk is sokat sürgetett zsinat megtartása kimondassek s Ő felségétől az engedély már most ki kéressék, — Az adó alapi szabályrendelet akként lesz módosítva, hogy lehető igasságos legyen a felosztás, a panaszok megszüntessenek, csak oly egyházak kaphatnak segélyt, a melyek adózási rendszerüket az Egyházi Alkotmány szaka szaira építik fel. — Az 1911-ben nyert 144 576 kor. államsegély többletből az adó alap javára eső rész a tartalék alapba javasoltatik helyezni, hogy az igy már 90,000 koronára felemelkedő tartalék alapból a súlyos anyagi viszonyok között lévő egyházak minél nagyobb rendkívüli segélyben részesíthetők legyenek. — A jövő 19 <2 evben nyerendő államsegély többlet feletti határozatától tétetik függővé. — A theologiai tanárok fizetése a felszabadult közalap terhére lesz rendezve. — Szentiványi Árpád ker. felügyelő, Gyurátz F. püspök és Veres József főesperes alapos és az egyház magasztosabb érdekeit szem előtt tartó felszólalása nyomán a lelkészi congruának és korpótléknak a középiskolai tanárokéval egyenlően való rendezése lesz a református egyházzal közösen hathatósan követelendő. A közgyűlés első napján Veres József főesperes fennenszárnyaló és tartalomdús, remek, mondhatni klasszikus beszédet mondott a deáktéri templomban tartott istentiszteleten. Báró Prónay megnyitó beszédét vezérhelyen közöljük. A közgyűlés egyéb tárgyairól jövő számunkban fogunk megemlékezni. Délútán (8-án) 4 órakor egyetemes lelkészi értekezlet tartotta igen látogatott ülését. Határozatairól is csak rövidesen emlékezhetünk most meg — Révész János nagybányai lelkész imádsága és Stráner Vilmos soproni theol. tanár szabadon előadott, tartalmas irásmagyarázata (legközelebb közölni fogjuk) után, hosszú s tartalmas vita indult meg azon különféle indítványok felett, a melyek a lelkészi fizetés rendezése tárgyában beadattak és az egyházi lapokban közölve voltak. Az evangélikus lelkészi karhoz méltó határozat lett meghozva, a melyben el lett utasítva minden alamizsnaszerü segély, a mely a lelkészi kongruának és korpótléknak rendezését a középiskolai tanárok fizetésével egyenlően csak hátráltatná és veszélyeztetné, az 1848. t. c. és kormány nyilatkozatok alapján állva hangosan fogjuk követelni a reformátusokkal együtt az utóbbiaknak sürgős rendezését, addig nem nyugszunk, addig zörgetünk, még megnyittatik nekünk. Az egyetemes evangélikus lelkészi egyesület megalkotását Gyurátz püspök hathatós támogatása mellett az értekezlet kimondta, — a továbbiaknak megtétele céljából bizottság lett kiküldve. Ennek lesz feladata az alapszabályok megalkotása s az egyházmegyei lelkészi értekezletekhez hozzá szólás végett való leküldése. Hálás köszönet Gyurátz püspöknek és mindazoknak, a kik ezen nagy fontosságú eszméket véghetetlen örömünkre diadalra jutni segítették. — Hisszük, hogy a közöny megtörik, hogy egyesült erővel szebb jövő felé megyünk. N. Ostffy Mihály és Uidos Miklós emléktáblája. Draskovich Miklós gróf, a király embere, 1680-ban kemény fenyegetéssel kültdte követét Asszonyfára Ostffy Miklóshoz, hogy bocsássa el Fekete Istvánt, a várába menekült evangelikus püspököt. De OstfTy visszaüzente : készebb jószágától és fejétől megválni, hogysem Feketét elküldje, mivel az ő religiója ezt hozza magával. 1 És Ostffy Miklós ura is marad szavának. Feláldozta asszonyfai várát és ősi vagyonát, a bujdósokkal menekült Srdélybe. Az 1681. évi országgyűlésen a rendek felvették az országos sérelmek közé Ostffynak is abbéli panaszát, hogy, a Rába vizén túl fekvő kastélyát a katonák azért dúlták fel, mivel ott egy Fekete István nevű prédikátort tartott. 2) Csak később nagy nehezen kapott amnestiát és nyerte vissza javainak egy részét. * Magy. Prot. Ehtört. Adattár III. évf, 5, és 8. 1. a) Zsilinszky M. Vallásügyi tárgy. III. köt. 449. 1.