Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-11-04 / 44. szám

I 7:.r

:JV't VII. év. ' Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1911. november 4. 44. szám EVAiGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége cimére Rákoskeresztú

r Pest megye, kell külöeni. — A bel- és külmissiőra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. BM & BB BB FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. t§S Főmunkatárs: Bi SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre .... . 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Cl Hirdetés ára oldalanként 40 korona. 13 TARTALOMJEGYZÉK: Vezércikk: Reformáció. — Cikkek: Luther-Társaságunk. Irta L-T. tagja, — Tárca: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek. Irta Frenyó Lajos. — Az egyetemes adóalapi segély kiosztásának kérdéséhez. Irta Wagner Adám. — Megjegyzések Irta Ev. — Irodalom. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések Reformáció. ... Az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én lelkemből és prófétálnak! (Lk. 2, 18.) Az első pünkösd ünnepén, a keresztyén anyaszentegyház születése napján erre a prófétai helyre utalt Péter apostol, amikor kérdőre vonták, hogy mit cselekszenek az apostolok 1 Erre a helyre hivatkozunk ^ni is, amikor a reformáció születése napján azt tudakolja tőlünk az ünneplésünkön csodálkozó korszellem, hogy miért ünneplünk, hogy mit csináltak azok a reformátorok! Isten igazságát csak az Isten lelkétől megilletett emberek hirdethetik, és munkálhatják. A reformáció se volt más, mint egy ténye az isteni lélek kiöntetésének, egy új pünkösd, az evangéliumi szellem újjászületésének világtörténeti nagy pillanata. Ünneplésre méltóvá a reformációt az isteni lélek birtoka teszi. Az emberek csak eszközei voltak ennek a léleknek. A célt is ez a lélek jelölte meg. Az utat is ez a lélek mutatta. Még a lelkesedést és az akaratot és az erőt is ez az isteni lélek keltette fel és táplálta a reformáció hőseiben. Az isteni léleknek az embereket vezető és átható munkája a fő a reformációban. Hogy intézményeket is teremtett vagy alakitott át; hogy tisztázta az emberei lélek tartalmát, hitét, életfelfogását is; hogy lökést adott egy új életiránynak is; hogy teremtett egy új erkölcsi életfelfogást is; hogy fordulója lett az emberiség történetének; hogy az Istenigét eredeti szerepébe visszaállította; hogy letörte az emberi tényezők döntő befolyását ott, ahol egyedül az istenieknek szabad uralmat engedni; hogy a Jézus Krisztus igazait szegezte szembe a világ hatalmasságainak igazaival; hogy az evangéliumot tette minden bölcseség, igazság, hit

; reménység, üdvösség alapjává és mértékévé : ez mind csak úgy volt lehetséges, hogy beteljesült e profétia- Az én szolgáimra kitöltök az én lelkemből azokban a napokban és prófétálnak. Sokszor halljuk az óhajtást, a kiáltó követelés szavát, hogy új reformációra van ismét szükségünk. Ujabb időben ép a reformáció hívei rontják e követeléssel a reformáció hitelét. S mit akarnak reformálni? Formákat, szokásokat, tantételeket, kifejezéseket, szervezetet alkotmányt, viszonyokat, s a külsőségeknek és emberi alkotásoknak egész seregét. S mit használna mindez ? Mit használna, ha a lélek a régi marad? Legalább a reformáció hivei értsék meg már egyszer a nagy igazságot, hogy az isteni lélek csak az emberi lélekben lehet diadalmas! Legalább a reformáció hívei tekintsenek bele ama mondás igazságába, amelyet az apostol hirdetett az első pünkösd ünnepén, hogy új élet csak akkor következhetik be, ha a lélek megújul. Megújul pedig az Isten lelkének befogadásával. Értsük meg, hogy a keresztyénséget és a reformációt nem emberek elhatározása, tervszerű munkája, hanem az Isten maga hozta létre azzal, hogy kitöltötte az ő szolgáira az ő lelkét. Az a lélek aztán elvégezte a többit. • Sok bajunk van, sok hiányt, félszegséget mutat életünk. De ezen a szomorú állapoton nem azzal segitünk, ha kimondjuk és megcsináljuk azt a sokat és könnyelműen követelt új reformációt, hanem ha befogadjuk az Istennek mindeneket megszentelő s megujitó szent lelkét, hogy