Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-10-21 / 42. szám
VII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1911. október 21. 42. szám RALLO EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN A lap ára: Egész évre . . 12 K szövegét és öiját a z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresztú r Pestmegye, kell küldeni. — A bel- és külmissiőra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Agfalvára (Sopronmegye) küldendők. EH EH dl BÜ rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. Főmunkatárs: dl SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Iii Hirdetés ára oldalanként 40 korona. H TARTALOMJEGYZÉK: Vezércikk: A lelkészi kongruához, — Cikkek: Misszió. Irta Brocskó G. A. — Külföld. — Iskoláink értesítői. Ismerteti dr SzeUnyi Ödön. — Az egyetemes adóalapi segély kiosztásának kérdéséhez. Irta Wagner Adám. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. A lelkészi kongruához. Lapunk olvasói élénk figyelemmel kisérhették következetes magatartásunkat, a melynél fogva meg nem szűntünk hangoztatni azon jogos igény megvalósítására kötelezett államkormányzati intézkedés szükségességet, hogy a prot. lelkészek kongruája az igazán szégyenletesnek nevezhető 1600 koronáról legalább is 2400 koronára emeltessék. Sőt nem csak mi mozgattuk a kérdést s tartottuk felszínen egész a legközelebbi múltig, de mozgatta azt a református egyházegyetem, az Orle, helylyel közel a napi sajtó és a legkülönfélébb egyházi testületek. Az általánosnak nevezhető mozgalom ereje elől az államkormány annyival kevésbbé térhetett ki, mert később maga a kath. egyház is csatlakozott e követelés hangoztatásához, sőt az elfogulatlan sajtó is kénytelen volt honorálni azon mélyen járó indokolást, a melylyel ez a kérdés a mai nehéz megélhetési viszonyok között tárgyaltatott. Az 1911. évi költség etés tárgyalása előtt végre a miniszterelnök és a vk. miniszter azon lapunk által annak idején nagy örömmel közölt kötelező kijelentést tette, hogy — habár a kérés teljesen jogos, méltányos, — de már az 1911. évi költségvetésbe nincsen mód a megfelelő tétel beillesztésére és így a megoldás az 1912-ik évi költségvetés tárgyalásával egyidejűleg fog bekövetkezni. Azt remélhette ezek után a sanyarú viszonyok között tengődő prot. papság, hogy immár csak egy nehéz év keserűségeit kell leküzdeni, egy évi türelmi próbát megállani s akkor győzni fog a jog, az igazság és elnémul sok-sok száz prot. papi családnak és szívnek panaszos beszéde. Félve reméltük, ohajtottuk és vártuk magunk is azt a pillanatot, a mikor az öröm hírt a kongrua emeléséről elsőkként röpíthetjük szét a gondterhes prot. parochiákba. No hát keserűen csalódtunk! Nehéz megválasztanunk a kifejezését, a szivünk mélyén dúló érzelmek tolmácsolására. — Kerülni akarjuk azoknak a momentumoknak a kiragadását, a melyek pedig szinte erőnek erejével tolulnak fel tollúnk hegyére, hogy megkérdezzük a parlamentben ülő prot. vezérferfiainktól, a kormányelnöki székben ülő miniszterelnöktől, a vallásügyek ellátátására hivatott gróf Zichy Jánostól, az elfogulatlan sajtótól és minden a jog, méltányosság és igazság eszmencsoportjába tartozó tényezőtől: hát már nem elég kormányelnöki, szakminiszteri igéret, a parlamentben elhangzott határozott kijelentések, a nélkülöző, s egyúttal nemzet fenntartó protestantismus lelkészeinek nyomorult állapotukból a kényszer erejével feltörő feljajdulásai, a tisztességes sajtó mellettünk történt rokonszenves megnyilatkozása ?! Mire várnak még? Azt akarják, hogy éhező gyermekeinket tépett rongyokban sorakoztassuk [fel a miniszter urak ós a parlament kapubejárata elé? Vagy azt akarják, hogy a prot. lelkészek körében a végsőig fokozódó elkeseredés oly elhatározások ós cselekmények rugóivá legyenek, a melyeket hiába igyekeznek a meggondolatlanság vádjával illetni, még akkor is, ha a következmények világra szóló kulturbotrány képében fognak jelentkezni. De félre ezekkel a keserűségünkből természetszerűen folyó fájdalmas hangokkal. Szögezzük le egyszerűen azt a szomorú tényt, hogy az 1912-iki államköltségben, melyet a pénzügyiminiszter f. hó 12-én terjesztett az országgyűlés elé, minden hitegetés és biztatás dacára egy árva betű sincs a prot. lelkészek kongrucájának emeléséről. V*:- •
