Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-10-14 / 41. szám

376 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1911. mégis mi evang. keresztények arról, és hozzá még mint időszerű, aktuális kérdésről, — hogy állitsunk fel evang. tanítónő képző intézetet. Hiszen ott vannak az államnak ilyen tanítónőket képző intézetei, azokban képezhetik magokat tanítónőkké a mi leányaink is, hiszen vallásukban ugy is saját felekezetbeli lelkészüktől nyernek oktatást. Igen, csakhogy a heti egy órában való vallásoktatás az állami iskolában megengedem, hogy a minimális követelményeknek megfelel, de hát ép ezért állítunk fel evang. elemi, polgári és községi iskolákat is, mert azzal a minimális eredménnyel nem vagyunk megelégedve. Most már tegyük fel azt, de ne engedjük meg, — a minthogy nem is engedhetjük meg, — mert olyan állami iskola nincs, — de tegyük fel, hogy van olyan állami iskola, — a melyből számkivettetett minden felekezeti tendenczia; — az a ténykörülmény sem lehet üdvös hatással az evang. növendékekre, a kik évek hosszú során át a felekezetnélkűliségnek, a vallásnélküliségnek, mondjuk a vallástalanságnak a szellemi légkörét szívják magukba. De ugy áll a dolog, hogy az akármilyen fokozatú állami iskolák egyáltalában nem mentek a róm. kath befolyástól, de ugy némelyek teljesen annak uralma alatt állanak; sőt vannak nem is csekély számban olyan állami intézetek is, — a melyekben sokkal erősebben donborodik ki a klerikalizmus türelmetlenségének a lelke, mint akár hány más róm. kath. felekezeti intézetekben. Nevezetesen Szegeden a két állami középiskolában virágoznak a Mária Congregátiók, holott a kegyesrendiek által sokkal liberálisabb szellemben vezetett íőgyinnáziumban ez az újdonsült intézmény még eddig nem verhetett gyökeret. Ennélfogva teljes bizonysággal elmondhatjuk, hogy a mind két nemű evang. tanuló ifjúság vallásos érzelmei ápolására, felekezeti öntudatának megszilárdítására a legalkalmasabb munkatársakat nem az állami, nem is az idegen felekezeti iskolák szolgáltatják, a melyekben sokszor felekezeti érdekeink veszélyeztetve vannak, — de leendő tanítónőink sem bármilyen mintaszerüleg berendezett és mindenféle modern igények megfelelő mó don ellátott idegen vagy állami képezdékben nyerhetnek olyan oktatást, a melyben biztosítékot láthatnánk arra, hogy az ilyen intézetből kikerült evang. tanítónő vallásához hű és hitében tántoríthatatlan nemzedéket képes nevelni egyházunknak, hogy evang. népiskoláinkat olyan veteményes kertekké tudják varázsolni, a melyben Sionunknak gazdag szellemi gyümölcstermést kecsegtető csemetéi, buzgó tanítónők, vallásukért áldozatra kész édes anyák és e mellett női erényekkel ékeskedő honleányok nevelkednek fel. Ilyen bithű tanítónők nevelésére csakis evang. tanitónőképző-intézet van predesztinálva, a mely nem csak felekezeti érdekeinket szolgálja, a vezetése alatt álló leányainknak nemcsak vallás erkölcsi gondolkodását nemesiti, de óvakodik attól is, hogy igényeiknek látókörét túlságosan kitágítsa, mint ezt a budapesti állami tanitónőképzőb.n látjuk; — ahol a növendékek oly igényeket és szokásokat sajátítanak el, a melyeket az élet később beváltani képtelen, a melye kel magokat túltelítve, mikor kilépnek a munkatérre, talán egy igénytelen falusi nép körébe, ott kénytelenek kiábrándulni a rideg valóra és ellentétbe jön lelki világuk a külső társadalmi renddel és ítéletekkel. A felállítandó evang. tanitónőképezde hivatva volna arra, hogy ellensúlyozza azt az áramlatot, mely abban nyilvánul, hogy az evang. szülők zárdákban apácák gondviselésének szárnyai alá adják gyermekeiket. Apácák vezetése alatt álló tanitónőképzőkbe jutnak még azután is evang. leányok ha már felállítottuk képezdénket; mert egyelőre bizony csak egy lesz az egész országban, — ez pedig, mégha aránylag a legközpontibb helyen, mondjuk, — az aszódi leányiskolával kapcsolatosan szerveztetnék is, még sem lenne minden irányban könnyen hozzá férhető. Akadnak majd szü ők akkor is, a kik talán túlhajtott szabadelvüségből vagy vallásuk iránti közönyből azt gondolván — mi a vallás, csak diploma legyen, — idegen felekezetű képezdékbe adják leányaik; t. De ha képezdénket felállíthatjuk, akkor sok szülőnek meg lesz adva az alkalom arra, hogy ne idegen vallásnak intézetébe küldjék leányaikat, — a hová eddig csakis a kényszerhelyzetből kifolyólag és fájószivvel küldték, — hanem abba az intézetbe, a melyben az evang. vallás szellemében nyerhettek kiképeztetést. Hány ol an evang. tanitónő van, a ki evang. népiskolába soha sem járt, hitoktatásban csak névleg részesült, egyházi éneket énekelni, imát elmondani nem tud! Hány olyon evang. tanárnő tanítja leányainkat, a kik mikor az állami képezdébe jáitak, csak ugy, a hogy volt gondoskodva hitoktatásukról. Hát ahol a róm. kath." képezde helyén evang. lelkész nincs, az ilyen intézetben bent lakó evang. növendékek miiyen vallásos nevelést nyertek? Valami megtanulni valót a vidéken lakó lelkész kijelölt nekik, azt bevágták és meg volt az osztályzat. Egyébként jelen vannak a róm. kalh. hittanórákon, eljárnak a misékre, körmenetekre, mert a bent lakók erre kötelezve vannak, — szent képeket kapnak, rózsafüzérről imádkoznak. Szívesen fogadják be az ily intézetek a mi nyájankbelieket és van gondjukra, hogy szivükbe csempészszék az evang. ellen gondolkodást s il>en módon kiforgatják eredeti prot. jellemükből. Hanem, ha majd lesz tanitónőképző-intézetünkne feledkezzünk meg az ezen intézetből kikerült tanitó, nőinkről, azokat alkalmazzuk iskoláinkban elsősorbanha mintegy ösztökéltük őket a tanítói pályára, —moz, ditsuk is elő megválasztatásukkal boldogulásukat.„ Tegyetek jót mindenekkel, de kiváltképpen a ti hitetek cselédeivel." Még 1898-ban Pozsonyban a Pozsony városi, pozsonyinegyei, mosonyi lelkészek és az egyetemes theologia akadémia tanárainak lelkészi értekezlete indítványozta azt, hogy állítsunk fel és szervezzünk tani tónőképző intézetet. Az eszme megvalósítására egy bizottságra bizasztott, a mely mentől előbb megkezdi működését. Annak már 13 éve elmúlt és az a „mentül előbb" való működés folyamatba tétetett-e, — nem tudom. Annyit tudunk, ezt tudjuk mindnyájan, hogy még mindig niics képezdénk. Elaludt eszméjét az egyetemes gyűlés újra felélesztette, ne engedjük újra elaludni, ne csak szóval, de tettel is hassunk oda, hogy az ige testté legyen. Kívánatos volna, ha valamely leánynevelő-intézetü ikkel pl az asz )diva! kapcsolatosan állíttatnék fel. S miután áldó zatkészségünk most — annyifelé igénybe van véve, ugy hogy azt sem tudjuk, már hova adjuk, itt van az egyetemes árvaház, a Székács szobor stb. ennélfogva okvetvetlen igénybe kellene venni az államsegélyt is És add ig is, mig ezen és másféle önmegadóztatásunkból folyó áldozatainkkal tanítónőképző intézetünket felállíthatjuk, sőt, szükség lesz rá azután is, tartsuk nyitva preparandiáinkat a leányoknak is, — nyujtsunk tanítónői pályára készülő leánygyermekeinknek is alkal-