Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-10-07 / 40. szám

370 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1911. rálizmus, jövőnk alapja a demokratikus intézmények teljes kifejtése és pedig — nem félek a szót kimondani — százszor is inkább radikális, mint konzervatív irányzattal. A világot még mindig a reformátorok vitték előbb s a konzervativizmus nem sónak bizonyult, mely üde fenmaradást biztosít, hanem egyiptomi balzsamnak, mely múmiákat produkál. ... A reakció minden téren felvette a harcot. Felekezetközi téren nem elég a Barkóczy nevére utalnom, mely ma már rendszert jelent; a népjogok terén a nemzeti szupremácia jelszavával takargatott, de valójában u. n történelmi osztály, tehát osztályérdek védelemre; közgazdasági téren az agrár túlhevületekre stb. elég reámutatnom egyházkormányzatunk teljesen bürokratikus alakulására, mely rohamlépésben centralizáló, folyton a központi hatalom erősítésére törő irányzatával a gyülekezeti autonómia cselekvési teréül maholnap csak a kötelességeket hagyja." Szépen hangzó frázisok ezek, de se nem ujak, se nem igazak. Szervezett közönség nem lehet meg körülhatárolás nélkül. Mindenki igyekszik elkeríteni a maga udvarát s azon belül igyekszik közszellemet teremteni. De apai tekintély nélkül nincs rend még a családban sem. A liberálizmus nem a féktelenkedés országútja. A refor mátorok munkája sohasem a rend ellen irányult s nem az a jellemző benne, hogy rombolt, hanem az, hogy épített. Az ilyen szociálista izű kiszólások nem szolgálnak a protestantizmus épülésére, csak arról tesznek tanúbizonyságot, hogy magunk se tudjuk, hol a rend és szabadoskodás határa. Az „Evangélikus Lap" f. é 40. száma is hasonló gondolatkörű vezetőcikket közöl az ismeretes (Sz. o.) jegy alatt „Az evangelikus lelkészi hivatal reformjáról/ Voltaképp Schrempf „Zur Reform des ev. Pfarramtes" cimű munkája gondolatmenetét ismerteti csak. Megnyugvással vesszük tudomásul, hogy nem ért egyet mindenben a szerzővel. Nem is lehet józan észszel, mert az már mégis csak sok volna, amit pl ebben követel: „A papokat . . . nem kell az irásra és a hitvallásra kötelezni." „Nem kell előirt liturgia használatára kényszeríteni." „Hivatalában egyéni meggyőződését hirdethesse." „A pap a keresztelés ünnepélyét maga produ kálja." Hasonlókép az urvacsorát, konfirmációt is stb. Ebből is látszik, milyen a Schrempf műve, De látszik az is, hogy nem a „lelkészi hivatal" reformjáról van itt szó, hanem a lelkészi állás teljes korlátozatlanságáról A kettő közt pedig nagy a különbség. Zsilinszky Mihály volt bányai egyházkerületi felügyelőnk állásától való megválását az összes protestáns lapok, tehát még a református testvérek lapjai is, a legmélyebb sajnálkozás hangján emlegetik. Meg is szolgált rá, hogy minden jó lélek sajnálja távozását. A p-3sti evang. magyar egvház tanácsa pedig f. hó 1-én vasárnap az istentisztelet ulán külön küldöttséggel is elbúcsúzott e kiváló vezéremberünktől. Wagner Géza dr. első felügyelő szépen emelte ki, hogy ötven esztendős közéleti önzetlen munkásságot nem s/abad a legmélységesebb hála és legőszintébb köszönet kifejezése nélkül elföldelni. A pesti egyház tanácsa közelről látta Zsilinszky nemes közéleti munkáját s különösen egyházi kiváló szereplését. HÍ elkedvet enedve és elfáradva most visszavonul, tudjuk, nem azért teszi, mert a munkateret unta meg, hanem mert abban a széles körben, melyben eddig dolgozott, nem képes többé lelke szerint példát adni a fáradhatatlanságban. Ha éles volt is talán búcsúzásának hangja, az is az egyházéit aggódó lélek jajja volt. De a pesti evang. magyar egyház bú csúzni nem akar. Jeles egyháztagját kéri, hog- tapasztalatait, lelkesedését, példás buzgóságát gyümölcsöztesse ezután otthon, a hol tárt karokkal fogadják. — Válaszában Zsilinszky nemcsak hálás köszönetét fejezte ki az egyháztanács szives figyelméért és meglepő meglepő meghívásáért, hanem örömmel tett Ígéretet arra is, hogy az ország e legnagyobb és legelőkelőbb gyülekezetében készségesen folytatja az épités nemes munkáját. E szép figyelemért, amelyet a pesti egyház tanúsított Zsilinszkyvel szemben, csak dicséret illetheti a gyülekezet tanácsát, amely meg tudja becsülni az értelmes vezéreket. A budapesti esperesség lelkészei Kaczián János esperes elnöklete alatt f. hó 3 án értekezletet tartottak a következő tárgysorozattal: 1. a kerületi és egyházmegyei felügyelő állások beltöltésének kérdései. 2. A református lelkészekkel közösen tartandó értekezlet megbeszélése. 3. Az egyházmegyei háztartás kérdése. 4. A parochiális körök kívüli funkciók kérdése. 5. Indítványok. Ezzel kapcsolatosan jegyezzük meg, hogy Fabiny Gyula min. tan. eddigi esperességi felügyelő lemondott. Annál nagyobb fájdalommal értesülünk e lemondásról, mert Fabiny Ö méltósága az egyházi élettől teljesen visszavonul és minden tisztségétől megválik. Szomorú dolog ez, de mé

r' szomorúbb, hogy a kerületi felügyelő bántó elbocsátása volt egyik oka ez elkedvetlenedésnek. Ev. A tiszai ev. egyházkerület közgyűlése. A tiszai ev. egyházkerület ez évi rendes közgyűlését Kassán tartotta meg, a hová az elnökség szept. 25-én délután 3 órakor érkezett. Geduly Henrik püspököt Szentiványi Árpád kerületi felügyelőt és a velünk érkezett vendégeket kitüntető szívességgel fogadta Kassa állomásán a két kassai ev. egyház presbyteriuma lelkészeivel és felügyelőjével, míg a város nevében a polgármester mondott üdvözlő beszédet. — A vendégek kocsikra szállva a fellobogózott utcán vonultak be a Kossuth Lajos utcai evangélikus templomba, a hol közének után a püspök oldalán a két kassai lelkészszel: Homola István és Móor Bélával az oltár előtt szivből fakadó imát mondott. Ez után Maurer Irén k. a. szóló éneke következett s végül a püspök a gyülekezetet megáldotta. — Geduly püspöki minőségében először volt ez alkalommal Kassán, az első alkalmat arra használta fel, hogy a város és egyház előkelőségeinél, a hivatalok s inté/etek vezetőinél látogatásokat tegyen, a kik mindannyian visszonozták a kitüntető látogatást. — Szept. 26. a reggeli istentisztelet után bizottsági ülések voltak, a melyeken a közgyűlés fontosabb tárgyai lettek előkészítve. Délelőtt 11 órától Geduly püspök a városházán a polgármester fogadó termében fogadta a nála tisztelgő hatóságok küldöttségeit, összesen buszonhármat, elsőnek a róm. kath. egyház küldöttségeit a plébános vezetése alatt. Délután 4 órakor a kerületi gyámintézet tartotta közgyűlését Radvány István és Materny Lajos kerületi gyámintézeti elnökök elnöklete mellett, a melyen a se gélyek lettek kiosztva, majd 5 órakor gyámintézeti istentisztelet volt, melyen Jungmann Géza alesperes, arnóti lelkész mondott beszédet. Este 6 órakor a szokásos egyházkerületi értekezlet tartatott meg s utána a kandidáló bizottság ülése. Az egyházkerületi közgyűlés szept. 27-én és 28-án úgy délelőtt, mint délután mindkét napon folyt le. Mindkét nap istentisztelet előzte meg. Szentiványi ker. felügyelő elfoglalván az elnöki széket, mindenek előtt me-