Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-09-23 / 38. szám

Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hiröetések szövegét és diját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell küldeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) küldendők. BM BB El BB FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTYÄN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr, gg Főmunkatárs: OH SCHOLTZ ÖDÖN ágíalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. S Hirdetés ára oldalanként 40 korona, jj TARTALOMJEGYZÉK: Vezércikk: Zsilinszky Mihály, bányai ev. egyházkerületi felügyelő buesuja. — Cikkek Zólyomi Wágner Géza dr. Irta Pesti. — A bányai ev. egyházkerület közgyűlése. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Zsilinszky fDihály, bányai ev. egyházkerületi felügyelő búcsúja. Mély megilletődéssel vetttük és adjuk azt az igen sajnálatos eseményt, hogy a bányai egyházkerület nagyérdemű felügyelője, közegyházunknak dísze, nagytudásu vezére 50 évi egyházi munkásság után lemondott; tisztségét, a vezéri pálcát önként letette. E hirrel fogadta a kerületi közgyűlésre összejött küldötteket a kerület püspöke: Scholtz Gusztáv. Előbb csak kételkedve, s utóbb — miután meggyőződött annak megváltozhatatlan valódiságáról — szinte megdöbbenve fogadták az egyházmegyék kiküldöttei a lesújtó hirt. Lesújtó volt azért, mert Zsilinszky Mihályban a bányai kerület és az egyetemes egyház s annak minden rendű és rangú hatósága nemcsak az útmutatót, a lelki vezért, a legnemesebb egyházi és valláserkölcsi eszményeink tipusát látta, hanem ő volt nekünk minden: Pater ecclesiae. Őt a vezéri polcon tovább látni és tudni volt a ke rület őszinte óhaja, de e^en óhaja nem teljesülhetett azért, mert Zsilinszky hajthatatlan volt legfőképen, mivel a mult évi bácsi balesete óta lábát a lépcsőkön való járásra használni nem tudja, nem tud eljutni sehová, ahová mint kerületi felügyelőnek eljutni kötelességének tartotta; nem tud részt venni az egyházi életben úgy, a mint ő azelőtt mindig részt venni szokott; s ezért nemcsak magas tisztét tette le, de letette az evang. irodalmi egyesület: a Luther-társaság nagy és mély gyászára a Luther-társasági elnöki tisztet is. Igy a komoly és méltó búcsúra kellett magát szánnia a kerületnek. E búcsú valóban méltó volt úgy Zsilinszkyhez, mint a tőle búcsút vevő kerülethez. A kerületi gyűlés ugyanis egyhangúlag elhatározta, hogy a lemondott felügyelőjének a lemondását tudomásul vevő határozatot küldöttség fogja átadni, ami szept. 14 én d. e 9 órakor meg is történt. Tudjuk, hogy olvasóink szivében is él Zsilinszky a maga fenkölt szellemével, erős evangelikus lelkével, azért hű mását adjuk annak a megható búcsúnak, amelyben részünk volt. Nagy küldöttség élén Scholtz püspökkel és Csipkay Károly, a ker. gyűlés világi elnökével jelent meg Zsilinszky Főherceg Sándor-utcai lakásán s itt Scholtz Gusztáv püspök a következő szívből fakadó őszinte hangú beszédet mondta: „Nagyméltóságú Úr! Kegyelmes Urunk! Szeretett volt Felügyelőnk! A banyai egyházkerület elnöksége, az egyházmegyék elnökségei s a folyó évi közgyűlésének tagjai nagy számban jöttünk hozzád. Esztendőkön át valahányszor átléptük küszöbödet, tettük azt jó kedvvel, mert min lenkor teljesmegértéssel,"nagy segítőkezet, oltalmat, kedves, jó tanácsot kapni voltunk szerencsések. Ma bánatos szívvel, mert ide provokáltál bennünket azzal a lemondó levéllel, melyet napokkal ezelőtt kaptam kezemhez. Ilyen körülmények között ez a nap nem lett az örömnek napja s a zsoltáriróval mondván: nem az Úrnak napja a mai. Szívünket fájdalommal tölti el, hogy ime leesett a mi fejünknek koronája a te személyedben. És bár kemény szavak voltak, amelyeket leveledben hozzánk intéztél, de ezeken a szavakon keresztül is mi átérezziik azt a nagy szeretetet és lelkesedést, egyházunk iránt, mely mint aranyfonál vonul egész életeden át. Ezért nem is vettük olyan rossz néven azokat, mert ezekből is azt a szeretetet, buzgalmat éreztük, mely téged ötven évi munkálkodásodban vezetett. Mi azon voltunk, hogy az idei gyűlésünkön az 50 évi munkádat megjubiláljuk. A te megmásíthatatlan akaratod folytán ez a nap még sem lehet iM VII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1911. szeptember 23 MTvv^ 38. szám. RALLO EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP.