Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-26 / 4. szám

EVANGELIKUS ÖRÄLL0 getéssel töltik el a napot, mert dolgozni nem szeretnek. A kéregetésben szerzett pénzzel éjjel a csapszékekben tivornyáznak. Amint igy mendegélnek, egy barátságos kinézésű ház elé érnek, mely marasztalólag int feléjük. A ház felirata: „Hajléktalanok számára." Elolvassák — • betérnek. Nyájas házigazda fogadja őket, a szeretetreméltó háziasszony hamarosan feltálal valami meleg ételt. Az elzüllötteknek jól esik e szeretetteljes fogadtatás. Beszédbe ereszkednek a házigazdáékkal. Utóbbiak a beszélgetést mindjárt a bibliára terelik át — vándoraink figyelnek; a házigazda a széles és a keskeny utat jellemzi; a csavargók szemlesütve gondolkoznak a mondottakon, beismerve önmaguknak, hogy eddig a széles uton jártak, melyen az emberek többsége jár. Valami eddig még nem érzett vágy fogja el szivüket, letérni erről az útról és egy más, egy jobb, egy új életet kezdeni! Megtudakolják a házigazdánál, hogy hol kaphatnak munkát, hol fogadják őket műhelyekbe, munkáskolóniákra, hol kaphatnak a testi ellátáson kivül lelki táplálékot. — Belmissziói intézetekbe, munkáskoloniákra küldetnek odamennek s évek múlva mint teljesen ujjászülött emberek, hittel és munkaszeretettel szívökben térnek vissza a társadalomba, melynek azelőtt heréi voltak, most pedig hasznavehető tagjai lettek. Eképpen dolgozik a belmisszió a foglalkozás nélküli csavargók közt. XIV. kép: Egy sereg nő. Arcukról szeretet olvasható. Az Ízléses, de egyszerű ruha alatt jóságos szív dobog. Meghányják-vetik mikép láthatnának el meleg ruhával — élelemmel a szeretet ünnepén néhány apátlan-anyátlan árvát, vagy szegény gyermeket, mikép örvendeztethetnének meg néhány elaggott, támasz nélkül maradt öreget. Összerakják filléreiket, kézimunkáznak, gyűjtögetnek házról-házra járva a jótékony cél érdekében. Mivel „a gyöngéd szeretettel eltelt női szív van hívatva arra, hogy megérezze a nyomort, a fájdalmat, a nélkülözést, mindenütt, ahol ez hangosan esd segítségért a jó, a könyörületes szívekhez", azért a belmisszió különösen a nők körében toborozza segitő munkásait az evangélium terjesztésére, valamint a szeretet gyakorlása érdekében, nöegyletekbe gyűjtvén hiveit. A filmnek vége! A lámpák kigyulladnak. A közönség távozik. Kiki a maga utján halad. Ismét körülvesz mindegyikünket a mindennapi élet. Mintha az elébb nem is a földön, hanem más világban lettünk volna, hol nem a hitetlen, hideg-rideg, közönyös emberek irigysége, ellenségeskedése, gyűlölködése és marakodása lakozik, hanem a mindeneket körülölelő szeretet. Szinte fáj otthagynunk a vászonra vetett világot, mely annak a fenséges Istenországának melynek eljöveteléért Krisztus tanítása óta naponta imádkozunk, csak gyenge kézzel megrajzolt halvány képe. Mi a belmisszió? A fenti képek alapján nem más, mint egy nagy-nagy villamos telep, melyből ezer meg ezerfelé ágazó dróthuzalok vezetik a villamos áramot, az evangelium világosságát, még a legelrejtettebb és legelhagyottabb zugba is, megvalósítván ama fenséges igét: Legyen világosság! Mi a belmisszió? Egy óriási tengerihajó, melyre a csatában megsebesülteket, az elmerülni akarókat, a segélyre, ápolásra szorulókat, mentő csolnakok segítségével viszik, hogy szeretet és hűséges bánásmód ismét visszaadja a harcképességüket. A belmisszió a látható egyház keretén belül segítségére akar lenni az egyháznak az által, hogy hirdeti az igét és gyakorolja a szeretetet. Mint a csendesen, zajtalanúl hulló országos eső, megtermékenyíti az egyház talaját, hogy ezen a Krisztus evangeliuma és szeretete hatalmas fává növekedjék. — „Abban a világban" mondotta egy profeszszorom, „mely hinni nem tud, mely hinni nem akar, mely hinni oly sokszor röstel s melyben az értelem tagadja az Istent; abban a világban, melynek áldása annyiszor átok, boldogsága csak mulandó árnyék, gyönyöre kárhozat, hite-bálványa-egyetlen mindene, az anyag; abban a világban így működik anyaszentegyházunk kebelében" . . . a belmisszió ! Legyen munkáján az áldások áldása! Wallrabenstein Jakab. Rz adóalapról. Az adóalapi ügy történetének fejlődésében és alakulásában „Evangelikus Őrállónk" múlt évi 47-ik száma „Az adóalapi-bízottság figyelmébe!" cimü cikket bocsájt napvilágra, mely következményeiben olyan mentalis reservacióra is vezethet, melyre esetleg könynyen lehetne azt a híres közmondást alkalmazni: nem bűn a mi elkövettetett, hanem több annál: hiba. — Igy tehát meg kell vívni a nagy csatát, hogy a nappal győztesen törje át az éjszakát. A cikk továbbá az érdekeltek figyelmébe hozzászólásra is ajánltatik, de én azt hiszem, hogy ezen ügy „revue"-jében a nem érdekelt gondolatainak menetet