Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-07-29 / 30. szám

275 is mélyen belenyúltak s arra jelentékeny befolyást gyakorolnak Az elmúlt közigazgatási esztendő nagy változásokat idézett elő az egyházmegyében. A régi vezérek közül kettőt visszavonulásra kényszerített a kór, a súlyos betegség. Helyeiket újak töltötték be, kik szívükben reménységgel a közbizalomtól támogatva, de lelkükben az elmúlásnak lehangoló, borongó gondolatával — folytatják tovább a régiek munkáját. A régiek elbúcsúztatása, az újak üdvözlése és hivatalba iktatása voltak azok az érdeklődést keltő nevezetes mozzanatok. Az egyházmegyei gyűlést megelőzőleg a lelkészi értekezlet Tartotta ülését Frenyó Gyula főesperes elnöklete aiatt. Az elnök magvas beszéde után sorra vette az alsó- és felsőnógrádi lelkészi értekezletek jegyzőkönyveinek nevezetesebb pontjait s azokkal kapcsolatban többek között kimondja, hogy a reformatio 4 százados emlékének megünneplése végett a m. é egyházmegyei gyűlésnek idevágó határozatát az egyházaknak, a lelkészeknek, tanítóknak, felügyelőknek s egyéb világiaknak, nemkülönben az egyházmegyei lisztviselőknek figyelmébe ismételten ajánlja, az esperességi vallásos estélyek tartását kívánatosnak tartja, a kálnói testvért egyházközségében felmerült, az egyházon kivül álló tényezők testvérietlen, rosszakaratú ténykedése folytán elmérgesedett ellentétek kiegyenlítésében és elsimításában erkölcsileg támogatja stb. A gyűlés jul. 12-én 9 és fél órakor vette kez detét. Beniczky Árpád esperességi felügyelő, kire, mint a felügyelök typusára büszke Nógrád evangelikus társadalma, ezúttal is a közegyház szívére tette kezét s annak lüktetéséből, sérelmeiből, vágyaiból merített eszméit, gondolatait adta elő megnyitó beszédében. Összetartásra, egyetértő, a kölcsönös szeretet jegyében folytatandó, a régi evangeliumi hűséget visszatükröző munkára hívta fel a világiakat s egyháziakat egyaránt. Különösen felügyelő-társait kérte, vegyék ki részöket azokból a kötelességekből, melyeket a mai kongregációs törekvések rónak minden evangélikusra, ki nemcsak felekezetének érdekeit, hanem a társadalmi békét s hazája javát is szívén viseli. A megnyitó beszéd a jelenlevőkre mély benyomást tett s egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe vétetett. Majd jelenti, hogy a márciusban megtartott rendkívüli gyűlésben elrendelt főesperes-választás mindjárt az első szavazásnál eredményes volt, amennyiben az egyházközségek túlnyomó többsége Frenyó Gyula eddigi alesperest ültette a főesperesi székbe, míg alesperessé ugyancsak jelentékeny többséggel Maróthy Emil vanyarci lelkész, eddigi főjegyző, s ennek súlyos betegségére való hivatkozással történt lemondása után Kiss István sámsonházi lelkész választatott meg. A megválasztott két esperes a hivatali esküt letevén, ünnepélyesen beiktattatott. A főesperes, mint az egyházmegyének régi, kipróbált munkása főesperesi jelentésében (a főesperesi teendőket u i. már a f. év elejétől végezte) ígéri, hogy esküjének megfelelően, eddigi szolgálatának szellemében s múltjához híven kíván^ megváltozott szerepében, felelősségteljes vezető állásában működni. Az alesperes pedig, ki ezúttal első ízben tölt be vezető állást, röviden, tömör szavakban megjelöli azon elveket, melyeknek szolgálatában fog állani Áthatva a vezetésére bizott tanügynek fontosságától, kijelenti, hogy azt eddigi színvonalán megtartani legfőbb kötelességének fogja ismerni s az iskolák államosítását -- okulva sok szomorú, egyházunkra és általában a vallástanításra hátrányos tapasztalaton — csak a körülmények kényszerítő hatása alatt, az iskola fenntartására szükséges anyagi erők elégtelensége esetén hajlandó támogatni Az iskolák ellenőrzésére hívatott világi hatóságokkal karöltve óhajt eljárni, de egyben kijelenti, hogy a jogtalan beavatkozásoknak, az alaptalan zaklatásoknak — bárhonnan jöjjenek azok — mindenkor útját állja Meleg szeretettel igéri felkarolni az egyházmegyei ^gyámintézet ügyét, hogy az az ő elnöklete alatt is betölthesse azt a hivatást, melyre a krisztusi szeretet nevében vállalkozott. A mélyen átérzett székfoglaló megtalálta a szívekhez az utat s a mikor beszédje végén az illetékes tényezők jóindulatú támogatását s általában az egyházmegye bizalmát kérte működéséhez, nz egész gyűlés lelkes éljenzésben tört ki, jelezvén, hogy a hivatalba lépő alesperes eszméit osztja, működését bizalommal várja Maróthy Emil lemondott főjegyző betegsége felett a gyűlés mély fájdalmának és sajnálatának ad kifejezést, lemondását tudomásúl veszi s helyébe főjegyzővé Csővári Géza aljegyzőt, aljegyzőkképedig Henriczy Béla és Svehla Géza lelkészeket, — Ivánka László lemondott világi főjegyző helyébe pedig Laszkáry Gyula min. fogalmazót aljegyzővé Dr. Sztranyovszky Gézát választja meg. Az így nagy részben újjászervezett tisztikar, élén a régi kipróbált vezérrel, Beniczky Árpád esp felügyelővel ezután hozzáfogott a terjedelmes tárgysorozat letárgyaltatásához. — A csak egyes egyházközségeket érdeklő, helyi vonatkozású határozatok mellett voltak ott nagyjelentőségű elvi döntések is, melyek egyszer felemelték, másszor leverték a hallgatót, de amelyeknek felsorolása nem fér egy kis közleménynek szűk keretei közé, s az érdeklődő a jegyzőkönyvből részletes tájékozódást szerezhet felőlük magának. Csak két tanulságot tartok szükségesnek még befejezésül felemlíteni. Az egyik a viták terjedelmére, a másik a tartalmára s különösen a hangjára vonatkozik. Tapasztaltuk, hogy az első napon a viták a szólásszabadságnak az elnökség részéről történt liberális értelmezése folytán nem egyszer túlhosszuak voltak. Nemcsak szorosan magára a tárgyra vonatkozó észrevételeit, hanem egyes mellékes körülményekre való megjegyzéseit is szabadon mondhatta el mindenki. Aminek sajnálatos hatását a második napon nagyon megéreztük, amikor az idő rövidségére s a hátralevő sok tárgyra való tekintetből fontosabb s szabatosabb megvilágítást igénylő ügyek felett is jóformán elkellett siklani, hogyha nem is tökéletesen, de minden elvégezhető legyen. Nem ártana, ha a jövőben csak az szólalna fel, aki nemcsak beszélni, hanem mondani is akar valamit. A másik tanulság a viták tartalmából és különösen hangjából szűrődik le lelkemben. Egy sajátságos és eléggé nem sajnálható jelenség merült fel az idei gyűlésen. Vagy talán csak most tört ki a maga csupasz meztelenségében. Már az előkészítő értekezleten, a mikor az egyes megejtendő választásokat beszéltük meg, hallottuk emlegetni Alsó- és Fe/ső-nógrádot Ez a distinctió, melynek létjogosultsága pedig a fő- és alesperesi ügykörnek egymástól való elválasztása s mindkettőnek az egész egyházmegyére kiterjesztése folytán már évekkel ezelőtt megszűnt, — sajnos — a