Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-07-29 / 30. szám

VII. év. Nyíregyháza, 1911. julius 15. 28 . száin. # EVANGELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját NÁDASSY .JÁNOS szerk. helyettes címére Nyíregyháza, kell küldeni. Ä bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödön lelkész, rovatvezető címére Ágfalvííra (Sopronm.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Főmunkatárs : SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. H lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZÉK. Vezércikk : Lelkészi korpótlék és í'izetésrendezés. Irta : Gálilc Mátyás. — Belmisszió. — Beléle t — Pályázatok. — Hirdetések. Lelkészi korpótlék és fizetésrendezés. Ne örvendezz kedves Testvér s ne készítsd ennek tekintetbe vételével költségvetésedet, mert ez még nincs meg s mondhatni, hogy ez még nagyon is a messze jövő zenéje. — Miután azonban a soproni alsó egyházmegye ezzel foglalkozott, sőt a forrását is megjelölte: e kérdést e lapokban is tárgyalás alá venni talán nem lesz felesleges dolog. Ä soproni alsó egyházmegye ugyanis kimondta, kéressék meg az Egyetemes gyűlés, miszerint az 1911. évi állami költségvetésbe felvett egyházunkat megillető mintegy 100.000 koronányi felemelt államsegély, amennyiben az határozott célra nem adatott, fordíttassék a lelkészek korpótlékára, ha azonban ezen államsegélynek meg volna adva a rendeltetése, úgy kéressék meg a magas kormány, hogy attól ellenkezőleg a fent megjelölt célra legyen fordítható, még pedig amennyiben az összeg kicsinynek bizonyúlna, a korpótlék csak azoknak adassék, kik már 10 éven tul szolgálnak. Hát engedelmet kérek, de azt hiszem, hogy a soproni alsó esperesség ezen határozata nagyon is eszményi légkörben mozog. Ä legközelebbi mult azt a tanúságot adja, hogy valahányszor a magas kormány valami morzsát juttatott egyházunknak, azt mindig meghatározott célra adta, dacára annak, hogy egyházunknak autonomiája van. Nem tudom elképzelni, hogy most ettől eltért volna, s nem tudom elhinni, hogy ezen szándékától bármily tömeges deputatió által eltéríteni lehetne, s így ez épen a szegény lelkészekre csak felesleges pénzkidobás volna. Már pedig egy congruás lelkésznek nagyon is meg kell hányni-vetni, hogy mire adja ki fillérjeit! Feltéve azonban, hogy a magas kormány ez egyszer megváltoztatná elhatározását, s nekünk csakugyan szabad kezet engedne ez összeg felhasználásánál, a soproni alsó esperesség által ajánlott módozatot akkor sem találnám helyesnek. Szerény nézetem szerint egyházunkban korpótlékról beszélni korai s elhibázott, míg a lelkészi fizetések kornak s képzettségnek megfelelő létminimummal nem rendeztetnek, nevetséges dolog. Ugy-e bár, minden épületnél először az alapot vetjük meg jól, azután jön a falazat, azután a gerendázat s csak legvégül a tetőzet. Már pedig a korpótlék a fizetés-rendezés betetőzője. Ép azért jó magam helyesebbnek tartanám, ha a nevezett összeg — feltéve, hogy ehhez jogunk lesz — a kis fizetések rendezésére fordittatik. Ugy hogy a minimum a míg az összegből futna felemeltetnék 1700, 1800, 1900, esetleg 2000 koronára. Nehogy azonban valaki azzal gyanúsítson, hogy irigylem a jó fizetésüektől a korpótlékot, (amint ezen szemrehányást már meg is kaptam); kijelentem, hogy fájdalom, én mind a két esetben csak kapnék. Fájdalom, mert congruát élvezek s fájdalom, mert maholnap 25 éve működöm az Ur szőlőjén. De hát inkább eltudnám nézni azt, hogy 3 — 10.000 koronás testvérem essen el 150—200 koronától, semhogy azért, mert még 10 éve nem működik, essék el egy 1600 koronás testvérem ugyanannyitól, kinek talán gyenge szüleit, vagy kiskorú testvéreit kell tartania. Ä nagy fizetésüeknek ez csak borravaló volna, holott a gyengéknek valódi segítség. — Egyházunk legfőbb gondja kellene hogy legyen, hogy lelkészei kornak s képzettségüknek megfelelő díjazásban részesüljenek. De hát miért is marad el a lelkészikar