Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-05-05 / 18. szám

162 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. annál is inkább, mivel a nyugdíjba beszámítható fizetés kimutatásánál számításon kivűl maradtak azon összegek, melyeket a kongruatörvény rendelkezései szerint teljes joggal levonásba szabad hoznunk. Ezen a törvény értelmében egyes tételeknél levonható öszszegek végsummája pedig különösen a legnagyobb részben természeti járandóságokkal dotált lelkészeknél, tehát az összes evang. lelkészek legalább is 3/4 részénél javadalmuknak már számbajövő kontingensét képezi. Szerzett pláne törvénybiztosította jogot elvenni nem szabad, de jog- és kulturállambau nem is — szokás. Es ha a kultuszminisztériumban — hogy enyhén fejezzem ki magam — tisztán egy számolási könnyebbséget okozó elv kedvéért ezt mégis megakarnák kísérleni, úgy csak természetesnek találhatja mindenki, hogy ez ellen mi evang. lelkészek minden ismert békességes tűrésünk daczára a legélénkebben tiltakozunk, és óvást emelünk. Beküldöttük 1909-ben a fizetés kimutatási illetve bevallási íveket. Ezek alapján állapítsák meg az egyes lelkészi állásokkal egybekötött javadalmat. Ha valahol netán kételkedés merülhetne fel a számítás helyessége iránt, szerezzen magának bizonyságot a kultuszminisztérium tetszés szerinti útonmódon. Ez ellen nem fog senkisem tiltakozni, mert az esetleges felülvizsgálattól, nincs félni okunk, vagy valamit félteni. Hiszen a miniszter adta egységárak alapján számítottuk ki terményjárandóságaink pénzértékét, és közhatóságilag igazolt tények szerint mutattuk ki az egyébb javadalmi részek egyenértékét, nem különben azon terheket, melyek levonásba hozhatók. Rz így és egyenként megállapított fizetést nevezhetjük azután joggal valamely lelkész alapfizetésének, mely számszerűleg csak 1600 K-val kezdődhet és ötödévenként kiegészítendő, avagy növelendő vagy mindenkor 400—400 K-val, a mely esetben azon jelenleg nem kongruás lelkészek, kiknek javadalma 3600 K-án alól van csak addig és annyit kapnának korpótlék czímén, míg fizetésük a 3600 K-át eléri, vagy csak akkor élvezhetnék a korpótlékot, mikor 1600 kor. alapúivétele mellett szolgálati éveik szerint arra igényük lehet. Wagner kdám, ráczkozári lelkész. Rz uralkodó egyház visszaélései elleni küzdelmek.*) Isten, ki az éjet a hold és a csillagok által világítja meg, a leUi sötétség idején is mindig támasztott embereket, kik az ö igazságának a drága kincsét megőrizzék és azt a világban szerte ragyogtassák. A középkor sötét egén a keresztyén szellemek majd egy kisebb eltörülhetetlen fénysugara húzódik át. A szent írást, habár az a legtöbbekre nézve olyan volt, mintha nem létezett volna, egyesek mégis mindig olvasták és terjesztették. Semmi evangyéliometlenes be nem csúszhatott az egyházba, anélkül, hogy az nagyobb vagy kisebb ellentállásra ne talált volna. A római egyház mindazokat kik az ő nézeteik előadása és terjesztése által az ő szigorúan megállapított tanaikna < ellene mondtak, az „eretnek* hírhedt nevével bélyegezte meg. Kevésbbé vette azt szigorúan, ha e nézetek inkább csak tudományos természetűek voltak, és így kevésbé voltak arra alkalmasok, hogy a nép tömege közé behatoljanak, vagy ha az egyház tekintélyét és hatalmát ez által semmi veszély sem fenyegetheté De a hol ez utóbbi eset merült föl, ott mindig véres kegyetlenséggel járt el. Mivel az egyház romlása nem hirteleni, hanem egy lassú, mindig mélyebb sülyedés volt, igy eleinte csakis egyesek léptek föl egyesek ellen, a kikben a tévelygés különösen szembetűnő volt Az igazság eme tanúi Képezik a mindig növekvő, az evangyélium világosságától megaranyozott felhők, mely mint valami magasabb géniusz, az egyház sülyedő dómja fölé húzódott. Fölemelő a történet sötét lapján előtűnő fényteljes események ilyen megpillantása. De mi ezeket mégis, nehogy célunktól messze kalandozzunk, csak futólag és csak annyiban érinthefjük, a mennyiben ezek a hely vagy az időszerínt a waldensiek föllépésével közelebbi vonatkozásba hozhatók. A kilencedik évszázad közepén Jámbor Lajos uralkodása a att élt Agobard lioni érsek. Ő jelentékeny befolyással bírt e császárnak fiaival való egyenetlenségeinél, és ez utóbbiak oldalán, egy a két párt közt keletkezett csatában lelte halálát. Agobard ugyan a katholikus egyházban, vagy a mint azt ő nevezte a Krisztus házában szilárdan megmaradt, és abban a meggyőződésben volt, hogy a lelki hatalom magasan felette áll a világi hatalomnak. De mégis az ő irataiban a legszabadabb eszméket és a tiszta evangyéliumi igazságot is újra föllelhetjük. O már az összes igazi keresztyének papíméltósdgdnak az eszméjéhez emelkedett föl, ha bár a papi állás megvetését is, melynek egyedül volt az a joga, hogy lelki cselekvényeket végezzen, mint egy az Isten előtt különösen büntetésre méltó bűntettet gáncsolta. Nála Krisztus az egyedüli közbenjáró Isten és az emberek *) Jeles és fáradhatatlan munkatársunk fenti cím alatt a Waldensiek történetéből egy több számra terjedő mutatványt közöl. Dacára, hogy a lap hivatása elsősorban az egijháztársadalmi eszmék, irányelvek és célok felkarolása, a mai eseményeknek és híreknek az evangyélium gyújtópontjába helyezése és a szóróprizma módjára való világba bocsátása, mégis készséggel szorítunk helyet Klio tollának. Nagy tanúságokat mond el. R reformáció előtti sötét századokból mutat be néhány sisterg'í máglyafényt, melyben magának az evangéliumnak lobogását látjuk Rz Istenember akkor sem hagyta el övéit Megjelent a Waldensiek között is s „közbenjáróskodott érettük kibeszélhetetlen sóhajtásokkal." Szív inditó és lélekemelő küzdelmek! Ä multaknak itt közlendő tanúságai is acélozzák a jövőbe vetett hitünket.