Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-04-27 / 17. szám

151 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. nem felel meg céljának. A „Zászlónk" élénk, változatos, szellemes, derűs, az ifjúság kedélyvilágához mért szellemi táplálékkal szinte észrevétlenül láncolja le az ifjúi szivét a Regnum Miliánum eszme világához. A »Szövétnek" egyhangú, folytonosan ismétlődő és csak a vallásos világnézet köréből vett gondolataival, elmefuttatásaival, értekezéseivel nehézkessé, túl komolylyá, az ifjúság élénk táplálékra vágyó lelki világával ellentétessé válik. Vegyük mindezekhez a Mária Congregátióknak lapunk egy másik közleményében ismertetett térfoglalását a középiskolai ifjúság körében, és akkor azt hisszük elsőrangú közegyházi feladat színében fog feltűnni egy életre való, evangelikus szellemű, de az ifjúság kedélyvilága számára s ennélfogva valósággal a kath. „Zászlónk-' mintájára szerkesztett ifjúsági lapnak mennél hamarábbi megínditása. Mária kongregáció. Hát valóban olyan tehetetlenek vagyunk, hogy fejünk felett féktelenkedhetik a klerikalizmus hatalma ? Nem akad már protestáns vezérlő férfiú, ki megragadná a kantárszárat, hogy véget vessen a szabadjára eresztett klerikális paripa kedvtelő ficánkodásának ? Mit várnak uraink s nézik egykedvűen miképen formálja a klerikalizmus kolostorokká az állami iskolákat, hogy fanatikus harcosokat neveljen önmagának? Nem látják, hogy bevehetetlen várakat emelnek mindenfelé, melyeket késő felocsudás után majd hiába ostromlunk? Pedig nem volt nehéz meglátni, hogy a budapesti Rottenbiller-utcai állami intézetben miképpen vetették meg háboríttatlanűl lábukat Barkóczy és csatlósai. Megállván ott a próbát, háboríttatlanűl űzhetvén ott sötét munkájukat, az ország többi állami intézeteiben tovább rágódik a szú, s hol itt, hol ott egy-egy középiskolában mutatja nyomait az intézeti Mária kongregációban. Megalakúlt az itt Zomborban is az állami főgimnáziumban s ezzel megvettetett az egyenetlenkedésnek átkos melegágya. A zombori állami főgimnáziumnak nem katholikus tanárai ez ellen óvást emeltek, azonban a tanári értekezleten kisebbségben maradtak, mire a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz mint kisebbség panaszemlékiratot küldtek, melyet a szegedi tankerületi főigazgató nem továbbítván, visszaküldött. Január 24-én a főigazgató elnöklete alatt tartott konferencián maga a főigazgató hozta elő e kérdést azért, mert mint ő mondta, a tanárikar által tudomásul veendő» Természetes, a magam részéről jegyzőkönyvbe vétettem, hogy helyesléssel tudomásul nem vehetem s egyszersmind a főigazgatónak meg is mondottam, hogy az sem találkozhatik helyeslésemmel, hogy a kérdéses panasziratot a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez nem továbbította. A főigazgató eljárását azzal indokolta, hogy kötelessége volt visszaküldeni a panasziratot, mert a Mária kongregációra vonatkozó püspöki útasítás miniszteri jóváhagyást nyert, de szabadságukban áll a panaszos tanároknak, hogy a panasziratot a minisztériumnak közvetlenül küldjék meg, bár ekkor is hozzá tétetik le véleményezés végett s ő kifogást nem emelhet, rnert a Mária kongregációban nem talál kivetni valót, hisz ő maga is kongregánista volt. — Érthető, ha a panaszos tanárok, kik elég dicséretre méltóan megkísérlették a Mária kongregáció ellen irányuló akciót, a főigazgató közvetlen befolyása alatt állván, a további teendőt, mint ők mondják, az egyházra bízzák. Általuk megbízatván, a jelentést meg is tettem a püspök úrnak, ki az ügyet a közös protestáns bizottsághoz tette át. Tehát látszik, hogy a gimnáziumtól fel a minisztériumig már minden pozíciót a klerikalizmus foglalt le s egyes esetekre nem találni már orvoslást. Országos ellenmozgalomra van szükség, hogy meghallják tiltakozó szavunkat s elmozdítsák Barkóczyt a minisztériumból, hol ez a fanatikus ember valóságos klerikális központi irodát tart fenn. Hogy nem a pártatlanság vezérli ez embert a közoktatásügy terén, hanem a klerikalizmus szolgálatát előbbre valónak tartja hivatalos ügykörénél megmutatta zombori látogatásával is, midőn eljött a felnőttek kongregációjának felavatására s a főgimnáziumnak feléje sem nézett, holott égető szüksége volna a többször sürgetett tornacsarnok felépítésére, mert a régiben életveszedelmes dolog a tornázás s egyik diák már meg is halt. — Ilyen embert a kultusztárcánál nem tűrhetünk magunk felett s azért kíváncsian várjuk, vájjon a közös protestáns bizottság hivatása magaslatára helyezkedik-e ? Mert hát mellette lesz az egész liberális közvélemény, a mit bizonyit az újvidéki kir. kath. főgimnázium esete, hol katholikus tanárok is ellene fordúltak a kongregációnak. A sérelmes tényállást kiáltóan világítja meg az alábbi memorandum : Ä zombori áll. főgimnázium kath. tanárainak memoranduma az intézeti kongregáció ügyében. Tekintetes Igazgató Ur ! Tekintetes Tanári Kar ! Tudomásunkra jutott, hogy az intézet ifjúságának egy részét Mária kongregációba egyesítették. Mi, kik senki mást vallásos érzésében és vallása gyakorlásában a legkevésbbé sem akarunk akadályozni, ép e lelkiismereti szabadság tiszteletéből kifolyólag sérelmesnek tartjuk ez egyesület működését. Nem a magunk véleménye, és nem a magunk véleményének védelme késztet a felszólalásra, mert hiszen felnőtt és kiforrott ember lelkiismereti ügyeit egyéniségének legjobb meggyőződése alapján intézheti, — hanem egyedül az ifjúság és az intézet jól felfogott érdeke indokolja felszólalásunkat. Intézetünk állami intézet, melyben mindenki a maga felekezete, papja által nyerhet és nyer vallásos oktatást, de ép ezt az egyenlőséget látjuk a kongregáció által veszélyeztetve. Sérelmesnek és hatásában hátrányosnak tartjuk elsősorban azért, mert e nemzetiségi vidéken, hol a magyarság minden erejét a nemzeti öntudat ébresztésére és fenntartására kell fordítanunk, a felekezeti különválás olyan erős hangsúlyozása, mint a milyet a kongregáció céloz, az erőket szétforgácsolja és az ifjúság kebelében oly válaszfalakat emel, melyek őket