Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-23 / 12. szám

102 EVANGELIKUS ORÄLL0 1911. egyházközség számüzetessék a kormányzatból. Lehetetlen nem éreznünk azt, hogy ebben az eljárásban sem igazság, sem pedig szabadelvüség nincsen. Ezen egyházközség legszentebb jogát, akaratának érvényesítését evangeliomi egyházunkban nem szabad függővé tenni, sem egyesektől, sem pedig értéktelen és haszontalan formáktól. A lényeget: az akarat és szándék megnyilvánulását semmiféle kellék ne veszélyeztesse. A 100. §. tehát teljesen megváltoztatandó s az uj Alkotmányban a szavazatbontó bizottságnak uj jogkör adandó egyszerűbb és igazabb feladattal. Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy a szavazatbontó bizottságnak a meghatározott időben legyen joga a szavazatokat felbontani s elbírálni. Ámde, ha valamelyik szavazat nem tartalmazza a szükséges kellékeket, ez még ne tegye érvénytelenné a szavazatot, hanem a bizottságnak adassék meg az a jog, hogy a hiányos szavazatokat küldje vissza az egyes egyházakhoz záros határidő alatt a szükséges pótlásokkal való kiegészítés céljából. Ez által a formai hiányosságok megszűnnek a szavazatok érvényességeit veszélyeztetni s a szavazatbontó bizottság működési köre is egyszerűbb s természetesebb lesz. A bizottság ezáltal az egyházközségek joggyakorlatának segítője, támogatója lesz és nem ítélő bírója, mely eljárás jobban is megfelel egyházunk szellemének s egyben biztosítaná a közakarat megnyilvánulását és megtudását, mint a mi az egész szavazási processzusban az egyedüli lényeg. A mostani eljárásban a lelkész és a szavazatbontó bizottság az esetleges hiányosságokért felelhet az ő „tévedéséével és jóhiszeműségével, mi mentesítheti mindkettőt a fegyelmitől, egyszóval a büntetéstől, ez új eljárásban a másodszori hibázó magán fogja hordani a tudatos1 ságot és szándékosságot, mely minden büntetés lehetőségének alapja. Az egyházközség választási joggyakorlatának a szavazatbontó bizottság jogkörével kapcsolatosan a fentjelzett irányban eszközlendő megváltoztatását ajánlom tehát az illetékes tényezők figyelmébe, a 100. §. pedig ugy formulázandó, hogy azon szavazat, mely a jelen törvényben meghatározott Kellékek valamelyikét nélkülözi, a szavazatbontó bizottság által visszaküldendő az illető egyház lelkészi hivatalához a szükséges pótlások kiegészítése céljából. S csak azon szavazatok legyenek érvénytelenek, melyek a szavazatbontó bizottság által kitűzött határidők lejárta után érkeznek be, mely esetekben a késedelem okozói a törvényben meghatározandó módon büntettessenek. Egyszóval a í mntidézett §-ok ilyen irányban, de a mostaninál sokkal egyszerűbb és tisztább fogalmazásban összhangba hozandók. Kiss Bélai Ä törvénytelen szülöttek. (Részlet a szerző statiszta tanulmányaiból). A törvénytelen élveszületc száma a Magyarbirodalomban a m. kir. közpor statisztikai hivatal által kiadott Évkönyve szerint 1909. évben volt: 76 576 és 1489-cel több mint az előző évben. Azt tapasztaljuk, hogy a törvénytelen szülöttek száma évről-évre nagyobb. Ä statisztikai Évkönyvvel kapcsolatban megjelent m kir. kormány-jelentés ezen emelkedést nem föltétlen kóros erkölcsi jelenségnek tekinti s igyekszik azt a maga módja szerint igazolni, hogy t. i. a foglalkozása által korai c aládi életre utalt népünk katonai kötelezettségének teljesítése előtt családot alapít, a házasságot azonban a törvényes tilalom ' miatt nem kötheti meg, a mit az bizonyít, hogy a törvénytelen születésü gyermekek anyja túlnyomó részben az őstermelő foglalkozások osztályából kerül ki. Az ilyen vadházasságokból származó gyermekek éppen olyan családi gondozásban részesülvén, mint a törvényes származásúak, nincsenek kitéve a züllésnek. Mi a kérdést a magunk szemeivel nézve és vizsgálva, nemcsak határozottan kóros erkölcsi állapot jelének, hanem a nefflzet fenntartó családi állapot káros, züllő jelenségének is tartjuk azt. Megmondjuk az okot is, miért? S nehogy bárki is, ki e sorokat elolvassa, azt gondolja, hogy e fontos kérdést egyoldalú, vizet prédikáló s bort ivó róm. kath. papi álláspontról vizsgáljuk, kijelentjük hogy a szerelem, nemi ösztön, ös, természetes jogát és érzését mindenekfelett a legerősebbnek tartjuk, mely azonban a cultur, a keresztyén moralitás szelleme által vezérelt emberben, a tiszta szereteten alapuló családi életben találja nemcsak a kielégítést. hanem legszebb s legnemesebb hivatását is. Hogy a mai társadalmi berendezés sok ferdeségeivel nem kedves, annál kevésbbé buzdítást nyújt a családi élet alapítására, azt készséggel elismerjük, de ez legkevésbbé jogosít fel arra, hogy társadalmi életünknek kinövéseit, ferdeségeit a moralitás, az erkölcsiség pecsétnyomójával lássuk el. Az objectiv szemlélőnek a bünt a maga nevén kell megneveznie ; társadalmunk kinövéseit, melyek nemcsak az alsóbb néposztályban, hanem bizony bizony a felsőbb osztályokban is mind sűrűbben jelentkeznek — nem szépíteni, takarni, hanem azokkal valódi okának feltüntetésével a baj eltávolításának a módjára, eszközeire is rá kell mutatnia. Elismerjük, de csak mint egyik okul, hogy a katonai kötelezettség előidézi a törvénytelen születések számának emelkedését, de nem gondolja a kormány, a kormány jelentésének írója, hogy nagy részben előmozdítja e téren az emelkedést a hyerarchikus papi nőtlenség, (van a társadalomban körülbelül 10 ezer r kath. papi férfi személy s nem sokkal kevesebb női szerzetes személy) ; a nehéz megélhetési és családot