Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-12-08 / 50. szám

475 EVANGELIKUS ÓRÁLLÓ 1910. doni lefolyására Radványi István, idősb és ifjú Lichtenstein )., Dr. Markó László, főként pedig Dr. Szánthó Bertalan, Hronyecz József, Csók György és a 18 tagú karszalagos rendezőségnek volt gondja. — Háromnegyed 3 órakor széledt el az ezrekre rúgó gyászközönség. Luther „Erős vára." Többnyire a 46. zsoltár szerepel mint felirat Luther ezen énekénél: de nekem úgy látszik, hogy Luther nem vette mintául a zsoltárt, mert akkor nehezen hagyta volna ki a 3., 4., 5. verset, melyek az Isten mindenhatóságát ábrázolják a hegyekkel és tengerrel szemben ; inkább zsonghatott a fejében a zsoltár tartalma. Ä zsoltár szerint a pogányok Jéruzsálem ellen indultak, de Jákob Istene eltöré az ivet, elrontotta a kopját s tűzzel megégeté a szekereket. Ez, mint tudjuk Szancherib királylyal történt, ki éjjel szökött meg Ässyriäba, állitólag (Herod. 2, 141.) dögvész miatt. Elég az, hogy Jákob Istene „erős várnak" bizonyúlt Ä 46- zsoltár e szavakkal kezdődik: „Äz Isten a mi oltalmunk és erősségünk és igen alkalmatos segítségünk a mi nagy nyomorúságinkban." Nincs tehát paízsró! és fegyverről — vagy — Székács fordításában — (Győri é. k) „fegyverről, védelemről" szó, ami hasonlat egységének hátrányára esik. Mily sokkal 'egységesebb a magyar átdolgozás, mikor ez csak „erős várról" szól. S bár a reformátusok csak ezt vették: a dunántúli ev. egyházkerület énekügyibizottsága mégis kihagyta s ehelyett az eredeti német dallamra egy szerencsétlen énekszerzernényt tett közzé az Egyházi Énektár III. próbafüzetében. Äki Luther énekét híven akarja fordítani, az jambusban kénytelen fordítani Ein feste Burg ist [unser Gott. Erős vár a mi [Istenünk. Nem híven fordítják tehát, akik így mondják: Erős várunk [az Úristen. Mert magyarosan trochaeusban akarják f.ordítaní; de egyrészt visszaesnek a jambusba. (Csak ő segít mi [rajtunk. Erőnk magába [mit sem ér) másrészt mit csinál a német melódiával? Ä melódia magával hozza a versalakot. Egészen más a magyar dallam: „Erős várunk (nekünk) az Isten." Mert itt először páros rímek vannak az eredeti váltakozó rímek helyett; másodszor a sorok hosszabbak és harmadszor a melódia — nem sokban, de mégis változott Mit tegyünk a magyar dallammal? Ha a reformátusok fölvették, nekünk is fői kell vennünk. Äzonkivül az eredetit is. Még pedig az eredeti melódiával. Tehát jambusban. Äki nem tudja, mi fán terem a jambus, az ne fogjon hozzá. Mert az a baj, hogy sokan hivatottak és nem hivatottak fogtak a fordításához. Megjegyzem, hogy a rövid sorokban Luther így versel: „Der alt (bőse Feind" Mit Ernst) er's jetzt meint Grosz Macht [und viel List, vagy, mint a 3-ik versben v lágosabb: Der Fürst (dieser Welt, Wie sau'r) ersieh stellt; Thut er [uns doch nichts." Magyarul (talán): „Äz ős Fenevad Csatára riadt, Önkény [sima csel" vagy „Azord [Egyedur, Haragra ha gyúl, Nem gyűjthet erőt." De hiszen ezek trocheusban is visszaadhatok. Fődolog, hogy a többi jambusban legyen! Lesz gyülekezetünk, mely kizárólag ezt és lesz gyülekezetünk, mely kizárólag a magyar dallamot fogja énekelni. Annál inkább, mert a Dunántúli é. k. csak ezt közölte. Ez a magyar melódia áll az Uj Zengedező mennyei karban (Graduál); sőt a Szegedi Gergely 1569-iki Énekes könyvében is. Egy baja van a magyar dallamnak; az, hogy a rövid sorok nem egyformák. De ezen úgy lehet segíteni, hogy a rövid soroknál az eredetire nézünk. Ä Győri énekeskönyvben nincs a magyar dallam ; ehelyett a Toldalékban Székács fordítása az eredetinek ; mely jó volna, csak az a „vész — elem" ne volna. Ä csabai é. k. hármat ís közöl: igy Szeberényi Lajosét: „Isten rendíthetlen várunk" és a Függelékben Margócsi Józsefét : „Erős vár a mi Istenünk" és a szerkesztő Haan Lajosét: „Erős vár a mi Istenünk". Kár, hogy sok bennük a tót rím. Magára az eredeti szövegre ezek a megjegyzéseim. Haan, mint hagyományt említi, hogy Luther sok énekét a cseh-morva atyafiaknak csehből németre fordította, miben segítségére volt Weisz Mihály, fulnecki lelkész, aki a tót éneket németül mondta el Luthernek. Annyi áll, hogy Tranoscius minden éneknek szerzőjét kiírja, csak a „Hrad prepevny jest Pán Buh nás" éneknél írja oda egyszerűen : „Z zalmu 46, z nemecké: Ein Feste Burg ist unser Gott." No de mivel Tranoscius is elismeri, hogy az ének németből van fordítva, sok körülmény arra késztet, hogy Luther szerzőségét elismerjük. Lássuk megjegyzéseinket egyenkint! „Der alt' böse Feind" a pápát érti, kivel oly sok baja volt Luthernek. „Es streift für uns der rechte Mann". „Igazi férfi" aki ,Herr Zebaoth" „Und ist keinandrer Gott" — „Seregek Ura", tehát csillagoknak, angyaloknak ura, a kik készek — parancsára — Jézus Krisztusért harcolni. „Nincs más Isten". Nem az Atyaistent zárja ki, hanem a pápát, aki magát istennek képzeli — e földön. Luthert gondolni sem lehet a nélkül, hogy a „Teufel"-t ne említené. Ez szavajárása. S kire vonatkozik megint? Csak a pápára, aki „sau'r sich stellt"; aki „komolyan" fogott célja megvalósításához, hogy a protestánsokat kiirtsa. „Das Reich muss uns doch bleiben!" Ezzel végződik az ének. Meg lehet, hogy a „Reich" itt két értelmű s nemcsak a „HÍmmelreich"-ot érti Luther, hanem a „Deutsche Reich"-ot is, melyre a pápának j hiába fáj a foga, mert ezt megfogják védelmezni ellene is. A fordításban azonban „mennyország" a helyes. Igy is fordítják. Ä tót is ezzel végződik: „Nebes nám vsak nahaji". Végzem én is megjegyzéseimet. Csak azt akarom végül megjegyezni, hogy bárki ! fordítja Luther „Erős várát", kifogásolni fogják: azért legjobb lesz, ha névtelenül, vagy álnév alatt adja be valaki a hivatottak közül. Gaál Mihály. Templomszentelés a nógrádmegyei Terényben. November 20-ka, vagyis szentháromság utáni utolsó vasárnap igazi örömünnepe volt a terényi ev.