Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-02-03 / 6. szám
44 EV ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ a község elöljárósága ugyancsak díszbe öltözött rendőrök kíséretében az egyház presbyteriuma, a tűzoltóság és a község legénységéből alakúit díszbanderium zászlókkal. Harangzúgás közepette érkeztek a vendégek a felékesített parochia udvarára, ahol egy szakasz huszár állt díszben sorfalat és az iskolák növendékei zászlók alatt várták őket. A püspök úr és a beiktatandó új tisztviselők a templomba vonúltak, melyet ez alkalomra az egyház hajadonaí díszítettek fel zöld koszorúkkal és zászlós díszkapuval, ahol is az istentisztelet liturgikus részét a helyi lelkész elvégezvén, a rákosligeti vegyes kar éneke alatt ment fel a püspök az oltárhoz a helyi lelkésszel s elmondta magas szárnyalású, szívhez szóló, az egyházi munkát ecsetelő beiktató beszédjét, melyet a templomot zsúfolásig megtöltő egyházhívek nagy figyelemmel hallgattak meg. Beszéd után a hivatalos esküt tették le az új egyház kormányzók, majd a helyi lelkész imádkozott, a püspök úr áldást mondott a gyülekezetre s a rákosligeti vegyeskar szép éneke fejezte be az ünnepélyt. Nyomban az isteni tisztelet után az egész gyülekezet részvételével díszközgyűlés keretén belül mondta el az új felügyelő programmbeszédét, melyben úgy a maga, mint tiszttársai nevében köszönetet mondott a bennük helyezett bizalomért, ecsetelte a nehéz időket, melyekben egyházunk él s elmondta azon elveket, amelyeket szem előtt tartva, óhajtja az egyházat előre vinni. Szegedi Albert, a község főjegyzője, mint volt egyházfelügyelő üdvözölte az új felügyelőt a presbyterium nevében, majd a helyi lelkész mondott köszönetet a gyülekezet nevében a püspöknek, a járás szolgabirájának s mindazon tényezőknek, akik a mai ünnepség fényét, melegét megjelenésükkel és közreműködésükkel fokozták, a közgyűlés folytatását a következő vasárnapra kitűzte és a díszközgyűlést berekesztette. Az ünnepség és díszközgyűlés lezajlása után a vendégek a parochián adott ebéden vettek részt, ahol sok felköszönte mellett kedélyesen töltötték el a délutánt. A következő vasárnap jan. 23-án tartott egyházi közgyűlés letárgyalta a múlt évi számadásokat, amelyek szerint az egyház jövedelme 8349 kor. 90 fillér, költsége pedig 8332 kor. 14 fillér volt; megállapította továbbá az 1910. évi költségvelést, amelynek előirányzott jövedelme 8859 kor. 72 fillér s költsége 8841 kor. 72 fillér. Az előirányzott jövedelemben benne van az az 1032 kor. is, melyet az egyház az adóalapi segélyből kapott, aminek folytán az egyházi adó általános százaléka 72-ről 60-ra szállt le, részletesen kifejezve a hívek páronkénti 9 kor. 20 fillér személyjáruléka továbbra is megmaradt, de megváltatott a harangozó rozsa, ami 5 százalék leszállítást jelent és az eddigi egyenes állami adó 40 százaléka, 33 százalékra szállt le ; bizony még most is nagy teher. — Az egyház múlt évi népesedési mozgalma a következő : Születés volt 110, esketés 26, ebből 12 vegyes pár, egyezséget kötött 7 pár, még pedig mind javunkra. Kárunkra egyezség a múlt évben egyáltalán nem köttetett. Meghalt 80. Hozzánk tért 3, tőlünk kitért 3. Confirmáltatott 48. Úrvacsorával élt 554 egyén. Több kisebb helyiérdekű ügy elintézése után a közgyűlés a vezetők éltetésével véget ért. Fizetésrendezés. A badeni tartományi evang. lelkészek fizetésrendezéséről szóló szabályrendelet ez 1910. évi január hó 1-én lépett életbe. E szerint minden lelkész fizetése: működésének 1 — 8 éveiben 2400 márka. Működésének 9-ik évétől kezdve kétévenként ezen fizetése 300 márkával emelkedik, ugy, hogy működésének 9-ik évében Kitesz fizetése 2700; 11-ik évében 3000; 13-ik évében 3300 s igy tovább egészen 5400 márkáig, mint fizetés maximum. Hivatali működése felavatásától számítódik. Mikor érjük el ezt, (vagy a mai számban látható New-Brunswicki állapotot. Szerk.) mi magyarhoni evang. lelkészek ? Helyzetkép czim alatt még csak a múltkor olvastunk érdekes adatot, de milyen képeket lehetne csak még festeni, ha ezek nem oly nagyon szomorúak volnának. Úgy hisszük, hogy egyházunknak létfeltétele immár megkívánja a halasztást nem tűrő lelkészfizetés rendezését. Csak anyagi gond nélkül tudja hivatását betölteni minden férfi s igy a lelkész is! KÜLFÖLD Izabella királynő erényrózsája. Az „Ev. Kirchen Ztg. F. Österreich" folyó évi 2-ik száma a „Deutsche Revue" kapcsán a következő feltűnő hírrel szolgál olvasóinak: „Midőn a kúria tanácsülésében Izabella királyné erényrózsájával való kitüntetése ellen hangok hallatszottak, a pápa a bibornokok gyűlésében egyes inspirált tagjai előtt, akik a felajánlás mellett voltak, helyeslését fejezte ki; hogy a spanyol közegyháznak kárára lenne, ha a kúria túlszigorú ítéletet hozna a királyné felett. Hazafias érzelmeket nem szabad Spanyolországban megsérteni, midőn oly nagy egyházi érdekről van szó. Mindenesetre tagadhatatlan, hogy Izabella királynő életmódja nem erényes. De ennek oka, nem bizonyos bűn hajlamában keresendő, hanem a királynő súlyos betegségében s így teste bizonyos kirohanásokhoz hajlik. Ezen beteges hajlama pedig, miután a lélektan körébe esik, a szeretet palástjával befödendő. így kapta meg, jegyzi meg az Ev. Kirchen Ztg. az erénynélküli Izabella a pápa erényrózsáját. Külön fele külföldi hír. Rómából jelenti az ,.Ostdeusche Rundschaunak" levelezője, hogy ott elhalt egy magasrangú főpap — praelatus végrendelete szerint, nevezett praelatus — a Giordano Bruno társaságnak 5000 lirát hagyományozott oly kikötéssel, hogy e pénzt az a róm. kath. plébános kapja, aki elsőnek azért veti le mint jellemes, kifogástalan ember papi öltönyét, mert beismeri, hogy magában a r. kath. lelkészi hivatáshoz belső vonzalmat sohasem érzett E hír és végrendelkezés a pápai udvarban érthetőellenszenvvel és megbotránkozással fogadtatott.
