Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-10 / 11. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ — éppen a püspöki hivatal és így közvetve a püspökök érdekében vetem fel az eszmét, amint az, egy kis jóakaratú elbírálás mellett az alábbiakból azt hiszem mindenki előtt világos lesz . . . A jogok halmozása egyúttal tagadhatatlanúl munka halmozódással jár. Sok és nagy lehet az a munka szaporulat, amelyet egy-egy kerület — bizonyára az ismert lutheránus szerénységgel, — ezer koronákkal honorál. De ha tíz ezrekkel honorálnók is, a munka halmozódásnak is van határa. — Azt hiszem ehhez a határhoz rég elértünk, sőt túl léptük azt. Ember feletti munkát mért kívánnánk éppen püspökeinktől ! ? Itt van pld. a kerületi pénzek feletti rendelkezés — s ezek egy részének — a segélyek kiosztása. Mennyi munkát okoz az a püspöknek minden segélyt kérőnek kérvényét lelkiismeretesen elbírální. Azt hiszem, hogy azt egyszerűen egy kérvény alapján nem is teheti, informátiokat — talán több oldalról kell beszereznie, hogy az ügyet tárgyilagosan elbírálhassa — s még akkor mindig ki van téve a meggyanúsítás ódiumának azok részéről, akiknek kérvényét esetleg nem úgy intézte el, amint előre óhajtották s remélték. E munkától, mint a püspöki hivatal koloncától úgy a püspököt, mint a kérvényezőket fel kell menteni. Nem használ az és a püspöki hivatal nimbusát semmikép sem emeli, ha a segélyt keresőket a püspökhöz utasítjuk s azok kérvényeit kényre-kegyre a püspököknek kiszolgáltatjuk. A püspök, ha úgy tetszik ám utalványozza a kerület által megszavazott segélyeket — de őt a segélyosztás munkájától fel kell menteni, illetőleg azzal terhelni nem szabad. Vagy talán a kerület pénzügyi vagy mondjuk segélyügyi bizottságában együttvéve nem lenne annyi képesség — annak elbírálására, ki szorúl valóban segélyre s ki nem — mint a püspökben — egymagában ? Ez egy discrecionális jog, amelyet eddig — nem lévén rá alap sem — a püspök nem gyakorolt, de nincs a discretionak oly magas, minden személy válogatás nélkül való foka — hogy e jog gyakorlása a püspöki méltóságnak ártalmára nem lenne ! . . . Itt van az az újabban gyakorlatba vett jog, hogy a püspök káplánokat kihelyez, kirendel, elhelyez, cserél stb. Ez tiszta másolata a r. kath. püspöki jognak, amely mélyen belevág az általunk nagyon is féltékenyen őrzött autonomiába. Kell-e a szent eklézsiának a fiatal ember — s ami tán még fontosabb, kell-e a személy a papi családnak, végűi van-e kedve a fiatal embernek ide vagy amoda segédül menni ? Ezek a kérdések mind eltűntek. ,,A püspök kiküldött, itt vagyok!" Itt minden szónak előkeli némulnia. Ám ajánljon a püspök, vagy óvjon a fiatal embertől, de a kinevezés autonómiánkkal homlok egyenest ellenkezik, habár csak egy ideiglenesen alkalmazott káplánról is van szó ! Ott van a missiói lelkészek kinevezése és egyáltalában bármiféle más kinevezés vagy kihelyezés, valamennyi, — még az oly jelentéktelennek látszó is — egy-egy téglát üt ki autonómiánknak — az állam által úgyis megtépázott — épületéből. Legalább, hogy többet ne említsek, egy kerület lelkészválasztási szabályrendeletet kíván alkotni, illetőleg a meglevő régi szabályrendeletet óhajtja átalakítani — s ebben többek között egy pont akép szól, hogy a püspök saját lelkiismerete szerint a candidaJióból akárkit kizárhat. Eredetileg e §. úgy volt contemplálva, hogy bármi oknál fogva, de midőn ez ellen a kerület közönsége — helyesebben a helyi egyházak felzúdultak — a tervezet levétetett a napi rendről s új átdolgozás lett elrendelve, most már az átdolgozott szöveg azt mondja, hogy igenis a püspök joga lelkiismerete szerint valakit kizárni „egyházi okból". Kérdem, hová fog ez vezetni ? ! Tudom, hiszem és értem, hogy lehetnek sporadice egyes esetek, amikor ezt a viszonyok és körülmények kívánatossá tehetik. Ámde egy két esetért ne kockáztassunk egy szent elvet — az autonomiát! Lehet sőt tény hogy itt és ott van baj a választás körül, de e bajon a püspök lelkiismerete segíteni nem fog. Hogy segíteni kellene az is tény, hogy mikép — az nem tartozhatik e cikkem keretébe. Ezzel szemben tény az, hogy a püspöki diseretionális jogok kiterjesztése jó vért szülni nem fog, s a fent jelzett irányban haladva egyházi éjetünk fejlesztésére közrehatni nem fog, hanem igenis fejleszteni fogja a képmutatást egyrészt, másrészt az elégedetlenséget s elkedvetlenedést. Ilyen módon — ha t. i. a püspök ítélni fog élők és halottak — pénzek és állások felett, megszűnik a democraticus testvériség elve. A püspök többé nem lesz testvér — akihez bizalommal fordulhatunk — hanem lesz úr akihez csak félelemmel feltekinteni és fejet hajtva közeledni lehet. S a lelkészválasztási szabályrendelet tervezetének előadója örömmel üdvözli az egész tervezet sarkpontját képező ezen diseretionális jogot ! . . . Hátha sérelem esik egyik másik jelöltön ? ! Azt mondja a tervezet — a választás szünetel a legközelebbi ker. gyűléséig a hova az ügy felebbezhető. De hisz a kerület csak nem fogja püspökét egy candidatusért desavuálni ! Ne legyen a püspök se úr, se bíró, — legyen ő csak ezentúl is őre az autonómiának, egyházunk vitális érdekeinek bátor védője felfelé s kifelé és legyen a testvérnek testvér s mindnyájunknak és mindnyájunkon a szeretettel uralkodó édes atya, aki előtt senkinek alázkodni — se alakoskodni nem kell — s legyen ő az appellativum forum — aki mindeneknek ügyét nem a rideg §. hatalmával, hanem a szeretet varázs vesszejével az ékes rend medrébe irányítjaNe féltsük egyházunk hajóját — ha itt-ott egyegy hullám fel is csap. Autonomiánk tartotta fel sok századoknak vérzivatarjaí között s fel fogja — bizton tartani jövőben. Míg az episcopolismus — mely mindenütt másutt, ha nem is indokolt, de mentheti lehet — nálunk hierachiává fejlődve, menthetetlenül megásná egyházunk sírját. Most még nem késő. Térjünk vissza! Farkas Gejza. Ädoalapi segélyosztás. Őszinte örömmel üdvözöljük sokan azt a mozgalmat, mely az adóalapi segély igazságosabb elosztása czéljából e lap hasábjain és másott is megindult. Mert mi ezt a mozgalmat nem tekintjük olyannak, mint amelyet csakis túlcsigázott, de ki nem elégített igények indokolatlanul idéztek volna elő és amely fölött azzal a könnyedén odavetett szóval lehetne napirendre térni, hogy ahol segélyosztás van, ott mindig akadnak elégedetlenek, hogy a segélyosztó bizottság kénytelen