Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-02-24 / 9. szám

74 EVANGELIKUS ŐRÁLL

Ó 1910. a hitetleneket, hogy azokat vigasztalják, gyógyítsák és tanítsák. De ezen nagy erények mellett nagy bűnöktől sem riadtak vissza ott, ahol egyházuknak és rendjüknek érdekeit előmozdíthatni vélték. Ezen bűneiket az angol Macaulay és a magyar II. Rákóczy Ferenc irták meg leghívebben és legalaposabban. Ez utóbbi, aki valaha hű tanítványuk volt, későbben mint fejedelem nyereséghajhászó hypokritáknak nevezte őket, akik a vallást a politika eszközévé teszik. Mindenütt — u. m.— az égieket hordozzák ajkaikon, de szívükben a földieket hajhásszák. A vallást cégérül használják, hogy abból anyagi hasznot húzzanak. A protestánsok üldözése által inkább a magok rendjének érdemeit, mint az Isten igéjének terjesztését keresik. Míg a megtérítetteket diadallal mutogatják, addig egész országokat és népeket elidegenítenek az egyháztól — és a kath. vallást is gyűlölet tárgyává teszik. A pápának azért vannak közvetlenül alávetve, hogy a helybeli püspököknek ne tartozzanak engedelmeskedni . . 1) A római pápa most is ezeket a veszedelmes szerzeteseket használta fel, mikor Rómában a magyar király apostoli címéről volt a szó. A pápa ezt akkorára tartogatta, mikor III. Ferdinánd Isten kegyelméből országát az eretnekek kezéből kiragadja! Most alkalmasnak látszott az idő erre is. Különösen az sarkalta a hazai jezsuitákat cselekvésre, hogy az ő túróczi birtokaik kérdésessé váltak. Arról volt szó, hogy azokat a király világi célokra akarja használni. Ezen és más hasonló ügyek tisztába hozatalára a főpapok javaslatához képest — a király Jakusics György egri püspököt küldötte ki Rómába. Ez egy horvát származású, ügyes és ravasz ember volt, akiben felekezeti vakbuzgóságán kivül korának minden papi hiúsága egyesűit. Társai között volt még egy horvát püspök társa, Tomkó János, aki azon korban sokat írt a „thronus apGstolicus

í

l-ról és aki ezzel mindenáron magára akarta volna fordítani a magyar király figyelmét. Jakusics kész tervvel és kidolgozott javaslattal ment Rómába s efelett tárgyalva 1645-ben egy igen kimerítő jelentést tett a királynak. Ennek a dátum nél- \ Jcüli jelentésnek a végén a következő mesével lepte meg püspöktársait és a királyi felséget. ..Mondják, hogy Dalmáciában, a traui káptalan levéltárában feltalálható II. Sylvester pápa bullája, ! melyben Szt. István királyra széleskörű hatalmat ruház j és őt a magyar koronához tartozó összes egyházak \ ügyeinek intézésében helynökévé rendeli. Ezt a bullát Veráncsics Antal esztergomi érsek, midőn egyik kö- ; vétségé alkalmával Trau városában tartózkodott, lemásolta. Imhoffer Menyhért jezsuita atya pedig munkájában közzétette. Hogy a szent korona jogait minél hathatósabban megvédeni lehessen, méltóztassék Felséged követe Rabotta Antal gróf útján a fenséges velenczei köztársaságnál a bulla eredeti példányát, vagy legalább hiteles másolatai megszerezni, minthogy azt a traui káptalan, a köztársaság különös meghagyása nélkül nem adhatná ki. Külömben is értésemre esett, hogy a fontosabb kiváltságlevelek a káptalanból a velencei levéltárba vitettek át. Mindenképpen szükségesnek tartom, hogy Felséged ennek a bullának hiteles példányát minél elébb megszerezze. — Ezzel l) II. Rákóczi F. emlékirata a jezsuitáktól is. A rnagy orsz. gyűlések vallásügyi tárgyalásai IV. 207. 232. 1. ugyanis csodás módon fogjuk az ügyet előmozdítani és Felséged jogait a szentszéknél biztos sikerreI megvédelmezni Már az első szó, hogy „mondják*!? — s ez az utolsó mondat is jelzi, hogy itt valami szokatlan dologról és ,,csodás eljárási módról

u van szó, mely által a magyar király főkegyúri jogát akarják megvédelmezni. De kivel szemben ? az nem tűnik ki. Á titokteljes bulla kéziratát, illetőleg ennek másolatát Levákovics Rafael Szt. Ferencrendí szerzetes szerezte meg, aki „a szent föld biztosának'

1 címe alatt a római kúriának ügynöke volt. Ez az ügyes ember Magyarország történelmében való jártasságának ürügye alatt bejárt a levéltárakba s igy alkalma volt a senki által soha nem látott bulla másolatát elkészítenie. De ravaszsága és csalása kisülvén, egyszerre letűnt a cselekvés szinteréről és futással menekült meg. De a bullának „másolata" megmaradt — és amint Jakusics püspök jelentéséből látjuk — Imhoffer jezsuita atya nyomtatásban is kiadta — ami általános feltűnést okozott! A hamis bulla tartalma ismeretes. III. Ferdinánd ilyen módon megtudta, hogy ami után eddig hiába áhítozott, — ime most megtudta, hogy ő „rex apostolién* Hungáriáé!" Ezt a derék jezsuiták csodís módon felfedezték. Hogy a megszökött Levákovics atya mily tudatosan akarta félrevezetni az akkori közvéleményt, azt világosan mutatja az a bizalmas levele, melyet ez ügyben 1640-ben Aldobrandini bíbornokhoz ír s melyben többek között ekképpen közli eredeti szándékát: ... „A magyarok erősen hiszik, hogy a pápának semmi joga sincsen országukhoz, saját királyaik által lévén megtérítve a kereszténységre. Hogy őket jobb véleményre bírjam, II. Sylvester pápának bizonyos levelét adtam nekik át s eszközölni fogom, hogy az valamely módon nyilvánosságra jusson. Úgy gondolnám ezt nyilvánítandónak, mint ha Rómában találták volna• de Méltóságod engedelme és tudta nélkül ezt tenni nem mertem! . . ." Már e szavakból is világos, hogy a magyar király tekintélyének érdekében elkövetendő kegyes csalasról van szó. Aldobrandini bibornok azonban nem helyeselte a csalás tervét, s igy a fent említett Levákovics szerzetes Imhoffer jezsuitának küldte el gyanús felfedezését, aki azt 1644-ben ki is adta. Ha már most kezünkbe vesszük Magyarország történelmének bármely kiadását: akkor azt fogjuk látni, hogy akkor még javában folyt a Rákóczy György féle szabadságharcz a prot. vallás és az ország alkotmányos szabadságáért. Az egész ország közfigyelme a hősök felé fordult. Ki törődött volna akkor ilyen titkos udvari és főpapi hamisságokkal ! ? A linczi békekötés — amint tudjuk — éppen úgy nem biztosította az ország nyugalmát, mint a szatmári béke sem. A vallási üldözés I Lipót király alatt hallatlan mérveket öltött. S éppen nem csoda, hogy a II. Sylvester-féle bulla hamisításának kérdését csak száz év múlva kezdték a magyar történetírók feszegetni. Schwartz Godofréd 1740-ben egyszerű koholmánynak jelentette ki. Stilting jezsuita védelmére kelt. Kercselics kanonok közzétette Rafael atyának a bíbornokhoz irt fenti levelét. Beleszólt Kollár Ádám, Pray, Décsy, Buday, Engel és mások. Az ujabb historikusok közül Szalay László nem tartotta koholmánynak a szóban levő bullát, ámbár több pontra nézve aggodalmai voltak. Horvát Mihály tudta, hogy a bulla eredete kétséges, mert eredeti pél-