Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-02-17 / 8. szám

60 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ bár az sincs jelentőség nélkül — mint inkább azt, hogy miként van Istennel. Erre felelve a theologia mélyebben kénytelen kutatni, tudatosabban célozni a személyes vallásos életre. Igy áll a dolog a történelmi és psychologiai kutatásban is. Szemben azon épen nem fontosságnélküli kérdéssel, hogy miként vélekedik az ember a kereszténységről, nagyon is háttérbe szorították azt a még fontosabb kérdést, hogy miképen áll a kereszténységben. A történeti theologia még nem szabadult fel eléggé a dogmatika uralma alól, mely mindég fő kérdésül tekintette a tiszta tant. Figyelembe kell venni az élet utáni vágyat, mely megnyilvánul az epedésben és reményben, a fájdalomban és bűnbánatban, a hitben és kétségbeesésben, az örömben és békességben. E célból utat kell törni minden intézmény, dognaa, véleményen keresztül. Imák, énekek, prédikációk, ájtatos könyvek, önvallomások fontos anyagot képeznek. A bibliai Studium fő feladata is az, hogy valóságos képét adja a bibliai egyéniségeknek. A , bibliai studium legfelsőbb feladata, hogy adja képét Jézus személyének. A filozofiai theologiában kétségtelenül előkelő helyet foglal el a valláspsychologia. E tekintetben ma az amerikai bölcsészet vezet a statisztikai anyag összegyűjtése által oly célból, hogy megvilágítsa a vallásos életet és annak formáit. Az a methodus, amidőn kérdőívekkel akarják megállapítani a nép vallásos tapasztalatait, valóban amerikai és legjobban is illik az amerikai jellemhez, mert ott azt hiszik, hogy a vallásos élet csak bizonyos korlátok között mozog. Nálunk ez a methodus nem alkalmas az utánzásra. De van e gondolatban sok olyasmi, ami megérdemli a legnagyobb figyelmet. A rendszeres theologiának, különösen a dogmatikának, végre is határozottabban keresztül kell vinni azt a programmot, hogy legyen az az üdvről szóló tanná, keresztény értelemben tehát szabadulássá a bűntől és bevezetéssé Isten országaba. Sok hagyományos anyagot ki lehet hagyni — ez egy olyan pont, melyre még rátérünk. A theologia feladata az idők folyamán nem változatlan. — A dogmatika önmagában foglalja azt a kísértést, hogy önmagát határozottan befejezettnek tekintse, különösen szól ez a népszerű dogmatikáról. Innen ered a modern theologia kitételének ferde helyzete. Sokszor úgy használják e szót, mint diadalmat. Mégis önmagától érthető dolognak kellene lennie, hogyha a theologia nem modern, megfelelő, akkor a muzeumba, a lomtárba való és nem használható a jelenkor embere által. (Folyt, köv.) B E L É L E T. Egyházfelügyelő-iktatás Libetbányán. A libetbányai ősrégi, fényes történeti múlttal ékeskedő s jelenleg is szépen virágzó gyülekezet új vezéreket kapott. Még a mult év jan. havában betegsége miatt nyugalomba vonult volt buzgó lelkésze, Lukács Pál, kinek helyébe az egyházközség osztatlan bizalma Licskó Sámuel volt nyíregyházi segédlelkészt, majd libetbányai helyettes lelkészt hívta meg. Most pedig a világi elnökségnél is változás állt be, amennyiben még a mult év junius havában hiva1910. táláról lemondott Lehotzky Nándor egyházfelügyelő helyébe az egyházközség nagy lelkesedéssel dr. Répdsi Mátyást, Zólyomvármegye köztiszteletben álló alispánját ültette a felügyelői székbe s f. évi jan. 30-án iktatta be hivatalába olyan fénynyel és díszszel, amely híven tolmácsolta azt a lelkes örömet, melyet e választás nemcsak az egyház kebelében, de Libetbánya nagyközség egész közönségében keltett. Már a libetbányai vasúti állomáson fogadta a presbyteriumi küldöttség nagy ovációval a felügyelőt, kinek kíséretében eljöttek Beszterczebányáról: Battik Ödön vármegyei főjegyző, Thomka Gyula árv. elnök, Újhelyi Sándor és Hávor Imre főszolgabírák, Ferenczy Ödön várm. tb. főjegyző és dr. Gerö János főgimn. tanár. Licskó Sámuel libetbányai lelkész üdvözölte itt meleg szavakkal s a felügyelőnek köszönő szavai után megindult Libetbánya felé a hosszú szánsor, melyhez csatlakozott a 12 tagból álló breznóbányai küldöttség Bruoth János polgármester vezetésével. A menet vezetését egy hatvan tagból álló díszes lovasbandérium vette át. A zimankós téli időben gyönyörű látvány volt ez a felvonulás. A község bejáratánál felállított diadalív előtt Huszágh Gyula jegyző üdvözölte az érkezőket, kifejezést adva a lakosság őszinte örömének és lelkesedésének. A lelkészlaknál, hová a megérkezett vendégek szálltak, fehér ruhába öltözött leányok üdvözölték az érkező felügyelőt talpraesett beszéddel s virágcsokorral Tizenegy órakor kezdődött az ünnepi istentisztelet, melynek során Bakay Péter főesperes nagyhatású beszéddel iktatta be felügyelői hivatalába dr. Répdsi Mátyás új felügyelőt. Az eskületétel után Licskó Sámuel helyi lelkész tartott szószéki ünnepi beszédet Tess. V. 12—13. alapján, meggyőző erővel s nagy hatással fejtegetve azt a themát, hogy ez ősrégi gyülekezetnek új vezérével kötött frigyét szentelje meg együttes munka és kölcsönös szeretet. Istentisztelet után a zsúfolásig megtöltött templomban tartották meg az egyházközségi díszközgyűlést, melyen a beiktatott felügyelő tartotta meg általános tetszés között székfoglaló beszédét. Időközben, hogy teljes legyen az öröm és az ünnep fénye, megérkezett Zólyomvármegye főispánja, dr. Osztroluczky Miklós. Félkettőkor kezdődött a községi vendéglő nagy termében az új felügyelő tiszteletére rendezett közebéd, melyen 100-nál többen vettek részt. Lakoma során Licskó Sámuel helyi lelkész, dr, Répási Mátyás egyházfelügyelő, Bakay Péter főesperes, dr. Osztroluczky Miklós főispán, Lehotzky Nándor bíró, Huszágh Gyula jegyző, Longauer János rk. plébános. Kmetty Védő rendőrkapitány, Bruoth János breznóbányai polgármester, dr. Svehla János breznóbányai főorvos, Rosenberger András presbyter s mások szólaltak fel, növelve az ünnepies hangulatot és kedélyességet köszöntőikkel. A vendégek esteli vonattal elutaztak, magukkal vivén egy magasztos ünnepély mély, felejthetetlen emlékét. Az ünnepélynek sikerült táncestély volt a befejezője. A libetbányai gyülekezet kiváló világi vezért nyert dr. Répási Mátyás alispán személyében, kinek eddigi fáradhatatlan, önzetlen munkássága, kipróbált munkakedve, törhetlen hithűsége s egyházszeretete biztos garanciát nyújt arra nézve, hogy a reábízott szép örökséget nemcsak hogy meg fogja őrizni, hanem áldásteljes munkájával annak gyarapításán s nagyobbításán nemes lelkének egész hevével fog fáradozni. Isten áldása támogassa őt nemes munkájában !